reggeli dicséret

„ Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.” 5Mózes 20,4 Isten háborúba küldte népét. Az volt a feladatuk, hogy elfoglalják Kánaán földjét, hogy elnyerjék az ígéretet. A harc, a csaták elkerülhetetlenek voltak. Uruk pontosan tudta kikkel állnak majd szemben. Olyan népekkel, akiknek a gonoszsága olyan szintet ért el, ami már mindenki mást veszélyeztetett. Bibliai értelemben a gonoszságuk betelt . Társadalmi rendszerük, törvényeik mind az igazságtalanság és az erkölcstelenség talaján álltak, vallásuk nagyon távol került a valóságos Isten imádatától. Kultuszaikban nem volt ritka még az emberáldozat, sok esetben a gyermekáldozat gyakorlása sem. Elérkezett az idő, hogy Isten ítéletet gyakoroljon felettük. Döntésének végrehajtóiul az Úr saját népét küldte, hogy tanuljanak. Számukra az első lecke a bizalom volt. Kánaán népei erős városállamokat hoztak létre erős hadseregekkel, szinte legyőzhetetlen fegyverek segítették a nem rit

„Az egekig ér a Te kegyelmed és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaljanak az egekig Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged” Zsoltárok könyve 57. rész 11-12. vers Ma reggel Beethoven: A nagy egek az Alkotót dicsérik című ének dallama duruzsolt a fülemben. Leírom Neked, hogy szép és Istent dicsőítő legyen a mai napod. A lenti link megnyitásával meg is hallgathatod ezt a csodaszép éneket. Isten vezetését kívánom számodra! A nagy egek az Alkotót dicsérik Nevét harsogja szózatuk. A föld, a tenger nagy voltát beszélik Ember! Szívedbe vedd szavuk! Kié? Kié az égen a sok mill’jó csillag? Ki hozza fel a szép Napot? Feljő, és sebes sugári fényt szórnak Tündöklő szépségben ragyog. Tündöklő szépségben ragyog. Szemléld, vegyed be művének csodáit, Amit Ő végzett oly dicsőn. Rend, s bölcsesség jellemzik nagy munkáit, Égen, földön, hegyen, mezőn. Az Úr. Az Úr a te Teremtőd, ki bölcs és jó. A rend nagy Istene az Úr. Ő téged szeret. Ő a te megmentőd. E

"Akkor monda az úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e néked az én beszédem vagy nem?" Mózes 4. könyve 11:23 Általános iskolában volt két osztálytársam, akikkel – bár más keresztyén közösséghez tartoztak – osztálykirándulásokkor, vagy hasonló közösségi rendezvényekkor jókat beszélgettünk hitről, Istenről, Bibliáról, illetve az ehhez kapcsolódó dolgokról. Emlékszem, hogy egyszer arról beszélgettünk, hogy hogyan keletkezett a világunk. Bár abban mindenki egyetértett, hogy Isten teremtette azt, de a módjában már eltértek a vélemények. Az egyik osztálytársam úgy érvelt, hogy a Biblia első lapjain elmesélt hat napos teremtés-történetet jelképesen kell érteni, és Isten tulajdonképpen hat korszakon keresztül alkotta meg a világot. – Miért nem 6 nap alatt? – kérdeztem naivan. – Te el tudod az képzelni – kérdezett vissza a barátom –, hogy a világ a semmiből mindössze 6 nap alatt jött létre? – Nem – válaszoltam. – Éppúgy nem tudom e

„Nem mondom, hogy elértem, vagy, hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” (Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12. vers) Az egyik legközkedveltebb vígjáték a Bakancslista című film Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. A hallatlanul humoros és egyben szívbemarkoló alkotás két dúsgazdag férfiről (Edward és Carter) szól, akik egy kórház onkológiai osztályán, halálos betegen fekve összegzik életüket. Itt jönnek rá, hogy életük üres, semmirevaló élet volt és elhatározzák, hogy mielőtt végleg feldobnák a bakancsot megvalósítják álmaikat ( Szabadesés, őrült száguldás a versenypályán, piramistúra Afrikában…). S miközben a kalandjaikat nézzük, rájövünk arra, hogy mily sokan, talán egy kicsit mi magunk is egy mókuskerékben pörögve úgy éljük az életet, hogy bármennyi fordulatot teszünk is, nem jutunk közelebb a boldogsághoz. Végül beletörődünk az egészbe és csak elvagyunk, mint a befőtt.

