reggeli dicséret

"Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van." 2Krónikák 15,7 A biblia szerint van néhány különös összefüggés az emberiség bálványimádása és a háborúság között. Az ok minden bizonnyal a következő. Először: a bálványok hamis istenek, nem valódiak. Az emberek találták ki azokat maguknak, így annak a népnek a gondolkodását és ideológiáját tükrözi, amely megalkotta azt. A pogány nemzetek vallása sokszor azok politikai érdekeit, uralkodóik nemzeturalmi törekvéseit szolgálta, amit alkalomadtán rá is akartak kényszeríteni a leigázott népekre, hogy biztosítsák uralmukat fölöttük. Ezeknek a vallásoknak a követése mindenkor háborúkhoz vezetett. Másodszor: a bálványok hamis istenek, amiket ugyan az emberek kreáltak, de kultuszuk által túlnőttek teremtőiken. Az ember vált a tárgy, a létrehozott csinálmány foglyává, leigázott alattvalójává. Biztos hallottunk már arról, amikor valaki valaminek a megszállottjává vált. ...

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor könyve 12:5-6) Bölcs Salamon ezekkel a szavakkal összegzi tanításának lényegét: „féld az Istent és tartsd meg parancsolatait”. Egész életbölcsessége ebben az egy mondatban foglalható össze. Az ember legfontosabb dolga, hogy megtanulja félni az Urat és a neki való engedelmességet. Az emberi élet végső célja tehát nem a gyermeknemzés, nem a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, de még csak nem is a  jó cselekedetek  sora, hanem az istenfélelemre és az engedelmességre való eljutás. Mai világunkban erre esik a legkevesebb hangsúly. Mindenki boldogulni akar, egyről a kettőre szeretne jutni anyagilag, megszabadulni a hitelektől, valamire vinni ebben az életben, szerencsét próbálni külföldön, stb. De szinte sohasem halljuk, hogy vala...