reggeli dicséret

Szent az Úr "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" Ésaiás próféta könyve 6:3 Akit szentnek nevezünk, azt mindenkitől elkülönítettnek gondoljuk. Pedig a szent szó csak Isten számára elkülönített dolgot vagy személyt jelent. Probléma csak akkor van, amikor Isten szentségéről van szó, mert körbeért a magyarázat, már nincs fogalmunk tovább szűkíteni a kört, hogy érthetőbb legyen a szó. Szeráfok kiáltják Istenről, hogy Ő szent, és annyira hangos ez a kiáltás, hogy megremegnek tőle a küszöbök. Milyen csodálatos lehet az a Lény, akiről a szolgái nem számításból kiabálják Róla, hogy szent, hanem azért, mert ezt nem tudják magukban tartani. Az előbb azt mondtuk, hogy aki szent, az mindenkitől elszigeteltnek tűnik. Ebben a jelenetben egy olyan történést látunk, amikor a szent Isten megosztja Magát egy emberi lénnyel, Ésaiással, megmutatja Magát neki és szól hozzá. Ezek szerint nem elszigetelt tőlünk Isten - csak mi hisszük Róla, tévesen. Vajon

Istennek tett fogadalom „Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!” (Prédikátor könyve 5. fejezet 4. vers) Abban a korban, amikor még alig léteztek írásos szerződések, sokkal komolyabban vették a kimondott szót, nemcsak az egymásnak, de az Úrnak tett ígéreteket is. Mózes könyve több helyen beszél a fogadalomtételről, és arról, mikor és hogyan válik érvényessé és számon kérhetővé. Ami bizonyos, hogy az ókorban nemcsak akkor tett valaki fogadalmat az Istennek, mert épp szorult helyzetbe került, hanem a fogadalom egyben az áldozati rendszer része volt. Egyrészt, mert minden fogadalmat önként hoztak, másrészt ekkor áldozatot, ajándékot vittek az oltárhoz. A zsoltáros így írja: „Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek!” (Zsolt. 76:12) Ez az áldozati ajándék nemcsak leölésre szánt jószágot jelentett. Nem egy esetben ol

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? „ János 11,25-26 Ma reggelre a gyülekezetünk egyik tagja Lehotka Gábor tanár úr, világhírű orgonaművész, zeneszerző, hosszú szenvedés után meghalt. Hírtelen közel került hozzám ez az ige. Nagyon szerettem, tiszteltem Gábort a határozottságáért, hűségéért, és mérhetetlen nagy hitéért. Jézus számára a halál nem valami félelmetes dolog, hanem a teljes nyugalom. Amikor – a történetünk szerint – Jézus, a barátai otthonába érkezett, Mária és Márta jött elé, két testvére Lázárnak, aki meghalt. Nagyon sírtak és Márta azt mondta: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Jézus azt válaszolta neki, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Mit válaszolt Márta Jézusnak? "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha meghal valaki a lelke azonna

A világosság cselekedetei „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.” János evangéliuma 3:21 Mit kezdünk a földre jött Jézussal? Hová tesszük az életünkben? Történik-e valamilyen változás? Hadd keressek némi párhuzamot a karácsonyi időszak és a mai igénk között. Most, hogy már túl vagyunk az ünnepnapokon, és visszatérnek a mindennapi teendőink, gondoljuk át, hogy mit jelent életünkben Jézus jelenléte. Úgy érzem, hogy sokszor a hívő emberek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Jézus megszületett. Halljuk a Jézuskázásokat, átéljük a betlehemi romantikát, de a lényeg, az igazi kincs eltűnik a szemünk elől. Persze nem baj, ha ünnepelünk, megemlékezünk, elmélkedünk. A baj inkább az, ha ott marad minden a múlt homályában. Az ünnepek többnyire emlékeztetnek egy történelmi eseményre, előremutatnak valamilyen jövőbeli reménységre, közben a jelenben is tettekre, hálára, változásra késztetnek. A múlt és a jö