„…a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…” Pál első levele a tesszalonikabeliekhez 5. fejezet 20-21. verse Az ember két dolgot nagyon nem szeret: az egyik, ha megmondják neki, hogy mit csináljon a másik pedig az, hogy: „én megmondtam”. Mindkettőt jól ismerjük. Vegyünk egy példát egy szülő gyerek kapcsolatból. Az apuka/anyuka elmondja, fiám/lányom ne tedd ezt vagy azt, nem menj ide vagy oda, mert megjárod. A gyermek felpaprikázva elillan apja/anyja jövőbe látó gondolatai elől. Aztán mikor megvan a baj, akkor jön a mondat: „megmondtam neked!” Jaj de szörnyű ez a mondat, mikor minden úgy történt, ahogy előre megmondták az öregek. Szembe nézni a valósággal sokszor fájó dolog, de hasznos annak, aki tanulni szeretne. Az önérzetes ember nem fontolja meg a jó tanácsokat. Csak megy a maga feje után addig, míg meg nem égeti megát. Mi ne legyünk ilyenek. Fontoljuk meg azt, amit mások jobban tudnak, mint mi, gondolkozzunk el rajt

"A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban." Máté írása szerinti evangélium 25:3-4 Úgy hittük feleségemmel, fölkészültek vagyunk, hogy megmásszuk a Zempléni hegység csúcsát, a Nagy-Milicet (894 m). Volt két jó hátizsákunk, megpakolva tápláló elemózsiával (de nem túl sokkal, nehogy hátráltasson bennünket a súlyuk), kellő mennyiségű vizünk, két pár kiváló minőségű túra-bakancsunk. Indulás előtt gondosan áttanulmányoztuk a térképet, hogy milyen jelzéseket kell figyelni, és milyen útjelző pontokon kell áthaladnunk. Arról is meg voltunk győződve, fizikailag is készen állunk erre a megmérettetésre. Mindketten rendszeresen mozogtunk, és nem egy nagy túrát tettünk már meg közösen. Minden megvolt hát, hogy jól sikerüljön a kirándulás, és sokáig nem is éreztük semminek sem hiányát. Először a Füzéri várat néztük meg, majd nekilendültünk a csúcsnak. Jól tartottuk a tempót, és eg

„A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.” Máté evangéliuma 25:3-4 Tisztálkodó szerek, kullancsriasztó, kisbicska, váltásruha, hálózsák, némi pénz és személyazonosításra szolgáló iratok, kellő mennyiségű élelem, és már indulhat is a nagy kaland. Egy hatalmas túra, éjszakázás a vadonban, és másnap a maradék kilométerek sokasága. Te mindent betettél. Legalábbis ebben a hitben élsz egészen addig a pillanatig, míg a kezed ügyébe nem kerül a nagy pakolásban, az, amiből épp most használtad el belőle az utolsót.  Nincs több, és a túra még nem is közelít a végéhez. Még kár azon töprengeni, hogy „Messze van még, Törpapa?”, vagy hogy mennyi kilométer is van vissza, ha az eltévedéseket, tiszteletköröket nem számoljuk. De már nincs több. Vége, és neked így kell végigcsinálnod a túrát, ez a kész túlélés. Mástól nem kérhetsz, mert senkinek nincs feleslege, ebből vagy keveset, vagy e