Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 8, 2009
A hallgatás csendje "Illés pedig odalépett az egész nép elé, és így szólt: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem." 1.Királyok 18:21. (Új fordítás) Döntésképtelen. Az egyik legrosszabb jelző, amit hordhatunk magunkon. Azt jelenti: nem foglalunk állást. Ennek pedig egyenes következménye a bénult cselekvésképtelenség, amiben nem változik semmi, mert minden megáll, ugyanolyan marad – amikor nem kéne. Stagnálás, a jelenlegi állapot megőrzése, ebben az esetben a fejlődés kizárásával. A döntésképtelenség némaság szájjal és tettel. Nem mondunk, nem teszünk semmit, csak várunk a csodára; hogy valaki majd csak kiment minket ebből a szörnyű, kínos várakozásból. Ilyenkor a félelem az úr. Félelem a fennálló kényszertől, az eljövendő változás esetleges kudarcától. A biztonságot választjuk, a tömeg biztonságát. Ennyi ember csak nem tévedhet… Nem vesszük észre azt, hogy így aligha maradhatunk i
Ki miben bízik? "Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg." Zsoltár 20:8. Kiben bízunk? Izrael szekerekben és lovakban bízott. A szekerek és lovak a biztonságot, az erőt képviselték. Úgy számolták, hogy egy hadsereg milyen erős, hogy hány lovassal, szekérrel és gyaloggal indult el a harcba. A szekerek és lovak a gazdagságot is jelölték. Amikor Salamon gazdagodni kezdett, szekereket és lovakat kezdett gyűjteni. Egyre inkább kezdett ezek erejében bízni. A szekerek és lovak a biztonságot is jelölték. Később státusszimbólummá váltak: „Gyere, megmutatom istállómat, lovaimat!” Nézd meg milyen gazdag és jól szituált vagyok. Ma így fordíthatnánk ezt a bibliaszöveget: ’Ezek autókban, házakban, amazok banki befektetésekben és a tőzsdében bíznak, mi pedig az Úrra bízzuk életünket’. Épp a mai napon történt velünk. Egy – számunkra tetemes összeget veszítettünk – no nem a tőzsdén, hanem… kicsit tovább nyújtózkodtunk a
Helyes sáfárkodás "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." Péter első levele 4:10 Különbségek, ajándékok, szolgálat, önzetlenség, sokféleség, jóság, felelősség, Isten kegyelme - pedig mi azt hittük, hogy a sáfárság egyszerű dolog. Isten nem egyhangúságot, hanem változatosságot szerető Isten. Bár Isten nagyon szereti az egységet, az egyformaság nem Tőle ered. A Szentlélek, amikor ajándékot ad, nem az egyformaságra, hanem a különbözőségben megnyilvánuló egységre törekszik. Mi emberek a történelemben nagyon sokszor megpróbáltuk már egyformává tenni embertársainkat azzal, hogy kategóriákba soroltuk őket, hogy könnyebb legyen kezelni azt a csoportot, amit emberiségnek hívunk. Nincs két egyforma ember, és mi ettől szenvedünk. Nem lehet ennyi különböző lényt kezelni, irányítani. Valamilyen polcrendszerbe kell őket sorolni, hogy egyáltalán átlátható legyen. Isten nem törekszik arra, hogy egyformává tegyen
A gyermek kérése „Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-e néki? (Máté evangéliuma 7. fejezet 9-10. vers) A pszichológia szerint személyiségünk kialakulásának legmeghatározóbb időszaka a gyermekkor. Bizonyára ez nem újdonság, hiszen a nevelésről, a szülői szerepekről, akár könyvek, akár előadások útján már mindannyian szereztünk információt. Őszintén bevallom, számomra minden olvasmány és elméleti ismeret eltörpül amellett, amikor beszélgetések során tapasztalom, milyen befolyással bír emberek életében, hogy hol születtek, milyen családban nőttek fel, milyen apa és anya tanítgatta őket. És mindez mennyire mélyen meghatározza az Istenről alkotott képüket. Néhány éve egy keresztségi órán a Szentháromságról, ezen belül is az Atyáról beszélgettem egy 45 év körüli férfivel. Próbáltam a Szentírásból minél több példán (Ábrahám-Izsák, Dávid-Absolom, Tékozló Fiú) keresztül bemutatni, milyen szoros kapcsolat van a

Egyre jobban

„Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!” János evangéliuma 13:9 Sokszor a nagyon jól ismert Igéken olyan könnyen átugrunk, és így nagyon értékes üzenetet veszítünk el. Ma reggel Jézus és Péter az utolsó vacsorán elhangzott beszélgetésből olvashatunk egy részletet. Jézus és a tanítványok későn érkeztek meg a felházba, a szolgák már elmentek. A kor szokása szerint ezeknek a szolgáknak az egyik feladata volt, hogy megmossák a vendégek poros úton bepiszkolódott lábát. Senki nem akarta ezt megtenni, így kezdtek el vacsorázni. Lefeküdtek az asztal köré, vacsoráztak, és Jézus a vacsorát megszakítva elkezdte mosni a tanítványok lábát. Amikor Péterhez ért, akkor hangzott el a fenti beszélgetés. Mit mond nekünk ez a mondat ma reggel? „Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!” Vajon csak arról szól, hogy aki már egyszer megkeresztelkedett, annak nincs szüksége újból és újból megkeresztelke
A védtelenek védelme „Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” Zsoltárok könyve 146:9 Hogy Isten ilyen, az nem kétséges, de mi a helyzet velünk? Phil Bosmans versét idézem: Hisz tudod… Hisz tudod, milyen törékenyek, milyen szegények, milyen magányosak az emberek, milyen érzékenyek és sebezhetőek. Tudod, hogy vannak könnyek, melyeket senki sem apaszthat el. Tudod, hogy aligha van nagyobb gyötrelem a magányos szív fájdalmánál. Tudod, hogy némely ember számára az élet elviselhetetlen kín. Légy szelíd! Kövess el mindent, hogy megértsd őket, hogy segíthess rajtuk. Mélyedj bele a szenvedésükbe, az elhagyatottságukba. Szállj le önelégültséged magasáról a magányosok, a szenvedők, a védtelenek és otthontalanok hullámvölgyébe. Ne légy kemény, ítéleteidben se légy az. Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog les
Békét adj Uram, kérlek... „Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát.” Jeremiás könyve 28:9   Voltál már olyan helyzetben, hogy olyat kellett mondanod, amit te magad sem akartál? Harcot, háborút, békétlenséget kellett mondanod, pedig te magad sem vágytál jobban semmi másra, csak békére. Jeremiás is ilyen helyzetben volt. Isten azért küldte, hogy fogságot hirdessen a hitetlen népnek, de ő sem vágyott jobban semmi másra, mint békére és nyugalomra. Arra, hogy a káldeusok csapata végleg elvonuljon Jeruzsálem alól, hogy végre szabad országban élhessen, és végre igazán béke legyen a világon. Egyik prófétatársa békét hirdetett, Izrael szabadulását és dicsőségét. Jeremiás ezzel szemben fogságot és ítéletet.  Képzeld magad a helyébe ma reggel! Körülötted mindenki a békét hiszi, mert mindenki csak arra vágyik. Igazából te magad is, de tudod, hogy másként lesz. Tudod, hogy a káldeusok serege elfoglal