A legjobb lakótárs „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” János evangéliuma 1:14 Mondd, milyennek képzeled el Istent? Ősz hajú- és szakállú, hajlott hátú öregembernek? Vagy egy mindennél erősebb bajnoknak, akihez soha nem férhetsz közel, mert körülállják a testőrei? Esetleg egy jó humorú, jóképű, barna hajú, kedves tekintetű, megnyerő külsejű, barátságos egyénnek, aki nagyon hasonlít ránk? Esetleg egy zsarnoknak, akinek soha nem tudsz megfelelni? Sok dolog befolyásolja azt, hogy milyennek is képzeljük el a Mindenhatót: a neveltetésünk, az otthonról hozott tapasztalatok, egy-két erősebb, vezető egyéniség az életünkben, vallási hovatartozásunk, és sorolhatnánk még. Nem tudom, honnan jöttél, és merre tartasz; nem tudom, milyen kapcsolatban vagy Istennel, milyennek ismerted meg őt, vagy milyennek képzeled el. Egyet tudok, hogy ez az ige ma mondhat valami újat, valami különlegeset számo

Szíveteket szaggassátok… - Karácsonyra „Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.” Joel 2.12-13 Felejtsétek el a bejgli-ízű, fahéj-szagú, édes-kedves karácsonyokat! Felejtsétek el a dundi angyalkáktól fénylő csillagragyogást, a pásztorsubás Betlehembe sietést, a háromkirályos ajándékozást, a gyermek-istenre való emlékezést! Felejtsétek el az udvarias mosolyokat, az odaillő viselkedést, a bárgyú gyermekdalok éneklését, ne a nosztalgikus szépség álcáját imádjátok! Emlékezzetek az áldozatra! Emlékezzetek az Atya szívfájdalmára, mivel halálba küldte szeretett Fiát! Emlékezzetek József bizonytalan hitére, Mária gyermeki alázatára, felnövekvő bízásuk bukással teli fájdalmára, mikor látták gyermekük kínoztatását, haláltusáját! Emlékezzetek a Menny csodá

Örök élet vize „A ki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” János 7:38. Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat. Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt. Miért? - Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények! - Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak! - Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz. - Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat. Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bátorítson, vigasztaljon,

Isten titkos bölcsessége "Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre." Pál első levele a korinthusiaknak 2:7 Isten titkos bölcsessége? Az Édenben erre való hivatkozással kísértette meg Évát a kígyó: Olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. Sajnos a kígyó nem jelezte, hogy van olyan ajándék is az életben, amikor bár kaptunk valamit, mégis kevesebbek lettünk tőle. Ilyen a bűn: a világ megismerte a bűnt, de mindenki szegényebb lett ezzel a tudással. Ha Isten titkos bölcsességét lehet szólni, amit Isten elrendelt, méghozzá öröktől fogva, akkor kár volt engedetlenség révén megszereznie az embernek, hiszen Isten önszántából is az embernek adta volna. De mi tulajdonképpen Isten titkos bölcsessége? Mert ha titkos, akkor nem tudhat róla senki. Vagy csak némelyek előtt titkos? Vagy ez annyira egyértelmű a keresztények előtt, hogy nem is kell róla beszélni, mert mind

A Messiás ígérete „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers) Hála Istennek, környezetünkben mostanában sok gyermek születik. Ugyanakkor jó és érdekes szemlélni azt a várakozást, ahogy a szülők a születendő jövevényre tekintenek. Ilyenkor beindul a fantázia, hogy milyen ember lesz, kitől, mit örököl, nemcsak külsőleg, milyen lesz, amikor felnő, ha majd neki is családja lesz… Aztán a végkövetkeztetés; mindegy, csak egészséges legyen. Közel háromezer éve, Ézsaiás korában, mikor lassan összeomlott Izrael függetlensége, a fenti ígéret még jobban fokozta a várandós anyák vágyát, mégpedig azt, hogy talán az ő gyermekük lesz az a Megígért, aki gyógyírt hoz a világ betegségére. Ám ennek az ígéretnek teljesedése még jó néhány száz évet váratott magára. S bár sokan kiáltották ki magukat Messiásnak, hamar be

„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 121,5-8 JÉZUS SZERET TÉGED! Ez lehet egy üres szólam, de válhat életed részévé is. Ha emlékezel arra, hogy Veled volt tegnap is, ha észreveszed jelenlétét ma is, akkor bízhatsz abban, hogy a jövőben is Veled lesz. Fiatalok voltunk, és meggondolatlanok. Vecsésen laktam, és az egyik este nálam aludt a barátom. Büszke volt arra, hogy sikeres kresz vizsgát tett, és a vezetés is nagyon jól megy neki, és hamarosan megkapja a jogosítványát. Ennek örömére vett egy használt autót. Azon az őszi reggelen, amikor felébredtünk szemerkélt az eső. Felajánlotta, hogy majd ő bevisz Budapestre a munkahelyemre. Mielőtt elindultunk volna elolvastuk az aznapi igét, imádkoztunk , hogy az Úr segítsen meg. Beültünk az autóba és elindultunk. Ahogy

