reggeli dicséret

Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok. Malakiás próféta könyve 3. rész 6. verse Malakiás próféta (Nevének jelentés: "az én követem") kora nem igazán dicsőséges. A babiloni fogságból visszatért zsidó nép éppen kiábrándult korszakát éli. Az új templom sem kap igazán megbecsülést. Mutatják ezt a beteges, sánta áldozati állatok az ép és egészséges helyett, amiért meg is kapták a feddést Istentől. A bálványimádás - bár korábban épp ez okozta vesztüket - újra előtérbe kerül. Mintha ismétlődne a történelem, mintha nem változna semmi. Isten népe ugyanott tart mint korábban. Malakiáson keresztül Isten párbeszédet kezdeményez népével, de ők még Vele is vitába szállnak. Ezért mondja nekik az Úr, hogy ugyanazok maradtak. Jákóbnak, a csalónak a fiai. Mert ezt jelentette Jákób neve. Nem változtak meg, mint ő, aki mégis Izráel lett Isten kegyelmével és segítségével. Isten nem változik, mert Ő mindig ugyanaz marad. Tökéletes Isten. szeretetében, jóságában, kegyelmében ...

Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. Pál levele a rómaiakhoz 6:22 A kommunikáció egy többlépcsős kódrendszer. Ez így bonyolultnak tűnik, de egyszerűen annyit jelent, hogy két fél közti kommunikációhoz szükség van egy közös kódra (pl. közös nyelv), amin keresztül információt cserélnek. Amennyiben az adott kód a fogadó fél oldalán eltér akár kis mértékben is a feladó kódolásának jelentésétől, máris kész a káosz. Van egy elméletem, miszerint a legnagyobb baj akár egymás megértésében, akár a Biblia értelmezésében legtöbbször azzal van, hogy nem értjük a szavak jelentését. Vegyük példának okáért a fent olvasható verset. Amikor elolvassuk, mind más és más fontos üzenetet találunk benne, egyszerűen azért, mert bizonyos szavak mögött mást értünk. Ilyen például a szent szó. Ezzel sokszor bajban vagyunk. Mondjuk lehet érdemes lenne megpróbálni azt megérteni, Pál mit akart monda...

Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. Pál első levele a korinthusiakhoz 6:9-11 Paráználkodás, bálványimádás, házasságtörés, bujálkodás, fajtalankodás, lopás, nyerészkedés, részegeskedés, rágalmazás, harácsolás -- a Pál apostol által felsorolt lista nyúlfarknyinak tűnik a Bibliában található törvények, szabályok, útmutatások mennyiségéhez képest. Van még körül-belül 690 másik. Kíváncsi vagy rájuk? A. J. Jacobs amerikai újságíró "Egy évem az írás szerint" című könyvében a lehetetlent próbálja meg: egy éven keresztül a Bibliában található összes szabályt betartotta – több, kevesebb sik...

"A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."  Thesszalonikabeliekhez írt I. levél, 5.23 Jó néhány éve már annak, amikor egy kisebb csapattal a Bakonyban kéktúráztunk. Néhány nap alatt Bodajktól sétáltunk el Bakonybélig. Ennek a túrának volt egy számomra nagyon emlékezetes pontja valahol a Tési-fennsíkon, ahonnan egyszerre láttuk azt a pontot, ahonnan elindultunk, valamint a végcélunkat, a Bakony legmagasabb pontját, a Kőris-hegyet. Jó volt látni az addig megtett utat, visszatekinteni hálával, örülni az élményeknek, s ugyanakkor látni azt is, hogy merre fogunk menni, mi van még előttünk. Egy kis időre megálltunk gyönyörködni, megpihenni, aztán újra folytattuk utunkat, a fák eltakarták a kilátást s küzdöttünk a túra kihívásaival, a meredek lejtőkkel, emelkedőkkel, a tikkasztó napsütéssel… Mindannyian úton vagyunk még. Isten megkeresett és elhív...

  "Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság." János evangéliuma 17,17 Az élet egyik alapvető tulajdonsága, hogy ami él, az folyamatosan növekszik és fejlődik. Vagy ha úgy jobban tetszik kiteljesedik. Nem tudom, igaz-e mindannyiunkra, de általában jellemző ránk, hogy mi is szeretnénk jobbak lenni. Nem versenyszellemből, nem másoknál, hanem önmagunknál. Nem is azért, mert elégedetlenek lennénk, sokkal inkább azért, mert fejlődni akarunk. Még a párkapcsolatoknál is elmondják, hogy akkor értékes egy kapcsolat, ha a két ember jobb emberré válik közben, mint külön lennének. Egyszer azt mondta nekem egy férj a pártanácsadáson: "Ha a feleségemre és családjára gondolok elmondhatom, hogy sokat tanultam tőlük: toleranciát, elfogadást, kedvességet, szolgálatkészséget és azt is, hogy segített, segítettek le tenni olyan tulajdonságokat, amiket nem szerettem magamban. Úgy érzem kevésbé vagyok önző, haragos, makacs, mint nélküle voltam." Úgy gondolom, ők valóban megtalált...

