reggeli dicséret

  „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szád; az idegen, és ne a te ajkaid." ( Példabeszédek könyve 27. fejezet 2. vers ) Hát, ezt az Igét se tűzné zászlajára a mai önimádó, narcisztikus világ, ahol az a jelszó: Valósítsd meg önmagad! Mutasd meg, hogy te vagy a legjobb! Szeresd önmagad, mert más úgysem szeret! Állj ki magadért! S hogy mennyire önérzetessé váltunk, jól mutatja egy pár évvel ezelőtti eset; Stephen Murphy, egy szökésben lévő ex-modell, egy szerinte előnyösebb fényképet küldött magáról a rendőrségnek, arra kérve a hatóságot, hogy arra cseréljék le a körözési plakátokon szereplő fotóját. S persze nem arról van szó, hogy nem kell egy egészséges, kiegyensúlyozott önszeretet, de olyan könnyű ezt túltolni. Keresztényként pedig még kifinomultabb módszereink vannak. Mi nem dicsérjük magunkat, mert az bűn. Mi mással mondatjuk ki, azt hogy; Ugye, hogy mi gyülekezetünk a legjobb? Tudsz még egy olyan egyházat, ahol ilyen alaposan fejtegetik a próféciákat? Vagy, ah...

„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen és ne a te ajkad!” Példabeszédek 27:2. A mondat így szokott kezdődni: „Nem azért mondom, de én… Jobban, másként vagy így és így tettem volna." Vagy: "Én aztán nem így, nem ezt, nem akkor…" és itt jön a felsorolás. Pedig hát az öndicséret – enyhén szólva – büdös! Te szeretsz olyan emberek között lenni, akik állandóan a tudomásodra hozzák, hogy ők milyen jók? Sőt! Mennyivel jobbak nálad! Szereted földbe döngölve érezni magadat? Szokj le arról, hogy mindenkinek tudomására hozod, te mennyivel jobban, okosabban, bölcsebben tetted volna, mondtad volna. Kezdd el észrevenni a másikat és kifejezni csodálatodat, milyen okosan, bölcsen, ügyesen oldotta meg azt a bizonyos feladatot. Ne fukarkodj az őszinte elismeréssel, dicsérettel. Fejezd ki csodálatodat, ha valamit jól végzett el. S ha még azt is hozzáteszed – persze őszintén – hogy én aztán nem tudtam volna ilyen jól megoldani ezt a problémát, mint te! – még iga...