Isten más szemszögből lát „Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.” Ésaiás könyve 55:9 „Ez nekem magas!” – szoktuk mondani, ha valami meghaladja felfogó képességünket. Amikor Isten mondja az idézett szakaszban, hogy „ez nektek magas”, akkor most is arra gondolok, hogy vannak dolgok amiket nem tudunk felfogni Istennel kapcsolatban. Hatalma, mindenhatósága, örökkévalósága, mindentudása… egyelőre érthetetlen dolgok. Van azonban, valami, ami még annál is felfoghatatlanabb, mint pl., hogy hogyan tudhat mindent; hogyan hallgatja meg imáinkat; tényleg mindent lát-e. A négy és fél éves lányunk nemrég azt kérdezte, hogy „Jézusnak van telefonja?”. Nem – mondom – nincs, anélkül is meghallja az imáinkat. „Akkor csak bólogat és azt mondja, hogy „ühüm”?? Ezeket a kérdéseket mi is feltesszük csak másként, felnőtt módjára, de továbbra sem értjük a dolgokat teljesen. Minél inkább megismerjük Isten

Szeressük egymást, gyerekek…  „és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára” Pál levele a filippiekhez 1:9-10 Szeretet. Annyit beszélünk róla, és mégis, annyira nem ismerjük. Ünnepet szenteltünk neki, létfontosságú dologként tartjuk számon, de mégis, olyan kevés van belőle. Mert eléldegélünk a magunk zárt kis bolygóján, ahol két embernek már kevés lenne a hely. Végezzük a kötelességeinket, gyújtjuk és oltjuk a lámpákat, akkor is, ha látszólag semmi értelme – de a parancs az parancs – és nincs már erőnk arra, hogy valakivel is megálljunk beszélgetni. Nincs energiánk arra, hogy bárkit is megismerjünk, megértsünk és elfogadjuk annak, akinek született, és annak, akivé az élet formálta. Csak futunk, és végezzük a dolgunkat, tesszük, amit tennünk kell, és valami egyre üresebb lesz bennünk. Valami hiányzik, ami talán gyermekkorunkban még ot

Szükségben, bőségben „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem.” Filippi 4.12 Azt mondják, két nagy ellensége van a hitnek: a szegénység és a gazdagság. A szegénység annyira sanyargató, oly sok keservet rejt magában, hogy az az ember, akit sújt, elveszti minden reményét. És amikor ez megtörténik, a reménnyel oda lesz a hit is. Kétségbe vonja a szerető Isten létét, mert nyomorúsága nem engedi látni. A gazdagság pedig annyira elhalmozza az embert minden jóval, hogy már nem kíván semmit sem. Nincs semmi, ami érdekelné, ami felkeltené a figyelmét. Így a bőség szaruja eltakar mindent a szemei elől és azt sem érzi, hogy valójában Istenre van a legnagyobb szüksége. Ez az elmélet azt állítja, hogy a szegénység és a gazdagság, mint valami elemi erővel rendelkező hatalom, uralja az ember sorsát. Pál azt tanítja, hogy ez nem így van. Nem vagyunk kiszolgáltatva a sors kénye-kedvének, nem vagyun

Állandó éberség „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.” Máté 24:42. Fiatal házasok voltunk. Feleségem Budapestre utazott. Mivel messze laktunk a fővárostól, csak késő este érkezett haza. Elhatároztam, hogy a busznál várni fogom. Korán ment le a nap, így beszorultam a házba. Elvégeztem a kevéske házimunkát, és hogy elüssem az időt, elkezdtem olvasni. Ahogy olvastam, egyre kényelmesebben helyezkedtem el. Arra ébredtem fel, hogy valaki az ajtót nyitja… Borzasztóan restelltem magam, hogy így vártam őt, s arra gondoltam, milyen tragikus volna, ha Jézussal is így járnék. Nem mindenben alkalmas az esetemre a Jézus-várás leírása, de néhány tanulság van benne. - Nem bízhatunk önmagunkban, saját erőnkben, akkor sem, ha egész egyszerűnek látszik is a feladat. Imára van szükségünk! - A munka sokkal jobban ébren tart, mint a kényelmes olvasás – mégha un. ’lelki’ könyveket olvasunk is. Természetesen szükségünk van ezekre, de az ébren maradáshoz munkára is szüks