"De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja." Malakiás könyve 3. fejezet 2. vers Jézus Krisztus második eljövetele sorsfordító esemény lesz minden ember életében. Mondhatjuk úgy is, hogy az lesz az igazság pillanata mindenki számára (vö. 1Kor. 3.10-15 ), amikor napvilágra jön, ki lett belőlünk, milyen emberekké formálódtunk. Az eredményhirdetéshez, vagy a műalkotás leleplezéséhez tudnám hasonlítani azt a pillanatot. Ott és akkor már nincs lehetőség módosításra. (Nem mintha a jellem fejlődése, a növekedés nem folytatódna az örökkévalóságban.) A Bibliában nem véletlenül jelenik meg többször a kérdés: „ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, ki állhatna meg, amikor megjelenik” (vö. Zsoltár 76.8 , Jóel 2.11 , Náhum 1.6 , Jelenések 6.17 ). Isten szentsége, tisztasága olyan hatású, amely leleplezi és megemészti a bűnt, a gonoszságot. Ez ma is így van, és így le...

"Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja." Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4:7-8 Kicsit úgy érzem magam, mint Pál apostol érezhette, amikor megírta a thesszalonikai gyülekezetnek szóló levelet. Annyi minden van, amit írhatnék, de amit írnék, egyszerre végtelenül evidens, és felfoghatatlanul nehéz. Tegyük fel, hogy ajándékba kapsz egy világ körüli utazást egy szegény barátodtól. Összegyűjtötte az összes pénzét, eladta a vagyonát, csak azért, hogy aztán megvehesse neked azt a biankó jegyet, ami bárhova elrepít, és hozzá egy nagy doboz filmet is kaptál. Oda mész, ahova csak szeretnél, all inclusive, a barátod mindent állt. Ehhez azonban neki mindenről le kellett mondania, eladta a házát, az autóját, sőt, hitelt vett fel, csak hogy te elmehess. Ő semmi mást nem vár cserébe, csak hogy sok szép fényképet hozz neki az egyiptomi piram...

“Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Korintus 3:18 Nagy Sándor különösen tisztelte Szinópéi Diogenészt, akit meglátogatva épp azon ért, hogy sütkérezik a napon a híres hordója előt. Nagy Sándor ezt mondta neki: "Kérj tőlem, amit akarsz!" Erre Diogenész így válaszolt: "Ne takard el előlem a Napot!” Mióta hallottam ezt a történetet, sokszor eszembe jut, és azon morfondírozok, hogy vajon kiről is szól ez az anekdota? Az öntelt Nagy Sándorról, aki azt hiszi, hogy mindenki tőle függ? Vagy inkább Diogenészről, aki egyszerűségben igyekszik a világ görbe tükre lenni? Vagy inkább a Napról, ami a legfontosabb, hiszen energiát és rajta keresztül életet ad, mégis észre se veszik, csak a legbölcsebbek? Jézus személye hasonlóan észrevehetetlen, ami mégis uralja az emberi horizontot. Egyrészt észrevehetetlen, hiszen csak a hit nyit...

"Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy eképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig." Ef 3,17-19 Mindig is érdekelt, hogy lesz egy emberből hívő ember. A Biblia szerint ez teljesen természetes folyamat, de mi magunk sokszor nem így látjuk. Azt gondoljuk, hogy ez egy bonyolult és nehéz folyamat, pedig nem az. Nagyon is egyszerű és megérthető. Lássuk hát! 1. A hit útján kezdőknek mindig szükségük van arra, hogy megerősödjenek. Ez egy benső-, lelki folyamat , ami a lélekben megy végbe. Sajnos ez nem egy olyan dolog, mint a testedzés, ahol csupán gyakorlással és a feltételek biztosításával elérhetem a célom. Mégpedig azért nem, mert a feltételeket nem tudjuk magunk megteremteni, másvalakinek kell e...

"És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." Márk 4,26-29 "A magvetőről szóló példázat számos kérdést vetett fel az emberekben. A hallgatók közül egyesek arra következtettek, hogy Krisztus nem fog földi birodalmat alapítani. Sok embert kíváncsivá tett, másokat elbizonytalanított. Látva tanácstalanságukat, Krisztus más példákat is mondott, hogy figyelmüket a földi birodalomról arra a munkára irányítsa, amelyet Isten hatalma végez a lélekben... A magról szóló példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben. A mag önmagában hordja a csírázás képességét, amelyet Istentől kapott. Önmagától azonban nem hajt ki. Az embernek is megvan a szerepe a mag kifejlődés...

„ Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7) Kereszténységünk értelmezésében az egyik legnagyobb jelentősége annak van, amikor megértjük, hogy mi a szerepe az akaratnak a megszentelődés folyamatában. A gond az, hogy ha nem értjük, hogyan kell helyesen használni akaratunkat, mert akkor valószínűleg nem is alkalmazzuk megfelelő módon. A veszély ebben van. Életbevágó tehát tudni, hogy emberi erőfeszítéseinket mire kell irányítanunk, és mi az, amire nem érdemes fecsérelni az energiánkat. Ha minden erőfeszítésünket és akaraterőnket arra összpontosítjuk, ami számunkra lehetetlen, akkor kudarcot vallunk, így az ördög hamar elkedvetlenít minket. Elveszítjük bizalmunkat, amire akkor tettünk szert, amikor először elfogadtuk Krisztust, így meglazul, vagy akár meg is szakad az Istennel való kapcsolatunk, amire pedig szükségünk van, mert győzni csak az Úrral együtt tudunk. Ha elhatározom, hogy helyesen akarok cselekedni, szeretn...