reggeli dicséret

A fiú „egyke” volt. Szüleitől mindent megkapott, amire szüksége volt, sőt, még azt is, amire nem volt. Erejükön felül dolgoztak, hogy fiuknak mindene meglegyen. Segítenie semmiben nem kellett, mondván: „te csak tanulj fiam, mi majd elvégezzük a munkát!” A fiú felnőtt. Megtetszett neki egy lány, aki egy hatgyermekes család első gyermeke. Csinos, kedves, aranyos teremtés. Szorgalmas, beosztó, takarékos és mivel szabad idejében sokat olvasott, művelt. A fiú udvarolni kezdett neki, majd feleségül vette. Egy év múlva kisfiuk született. A fiatalasszony ellátta férjét, a háztartást, a kisbabát, közben jókedvűen énekelgetett a kicsinek. A férj, látva, hogy az első hónapokban a baba került a figyelem központjába, és nem ő, kezdett kimaradozni. Barátai előtt a feleségéről megalázó szavakat kezdett mondani. Legjobb szándékát, közeledését, figyelmességét kifigurázta, lenézte. Éreztette vele, hogy ő mennyivel gazdagabb, milyen iskolái vannak. Szép lassan elhitette feleségével, hogy ő egy értékte...

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.” Pál levele a Galatákhoz 6:2-3 Tudjátok-e, hogy mi az azonos a menny és a pokol között? Az, hogy minkét helyen egy hatalmas asztal van a középen, megrakva mindenféle finomsággal, ínycsiklandozó falatokkal, ami csak szem-szájnak ingere. Továbbá az is, hogy mindkét helyen az asztal körül állnak az emberek, kezükben egy 2 méteres villával, aminek csak a végét foghatják meg. No és azt tudjátok-e, hogy mi a különbség a menny és a pokol között? Az, hogy a pokolban éhen halnak az emberek, mivel a 2 méteres villára föl tudják ugyan szúrni a falatokat, de nem tudják a szájukba rakni, hiszen nem elég hosszú a kezük. A mennyben azonban mindenki jóllakott és elégedett, mert a 2 méteres villával mindenki a szembe levőnek adja a finomságokat. Bármennyire úgy hangzik ez a rövid példa, mint valami vicc, mégsem az, hanem nagyon is komo...

  „Mert Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.” (Apostolok cselekedete 22. fejezet 16. vers) Nem vallásos családban nőttem fel, de mindig is éreztem és hittem, hogy ’Valaki’ figyel és vigyáz rám. Majd egy szép napon egy régészeti-bibliai előadásra szóló meghívót találtam a postaládában. Már az első előadásokon magával ragadott az előadó közvetlensége, tudása, no meg a türelme, hogy végighallgatta és megválaszolta bugyuta kérdéseimet.   Aztán ott volt az a kedves könyvárus testvér, aki miután látta minden este vágyakozó tekintetemet a Könyvek Könyve iránt, megajándékozott egy fordítva bekötött példánnyal. Ez volt az első Bibliám. Emlékszem, úgy faltam, mint éhező a falat kenyeret. Kezdtem az elején, az akkor még feleslegesnek tűnő részeket (nemzetségtáblázatok, Szentély felszerelésének leírása, stb.) csak átfutottam. Nagyon gyorsan haladtam. Aztán miután érezte...

És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt. Apostolok cselekedeteinek könyve 20. fejezet 32. verse Kit lehet ajánlani? Ki lenne az közülünk, aki először tenné fel a kezét, hogy itt vagyok, engem nyugodtan lehet ajánlani. Vagyunk olyan keresztényeket, akiket nyugodtan bátor szívvel merünk ajánlani? De másokról beszélni mindig sokkal könnyebb. Szinte élen járunk ebben. Akárhol vagyok, egy buszon, vagy egy üzletben arról fecsegnek az emberek: „láttad a facebookon?” Ezek a mondatok csaknem beszűrődnek keresztény társalgásunkba is. Nem a nyitottságról van szó, hanem arról, hogy megítélünk másokat, hogy milyenek, és hozunk egy döntést. Igen őt lehet ajánlani, de azt a másikat nem, az nem elég jó! Az Istennek ajánlanak téged és engem, magunkat vizsgálgassuk meg, hogy mi ajánlhatóak legyünk, de nem úgy, hogy ajánlom magam. Hadd imádkozzam most érted kedves olvasó a...

"Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Pál levele a filippiekhez 2:9-11 A Fiú volt mindig a legnagyobb Hatalom a Világmindenségben - az Atya adományozta Neki. Öröktől fogva elidegeníthetetlenül birtokolta a mindenek felett való uralmat. Az örökkévalóság egy meghatározhatatlan pontján, de a teremtés előtt valaki elvitatta Jézustól a pozícióját, mert ő akart nagyobb lenni Nála. Ez a gondolat elindított egy hatezer éves hosszú folyamatot, aminek csúcspontjaként Jézus a kereszthalálával bizonyította, hogy Ő szolgálat útján is kész megvédeni jogos hatalmát.  Minden az Övé volt, mégis mindent letett és a legegyszerűbb emberként élt a Földön, a legjelentéktelenebb helyen, hogy mindenki dönthessen: kinek az uralmát fogadja el. A legszörnyűbb é...

„Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Apostolok cselekedetei 20:35 Úgy néz azokkal a hatalmas kék szemeivel, ahogy senki más. Figyeli minden mozdulatodat, lesi arcod, tested rezdüléseit. Ha megpillant, már magától is rád mosolyog azzal az utánozhatatlan, ártatlan, tiszta mosolyával, ami a világ minden kincsénél drágább. És néha nevet, aztán te is nevetsz, aztán megint ő, és „hergelitek” egymást az újabb kacagások felé.  A kezét már egész tudatosan használja. Fog, sokszor erősebben is, mint amit el tudsz képzelni, és amit végre megmarkol, azt nehezen ereszti akkor, amikor csak te szeretnéd kivenni a kezéből.  És az édes hangja, amiből néhány foszlányt legszívesebben eltennél befőttes üvegbe emlékül az utókornak. Néha szinte félénken, alig hallhatóan, máskor az egész lakást betöltve mondja, amit tudtodra akar hozni. Kézz...