Kedves "év" hirdetése " Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét ." Szeretném az elmúlt két hét összes tragikus híreit egy szempillantás alatt eltüntetni és örökre kitörölni az emberiség emlékezetéből minden fájdalmat, szenvedést, gyilkosságot, háborút, járványt és szegénységet, de nem tehetem. Hiába mormolom a "varázsigét" hiába kiáltom a levegőbe, hogy elég, még mindig itt van körülöttem, és ha nemsokára kilépek az utcára kis albérletem falai közül újra magam körül látom a szennyet, a mocskot és bűn minden fajtáját. S azt hiszem neked is, aki a soraimat olvasod eleged van ma mindebből, és szeretnél már végre valami mást is tapasztalni. De csak a kirakat pompázó színei mondják azt, hogy karácsonyt, de már nem is Jézus születését,

Biztos ígéret „Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jelenések könyve 22. fejezet 20. vers) Idén megvettük első önálló kis lakásunkat. Nem nagy, panel, no és természetesen hitelből, de a miénk. Mikor intéztük az egészet nem is gondoltuk volna, micsoda papírhalmazt kell majd beszerezni, aláírni és egyéb. A bank, mint hitelező biztosítékot várt és annak hiteles megerősítését minden oldalról, munkáltatói igazolás, ingatlan fedezet értékének felbecslése, stb., hogy amit vállaltunk azt vissza fogjuk tudni fizetni. Szép is lett volna, ha én is csupán annyit mondok; ne aggódjanak, majd hamarosan kiegyenlítjük a hitelt és a kamatot is. Még ha írásba foglaltam volna is ezt, nem ért volna semmit. Sokan ugyanígy kevésnek tartják, hogy Jézus nem árulta el pontosan, mikor fogja valóra váltani az ígéretét. De ez csak részben igaz, mert bár az ígéret valóban nem tartalmaz konkrét dátumot, ám Jézus is adott biztosítékot. Mikor búcsúzo

„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Dániel 12,3 Gyermekkoromban, mikor olvastam ezt az Igét, mindig arra gondoltam, hogy majd ha felnövök, sokat tanulok az iskolában, eljutok egy jó magas szintre a képzettségben, akkor értelmes leszek… Azóta már tudom, hogy bár szükséges a tanulás és az iskolák elvégzése, mégsem kizárólag az az ember értelmes, aki sok diplomával rendelkezik… A Biblia szerint értelmes az a valaki, aki „ismer engem, hogy én vagyok az Úr.” Jer. 9,24. Az Istennel való közvetlen kapcsolatról beszél itt az Írás! Nem elégséges csak „vallásosnak” lenni, nem nyom a latba semmit, ha csak eljárok a templomba, de nincs élő összeköttetésem Istennel. Több kell! Nap, mint nap beszélnem kell Vele, olvasnom kell az Igét ahhoz, hogy igazi értelemre, bölcsességre tegyek szert! „A te határozataidból leszek értelmes” - mondja a zsoltáros. Zsolt.119,104. A személyes kapcsol

Biztos menedék az Úr „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Mózes 5. könyve 33:27a Tíz éven belül ez a nyolcadik lakás, amiben élek. A legrövidebb idő fél év volt, a leghosszabb (jelenlegi) 4 év, amit egy-egy helyen eltöltöttem. Ebben benne vannak a városokon belüli költözések is. Akár egyedül, akár már családos emberként kellet egy új helyet belaknom, nagy kihívás volt a berendezkedés. Nem arról van szó, hogy mi hová kerüljön, hanem arról, hogy mennyire és meddig érezhetem otthon magam. Haza megyek a szülői házhoz, haza megyünk a feleségem családjához, haza megyek az aktuális lakásunkba. Hol vagyok otthon? Nyilvánvaló nem vagyok ezzel egyedül. Sem a helyzettel, sem az érzésekkel. Mostanában, miközben Mózes 4. könyvét olvasom, azt látom, hogy Izrael népe vándorlási története sok mindenre megtanít ebben a tekintetben. Elindulnak Egyiptomból Isten és Mózes vezetése mellett és soha nem tudják mikor, merre kell tovább menniük. Ha Isten indult, nekik is indulni kel

