reggeli dicséret

“Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” Pál második levele a thesszalónikaiakhoz 2:16-17 Vannak fogalmak, amik elég homályosak számomra a Bibliában. Ilyen például az “Isten vigasztalása”. Sosem jött még oda hozzám, és lapogatta meg a hátam, hogy minden rendben lesz. Sosem ült le mellém egy jót beszélgetni, esetleg ölelt meg, hogy megnyugodjak. Furcsa kifejezés. Jób barátai vigasztalták Jóbot, mikor mindenét elvesztette. Valahogy így képzelem el Isten vigasztalását is. A barátok hét napon keresztül csak ültek csendben, és gyászoltak vele együtt. Milyen szép is ez a szintű együttérzés. Nagyon kevésszer hallunk olyan történetet, amikor egy ember érzi fizikailag Isten ölelését. Isten csendben ül melletted, és meghallgat. Ő figyel rád. Lehet, hogy a földön mindenki elnéz feletted, t

…Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét! Példabeszédek 30. fejezet 8-9. vers Se szegénységet, se gazdagságot? Az első felét még értjük, na de hát ki ne szeretne gazdag lenni? Ez a kérés furcsán hangzik egy olyan korban, amikor mindig több kell ahhoz, hogy megelégedjünk. De mennyi kell ahhoz, hogy valóban elégedettek lehessünk? Mennyi az elég? Nagyjából húsz évvel ezelőtt megismerkedtem valakivel, aki az első néhány beszélgetésünkön be akart szervezni egy MLM cégbe. Lelkesen beszélt arról, hogy milyen jó a rendszer, milyen jók a termékek, mennyire szükségük van ezekre az embereknek; sőt, ha belépek a hálózatba, akkor meggazdagodhatok, gondtalanul élhetek, boldog lehetek, és mennyi jót tehetek majd a sok pénzzel! Azt válaszoltam, hogy igaza van, nem rossz, ha az embernek van pénze, de vannak ennél fontosabb dol

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. Pál első levele a korinthusiakhoz 13:13 Amikor Wolfgang Amadeus Mozart fiatal volt, apjával, Leopolddal (aki maga is kiváló zenész volt) együtt élt Bécsben. A monda szerint az ifjú Wolfgang gyakran megtréfálta az apját egy-egy barátaival töltött görbe estéről hazaérve, mikor az apja már békésen aludt. Wolfgang a zongorához lépett, és hangosan játszani kezdett a zongorán, egyre lassabban és hangosabban, egy skála hangjait a legalsótól a legfelsőig, egyre hangosabban és lassabban… aztán az utolsó előtti hangot leütve megállt, és anélkül, hogy befejezte volna a skálát, lefeküdt aludni. Egy bibibliatanulmányozás alkalmával, egy kics csoporttal ehhez a vershez értünk. A csoport egyik tagja diadalittasan kihúzta magát, és nekem szegezte: "látod, ami számít, az csupán a hit, a remény és a szeretet." Nem teljesen értettem, miért mondta, ezért őszintén válaszoltam: "Így van, szó s

  „Ez történik majd: mielőtt még kiáltanak, én válaszolok, ők még beszélnek, és én már meghallgatom.”  ( Ézsaiás könyve 65. fejezet 24. vers ) 38 éve feküdt bénán a Betesda tavánál. Talán ma! Mondogatta magában, s minden nap várta az angyalt. Talán ma! Leste minden nap vágyakozva a vizet. Talán ma! Kereste minden nap az emberét, aki majd odaviszi. Talán ma! Gyűjtötte minden nap az erőt, hogy ő lehessen az első. Talán ma? Aznap még ki sem mondta, mikor megállt mellette Valaki és azt mondta: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!” (Ján.5:8) Ő pedig felállt és egy új életet kezdett. Talán ma! Lehet te is ezt ismételgeted évek óta. Talán ma! Imádkozol és mondod egyre hangosabban. Talán ma! Már másokat is felfogadtál, hogy ők is kiáltsák az ég felé. Maradj csendben! Ő szól. De csak a csendben hallhatod meg válaszát. Talán ma? ’De hát nincs emberem.’ Vágsz vissza hitetlenül. Fogadd el az Ő szavát! Lehet nem az válasz, amit hallani szeretnél, nem

„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” Lukács evangéliuma 14.fejezet 11.vers Amikor azt a szót halljuk, hogy példázat, akkor legtöbbször az elveszett bárány vagy a tékozló fiú története juthat eszünkbe, azonban Jézus jóval több ilyen ún. tanmesét mondott el a hallgatóság számára. Itt is van rögtön egy, ami az élet egyik alapvető kérdését tárgyalja, illetve választ ad egy sokak számára érintett kérdésre: hogyan lehetek első? Jézus ebben a példázatban egy alapvető problémára hívta fel a figyelmet, miközben a farizeusok és a többi „mindent figyelek és megmondom, hogy mit csinálsz rosszul” típusú ember arra élezték figyelmüket, hogy vajon Jézus rabbihoz illően viselkedik-e. Jézus ezt észreveszi és ekkor dönt úgy, hogy elmondja ezt a példázatot. Két tényezőre akar rávilágítani. A farizeusok kritikátlan önbecsüléssel rendelkeztek, amit így vetett a szemükre, továbbá bár úgy tűnhet, hogy valamiféle viselkedési szabályt akar lefekte

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”  János első levele 4. fejezet 18. vers János apostol, a „szeretet apostola” lépésről lépésre vezeti a gondolatainkat a szeretettel kapcsolatban. Kijelenti, hogy a szeretet Istentől van, hiszen Isten a szeretet (l. 1János 4.7-8 ). Világossá teszi, hogy a szeretet lényege abban ragadható meg, amit Isten tett akkor, amikor elküldte egyszülött Fiát a Földre és Krisztus meghalt a kereszten (l. 1János 4.9-10 , 14 ). Miután megismertük és hittel megragadtuk Isten önfeláldozó szeretetét, miután átéltük, megmártóztunk (ha úgy tetszik, lubickolunk) ebben a szeretetben, akkor ennek a gyümölcse, hogy szabaddá válunk a félelemtől (l. 1János 4.17-18). Szabaddá válunk attól a félelemtől, amelyet a kárhoztatás, az ítélet táplál a lelkünkben. Szabadok vagyunk attól a félelemtől, hogy Isten elhagy minket, vagy elfordul tőlünk, nem segít rajtunk (vö. R

„Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” A jelenések könyve 22:6-7 Néhány hete szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval. Hajnalban kiadós eső esett, a táj pedig ködbe burkoltan, lassan ébredezett a délelőtti órákban, mint aki kér még 5 percet. Az út a Pilis-hegységben kanyargott, ami szinte mindig meseszép, most pedig a köd igazán varázslatossá tette. Egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna. De a hegy ott volt. Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben. Ahogy csodáltam az „eltűnt” magaslatot, az őt beborító ködöt, úgy éreztem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatok ma Istentől. Ezen az egyszerű jelenségen, hogy hiába nem látom a hegyet