reggeli dicséret

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között… 2Korinthus 2.15 Vannak igen finom, fűszeres illatú virágok, mint például az estike. Nem egy látványos virág, de nyári estéken fantasztikus élményt jelent az illata. Ugyanakkor vannak olyan virágok, amelyek dögszagot árasztanak, s ezzel vonzzák magukhoz a legyeket. Te melyiket választanád? Azt hiszem aligha kérdéses a válasz. Pál apostol szavai alapján viszont úgy kellene elképzelnünk ezt a képet, hogy van egy virág, amely az egyik ember számára mennyei illatot áraszt, a másik ember számára pedig undorító bűzt. A virág ugyanaz, mégis más érzéseket kelt… Bármily furcsa, az evangélium, az isteni szeretetről szóló jó hír megosztó üzenet. Az én viszonyulásomon múlik, hogy számomra öröm lesz vagy megbotránkoztató. Leginkább talán azon fordul meg, hogy elfogadom-e azt az önmagában megalázó tényt, hogy nem a saját jó életem alapján reménykedhetem, hanem a kegyelemnek köszönhetően, amit Krisztusban nyertem. ...

„Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk! Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz. A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Márk evangéliuma 9. fejezet 21-24 Folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk! A történetbeli apa utolsó mentsvárként Jézusnál keresett megoldást beteg gyermekével, akit nem volt képes senki sem meggyógyítani. Kudarcot vallottak a tanítványok is, de végre a Mester visszatért hozzájuk, az apa pedig kétségbeesve szólt hozzá: Ha képes vagy tenni itt még bármit is, tedd meg! Jézus bátorító szavaira pedig kibukott belőle az őszinte vallomás: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Egy küzdő ember, akit megtört az élet, aki az utolsó fűszálba kapaszkodik. Tele van kétellyel, félelemmel, retteg attól, hogy elveszíti gyermekét, és talán...