A név kötelez „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért.” Pál levele a filippiekhez 1:27 Vannak olyan családok, ahol szülőkről gyermekekre öröklődnek a nagynevű foglalkozások. Többgenerációs orvos, ügyvéd, tanár, tudós családok. A gyerekek viszik tovább szüleik hivatását, mert ebben nőttek fel, mert hűek a hagyományokhoz, mert a név kötelezi őket. Akarva, akaratlanul továbbviszünk valamit abból, amit szüleink végeztek. Ha nem is a hivatást, akkor azt, ahogyan végezték. Valamit magunkkal viszünk, és folytatjuk ott, ahol ők abbahagyták. Van egy másik család is, ahová tartozol, akinek az értékrendjét magaddal kell, hogy vigyed. Ez Isten családja, ahová, mint tékozló ifjút, visszafogad Atyád, ha te is szeretnéd. Van egy név itt is, ami kötelez arra, hogy mit vigyél tovább, és mindezt hogyan. Ez a név: Jézus

Mindenben, mindenért „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” 1 Thessalonika 5.18 A hálára gondolva két dolog fontos igazán, ’Hogyan látom az életemet most?’ és ’Hogy fogom látni majd a végén, visszatekintve?’ A mindig borúlátóknak álljon itt egy idézet a XIX. századi francia kritikustól, Alphonse Karrtól, arra intve, hogy bár bölcsességük sokszor igaz lehet, az életet élni csak úgy érdemes, ha szüntelenül keressük a jót: “Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” A küzdőknek, az érteni vágyóknak pedig egy bátorító gondolat Márai Sándortól, hogy van remény, mert van hova eljutni, teljes alázattal tanulva mindvégig: “Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.

Különböző ajándékok „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.” 1Korintus 12:4-6. Egy gyermekkori esemény jutott eszembe. Mégy csak ketten voltunk testvérek az öcsémmel. Két év volt köztünk, de még én sem voltam iskolás. Jött a karácsony, és az öcsém egy mackót kapott ajándékba. Hogy én mit kaptam, arra már nem emlékszem, mert csak az öcsém macijára koncentráltam. Öcsémnek persze esze ágában sem volt megosztani velem, ébren vigyázott rá. Amikor elaludt, akkor vehettem egy kicsit a kezembe, de néha még ekkor is felébredt és visszakövetelte azt,ami az övé. Így aztán, hogy az ellentéteket elsimítsák, az ajándékozó nekem is vett egy macit. Így visszatekintve mosolygok magamon és magunkon, hiszen ha öcsém nem önző, én meg nem vagyok irigy, akkor sokkal jobb lett volna – mindketten élvezhettük volna egymás ajándéka

Békesség Istennel " Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által " Rómabeliekhez írt levél 5:1 Végig futottam ma reggel a híreket és szinte egyet sem találtam, ami a békéről és harmóniáról szólna. Van-e békesség a földön, ahogy az a Mennyből az angyal c. karácsonyi dalban énekeljük meg évszázadok óta? (talán régen megírták már ezt a dalt) Lehet-e még arról beszélni, hogy az ember békességben él az Istennel, a másikkal és a környezetével? Hangokat hallok, ahogyan anya ordibál a gyerekével, fiatalok átkozzák az Istent, keresztények öngyilkosok lesznek lelki békétlenség következtében, látom, ahogyan évtizedes sérelmeket emlegetnek egymásnak édes testvérek, és a szemem előtt mennek tönkre házasságok a békétlenség tudatát még jobban megerősítve bennem. Merre tartasz ma világ? A megbékélés felé? Isten felé? Harcok tömkelege van benned, véres a kezed és fegyvereid olyan gyakran használtak, hogy egyes helyeken ebből áll az ipar.

