reggeli dicséret

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat az égből; dicsérjétek őt a magas helyeken!  Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege! Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!" Zsoltár 148:1-3 A dicséret fontosságáról bizonyára sokat hallottunk, olvastunk már. Tudjuk, milyen fontos szerepet játszik a gyermekek személyiségfejlődésében, hogy elegendő biztatást, megbecsülést kapjanak, és természetesen ez a felnőtteknek sem árt. Vajon miért van szüksége Istennek arra, hogy dicsérjük Őt? Vajon az Ő egója is igényli mindezt? A 148. zsoltár a harmadik a "hallelúja" zsoltárok sorában. Ezeket az énekeket kifejezetten Isten dicséretére írták. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de a legtöbb bibliamagyarázó egyet ért azzal, hogy bizonyára a babiloni fogság után keletkezhetett, valamikor a második templom felszentelésének alkalmára. Erre utalhat az is, hogy Istent ÚRként nevezi meg, vagyis nem a szokásos, Dávid által is

“Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.” Példabeszédek 25:15. Több országban megfigyeltem, hogy nem kell ajtóstul a házba menni, mert működik a zár, és többnyire könnyedén kinyílik az ajtó. És ez azért tűnt fel, mert valamiért idehaza a zárak többnyire nem nyílnak simán. legtöbbször meg kell találni a zár optimális nyitásának titkát: benyomni alul az ajtót, felfelé feszíteni a kulcsot, fölfelé húzni a kilincset, stb. Lehetnék emiatt akár bosszús is, mint például most a nyaralás alatt a faház ajtaja miatt, de már rég rájöttem, hogy ez a mindennapi bosszúság egy olyan erényt fényesít bennem, ami nagyon hasznos. Ahogy  Johann Wolfgang von Goethe fogalmaz:  "Nem elég tudás és gyakorlat: /  Türelemmel készül az oldat!"  A türelem a legnagyobb ajtókat is megnyitja! Például a wimbledoni tenisz kupa szombati játéknapjára rengeteget kell türelemmel végigállni, 1991-ben például 20 órát és több, mint 2 kilométert kellett ácso

Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Lukács evangéliuma 18:1 George Miller, angol lelkész egy alkalommal arról prédikált, hogy mennyire fontos az állhatatosság az imában. "A lényeg, hogy ne adjuk fel az imádkozást, mindaddig, amíg választ nem kapunk!” mondta. "Én hatvanhárom éve és nyolc hónapja imádkozom egy ember megtéréséért. Még nem történt meg, de tudom, hogy meg fog térni! Miért is történne másként? Hiszen imádkozom érte!” Te mikor imádkoztál legutóbb állhatatosan valamiért? Egy betegségből való gyógyulásért, egy ember megtéréséért, vagy egy helyzet megváltozásáért? Lehet, hogy imádkozol egy hétig, kettőig, de ki az, aki el tudja mondani azt, amit Miller lelkész? Hatvanhárom év és nyolc hónap… Hányszor érezted már úgy, hogy felesleges tovább imádkoznod, mert ha eddig nem jött válasz, akkor már biztosan nem fog? Az imával kapcsolatban Isten négyféleképpen válaszolhat: Van, hogy Is

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” Zsidókhoz írt levél 12:3-4 A Zsidókhoz írt levelet leginkább egy teljesítménytúrához, azaz egy olyan futóversenyhez tudnám hasonlítani, ahol nem a másik ellen, hanem saját magad ellen küzdesz. Így láthatod a 11. fejezetben a pályán előtted haladókat, a hitnek hőseit, Noét, Ábrahámot, Józsefet, Mózest, a prófétákat, az apostolokat, a mártírokat, akik hozzád hasonlóan még „nem nyerték meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” (Zsid.11:13) Ahogy haladsz és őket nézed, mondhatod: Ó! Hol vagyok én hozzájuk képest! Elhagyni mindent, feláldozni akár a legdrágábbat is, inkább választani az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. A tested görcsbe rándul, ismét

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.  Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1-2 verse Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet: Tavaly június óta járok futni kisebb nagyobb rendszertelenséggel. Az első százméterek még könnyen teljesíthetőek voltak, de hamar zihálni kezdtem majd meg kellett álljak pihenni. Rájöttem, ahhoz, hogy folyamatosan tudjak futni 5 km-t kitartónak és állhatatosnak kell lennem. Azért volt nagyon nehéz az elején, mert egy 12 kg-os hátizsákot cipeltem, nemcsak a hátamon J Még mindig van néhány kg, de folyamatosan tudom leadni a rám nehezedő terhet. Csak azok képesek letenni a terheket, akik kitartóak és céltudatosak. Nagyon

Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megtartja a törvényt. Példabeszédek könyve 29:18 Megkértek egy csoport gimnazistát Amerika egyik legjobb iskolájában, hogy töltsenek ki egy kvízt a Bibliával kapcsolatban. Íme néhány válasz: - Sodoma és Gomora - egy szerelmespár. - Az Újszövetséget Máté, Márk, Luther és János írta. - Éva egy almából lett megteremtve. - Jézus Mózes által lett megkeresztelve. - Golgota volt annak az óriásnak a neve, akit parittyával legyőzőtt Dávid apostol. Ilyenkor nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. Magyarországon – egy keresztyénnek nevezett országban – sem jobb a helyzet, ha bibliaismeretről van szó. A Magyar Bibliatársulat megbízásából a TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet) által 2009-ben készített felmérés szerint a magyar háztartások 59%-ában van Biblia. A felnőtt magyar lakosság 2%-a, tehát  mintegy 160.000 ember olvassa napi rendszerességgel a Bibliát. Érezzük az ellentmondást?  Vitathatatlan érték maga

„Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” János első levele 4:12   A közelmúltban láttam egy megindító videót, melyben színvak embereket, és a reakciójukat mutatták, miután ajándékba kaptak egy speciális szemüveget, mellyel képesek színesen látni a világot. Szinte egytől-egyig elsírta magát örömében minden megajándékozott, hogy végre láthatja a számára láthatatlant. Az őszi erdő színeit, gyermekének arcát, a körülötte lévő világot.  Istent közülünk még senki nem látta eddig szemtől szemben. Mindannyian alkotunk egy képet róla, hogy milyennek képzeljük el, de azt, hogy hogyan is néz ki a Mindenható, egyikünk sem tudja.  A Bibliából, és a leghangsúlyosabban Jézus Krisztus életén keresztül elénk tárul a valóságos, csodálatos kép Istenről, de még „most tükör által homályosan látunk” (1Kor 13:12). Eljön majd a „színről színre” ideje is, ám addig még várnunk kell. Amíg pedig várakozunk, Isten a