Lelki értékek „Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté evangéliuma 6. fejezet 20-21. vers) A legtöbb dolog önmagában értéksemleges, ezeknek értéket csupán az életünkben betöltött szerep és szükség kölcsönöz. Például nagy kincs a víz, de nem árvíz idején, csodáljuk, kiknek sok pénze van, de még a királyok sem tudtak halálos ágyukon még csak egy másodpercet sem vásárolni. Természetesen vannak állandó értékkel bíró dolgok is, melyekre mindig szükségünk van. A szeretet, a megbecsülés, és hasonlók, minden helyen és időben jól esnek. Viszont, ha megvizsgáljuk, mennyi időt fordítunk a maradandó dolgok megszerzésére, elszomorítóan kevés az eredmény. Talán azért is, mert míg pénzt szerezni egyedül is lehet, igaz szeretet, öröm, békesség csak kölcsönös, az önzést mellőző életvitel gyümölcse. Ezt a kincset nem erszénybe,

Isten keze ”Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.” (Zsoltárok 145,15) Mire ennek a gondolatsornak a végére érünk, az éppen a napokban Koppenhágában ülésező ENSZ adatai szerint 15 ember hal éhen a világon. Köztük minden negyedik gyerek ( http://www.un.org/ ). Sokkoló adat! Hogy gyötrődhet Istenünk, amikor végignéz ezen a bolygón, s látja a halált, hogy fájhat Neki… Ilyenek hallatán nekünk is összeszorul a torkunk. Aztán, ahogy elolvassuk a mai reggeli „igeadagot”, rohanunk tovább a napi robotba, talán el is felejtve az éhezők gondját. Hiszen nekünk megadatott, hogy a világnak azon a felén éljünk, ahol évtizedek óta nem okoz problémát a lakosság élelemmel való ellátása. A fájdalom és a hálaadás egyszerre hadakozik ilyenkor bennem. Olykor teljesen megbéklyóz a lelki kín, hogy egy ilyen rettenetesen igazságtalan világban kell élni, s a végkövetkeztetés rendszerint ugyan az: Jézus jöjj hamar és vess véget a mérhetetlen szenvedésnek! Ugyanakkor látnunk kell

Keresztény közösség „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Kolossébeliekhez írt levél 3:13 „Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – mondja Adrian Plass, a már klasszikusnak számító, Egy kegyes kétbalkezes naplója című könyvében. Szerintem sokan egyetértünk vele. Lehet, hogy furcsa egy ilyen idézettel kezdeni, de mégis azt gondolom, kellő humorérzék, és önirónia nélkül nehezebb egymást elviselni. Merthogy sokfélék vagyunk, és az egymás elhordozásának nehézsége nem egyszerűen abból ered, hogy ki a bűnösebb, és ki a szentebb. Különbözőek vagyunk, színesek, sokfélék, és ha a másik más mint én, az már szemet szúr. Ha pedig olyan mint én, talán saját hibáimat gyűlölöm meg benne. Isten jól tudta azt, hogy szükségünk van emberi közösségre, hogy jellemünket csiszolni tudja. A gyülekezet nagy családjánál semmi sem alkalmasabb erre. Aki

Csomag nélkül, tiszta lappal „Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Máté evangéliuma 1:21 Advent második vasárnapja. Várakozás, próféciák, a Megígért, az asszony Magva, Szabadító, Aki elveszi a világ bűneit. Nemsokára itt a karácsony, amikor a keresztény világ Isten Fia földre jöttét ünnepli, a boltok már rég fényárban úsznak, az embereken úrrá lesz a karácsonyi hangulat, láz. És elcsépelt mondatok hangzanak el az istentiszteleteken, hogy ilyenkor elfeledkezünk az ünnep igazi lényegéről, és, hogy Jézusnak bennünk kell megszületnie... Lehet, hogy már előre várod ezeket a mondatokat, lehet, hogy már előre tudod, mikor és milyen körülmények között fognak elhangzani, és már teljesen immunissá váltál rájuk. Lehet, hogy vársz valamire, hogy neked is megjelenjen egy csillag az égen, amin keresztül Isten utat mutat neked Hozzá. Lehet, hogy próbálod, de nem bírod felfogni azt a csodát, ami több mint kétezer éve történt azon az éjszakán. Lehet, h

Áldozat és fogadalom "Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!" Zsoltár 50.14 Adni hálával, örömmel, önként, mindig, mindenkinek, akinek Ő mondja. Van bőséggel. Mert árad, mert kértem és meghallgatott, mert megmutatta mi az, ami valóban kell; mert akkor jött, nem amikor vártam. Mert a próbában nevelt, tanított, csiszolt, megerősített, közelébe vont és megérthettem. Adni, nem azért mert gazdag vagyok anyagiakban. Adni, mert gazdag vagyok hitben. Hálából, mert mindent Tőle kaptam. Teljesíteni, amit megfogadtam, mindig, pontosan, következetesen. Határozottan, nem habozva, nem halogatva, nem meggondolva és átalakítva, nem megmagyarázva, nem kényszerből, mert az adott szó kötelez, hanem önként és tiszta szívvel dalolva. Mert Ő jó, mert megérdemli, mert nekem használ, ha megteszem, mert engem segít, épít és győzelemre juttat. Magam felett, az érzéseim felett, az önzésem felett, a bűneim felett, minden gonoszság atyja felett. Mert az áldozat Kriszt

Jézus kopogtat „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Jelenések 3:20. Van néhány dolog, amit rettentő nehezen tudok tolerálni másokban. Nehezen viselem a hezitáló, kétkulacsos politikát folytató embereket. Nem érzem jól magam az önhitt, gőgös emberek társaságában. Nem tudom elképzelni, hogy naturalista strandon mutatkozzak. Néha – rémálmomban – hiányos öltözetben vagyok, és megkönnyebbülten nézek körül, amikor felébredek, hogy csak álom volt. Nos, kiderül Jézus szavaiból, hogy kétszínű vagyok. Szeretem a világot, de szeretnék üdvözülni is. Büszke vagyok ismereteimre, vallásos múltamra. Kiderül, hogy szegényen, vakon, és meztelenül járok, mert a menny ilyennek lát. Legszívesebben elbújnék – és akkor valaki kopogtat. Kinézek a kémlelőnyíláson; Jézus áll az ajtóm előtt. Hát nem tudja, hogy kétszínű vagyok, nagyképű, szegény és meztelen? (Legalább egy törülközőt kellene magam

Amikor a jót elutasítják " Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedhetik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük;és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak ."Pál II.levele Timótheushoz 4:3-4 Arra gondolok ma reggel, hogy mivel percenként tömérdek információ bombáz minket kénytelenek vagyunk szelektálni, különben nem boldogulunk. Ha minden reklámot szó szerint vennénk akkor min. 10 fajta gyógyhatású készítményt, 5 féle sampont vásárolnánk meg és egyre több hitelt vennénk fel. Az, amit naponta tanítanak nekünk nem "egészséges" alapon nyugvó tudomány, hanem amolyan manipulált háttérrel elindított gondosan becsomagolt "mese", aminek, őszintén gyakran bedőlünk. A lelki életünkben gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Gyakran annak alapján válasszuk meg a kedvenc bibliai részeket, hogy melyik nem kerül nekünk "pénzbe", azaz nem kell nagy erőfeszítéssel

Az életünk tanúsága „Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 4. fejezet 9. vers) Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy éreztük, valaki néz minket. Nem kellemes érzés, főleg akkor, ha ez alapos, vizsgáló pillantás. Mit néz ez az illető rajtam ennyire? Talán valami nincs rendben? Nincs bekötve a cipőfűzőm, vagy foltos a ruhám, netán maszatos az arcom? Ennél már csak az kellemetlenebb, mikor valaki, vagy valakik a személyes dolgaink után kutakodnak. Megfigyelés, üvegzseb, ügynökök, APEH… Nemrég egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, tudom-e azt, hogy milyen besúgó hálózat működik szerte a világon és, hogy mennyire figyelnek mindenkit mindenféle műholdakkal, beleértve minket adventistákat is. De miért és kitől kéne félnünk? Ki elől és miért akarnánk elrejtőzni? „Hiszen nekünk nem test és vér

"A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak" 1Timóteus 4:1. Szüleim keresztények voltak, és engem is Jézus szeretetére neveltet. Eljártam velük egy kis gyülekezetbe. Nem cigiztem, nem ittam alkoholt, nem káromkodtam, nem fogyasztottam tisztátalan ételeket – tehát kívülről jó fiú voltam. Érettségi után elkerültem a szülői háztól. Idegen környezet, idegen emberek, jöttek a kísértések. Egy-két hónapig még eljártam a gyülekezetbe, de egyre ritkábban. Elfeledtem amit szüleimtől tanultam, elragadott az ÉLET. Másfél évig Jézus nélkül. Először még keresgéltem más egyházakban, de sehol nem éreztem jól magamat, aztán buli, haverok, züllés. Ekkor szólított meg Jézus! Az egyik szombaton betévedtem egy kis budapesti gyülekezetbe. Nagyon régen nem jártam már ilyen helyen. Egy másik gyülekezetből voltak ott fiatalok, sokat

Az Úrnak szóló ének „Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!” Zsoltárok könyve 104:33 Nehezen tudom elképzelni az életet ének-zene nélkül. Énekelünk együtt és egyedül. Hallgatjuk, dúdoljuk, énekelgetjük a jól ismert dallamokat. Honnan jön ez a különös igény és képesség? Miért nem tudunk meglenni zene nélkül? Racionális érveket nehezen lehetne találni, de azt érezzük, hogy szegényebb lenne enélkül az életünk. Nem tudom mikor, milyen dallam hangzott el először a földön. Talán már az első szombaton is énekben dicsőítették Istent teremtői munkájának csodálatos eredményét. El tudom képzelni akár Ádámot és Évát is, ahogyan munkájuk végzése közben együtt énekelve dicsérték az Urat. Persze az Ördögöt sem kell félteni, hamar felhasználta saját céljaira a zene érzelmekre ható erejét. A magával ragadó ritmusok és gyomor-rengető hangerő mögött eltűnt az értelmes tartalom. Az Úrnak szóló ének azonban szívből jön és értelmes üzente is van. A Zsoltárok kö

Sose halunk meg "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." János evangéliuma 3:14-15 Akarsz örökké élni? Lehet, hogy erre nem is válaszolsz igennel, mert ebben a világban én sem szeretnék. De ha azt kérdezem, hogy meg akarsz-e halni? Erre biztos nemmel válaszolsz. Az élethez mindannyian ragaszkodunk, és ha még azt is mondjuk, nem akarunk itt örökké élni, ha eljönne most az a bizonyos utolsó pillanat, nem tudom, hogy hányan mennénk el örömmel, könnyű szívvel. Mert jó dolog élni, és mindannyiunknak van egy bakancslistája, hogy mit szeretne még megélni, megtenni, mielőtt feldobja azt a bizonyos lábbelit.  Te sem akarsz meghalni, hanem élni, ameddig csak lehet. És mit szólnál ahhoz, ha ma azt mondanám neked, hogy nem fogsz meghalni, hogy örök életed van, és egy csodálatos, fájdalmak nélküli világ vár rád? Lehet, hogy megkérdeznéd, mikor látott utoljára orvos engem. De továbbr

Isten gyermekei "Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk." 1 János 3.1 Új fordítás Gyerekként úgy szerettem az angyalka fia lenni. Gyorsan, elsőnek és maradéktalanul megenni az ebédet. Csak úgy ragyogott a szemem a büszkeségtől, kihúztam magam, úgy ültem a széken és bezsebeltem a szülői dicséreteket. Később már nem volt olyan könnyű, más területeken nagyobb volt a verseny. A suliban több olyan társam is volt, aki jobb képességekkel rendelkezett, mint én; így többször alul maradtam. Isten gyermekeként most már tudom; ki vagyok, mire vagyok képes, mihez elég, amim van. Nem versenyzek tovább, mert célba értem. Na, nem a saját érdemeim miatt! Ha rajtam múlt volna, elvesztem a nagy csatát, alul maradtam volna, de jó szövetségest választottam. A jó oldalra, a győztes oldalra álltam, ahol az EGY győzött mindannyiunk helyett. Aki által mind újra és újra győzhetünk, Akire mindig hivatkozhatunk, Akit min

Imádság bocsánatért "Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk. " Ésaiás 64:8. Ha bűnt követünk el, több magaviseleti forma is létezik. - Tagadhatjuk, hogy bármi rosszat is tettünk volna. A körülmények, a társak, és természetesen a Sátán az oka mindennek – lásd Ádám és Éva - Kétségbeeshetünk, s úgy érezhetjük, hogy számunkra már nincs megoldás, nincs segítség, nincs bocsánat – lásd Saul, Júdás… - Imádkozhatunk bocsánatért, mert Isten erre bátorít minket. o Ehhez fel kell ismerni, és belátni bűnünket o El kell mondanunk Istennek, és bocsánatot kell kérni. o Bízni kell Benne, hisz Ő a Teremtőnk, gyermekei vagyunk, Ő váltott meg minket. Vágyik arra, hogy Vele való kapcsolatunk helyreálljon o El kell fogadnunk, hogy némely bűnünk következményét viselnünk kell, noha nem örökké! o Nincs más lehetőség, hogy helyreálljon a közösségünk Istennel és egymással. o Az igazi bűnbánó igyekszik