Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 11, 2011

Milyen a bölcsesség?

Kép
„A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.” Példabeszédek 16,23 Azon tűnődtem, ha a bölcsesség ember lenne, milyen lenne? A legtöbben azt a választ adnánk erre a kérdésre, hogy öreg, mert a bölcsesség az eltelt idő, és az alatta megszerzett tudás gyermeke. Erre azonban egy újabb kérdés merül fel bennem. Minden öregember bölcs is egyben, és a megszerzett tudás valóban bölcsé tette gazdáit? A válasz azonban erre is hasonló, mint az előbb. Láttunk már sok férfit és nőt, akik fölött az évek úgy szálltak el, mintha csak kívülről érintette volna őket. Az arcuk megráncosodott, a hajuk megőszült, mégis ifjúkori tévedéseik rabjai maradtak. Ismerek több tanárt is, akik hibái nem javultak meg tudományuk által, sőt sokszor saját „igehirdetéseink” is leginkább önmagunkra pirítanak. Milyen akkor a bölcs ember? Ha a bibliaszöveg alapján próbálom egyszerűen megfogalmazni, azt kell mondanom: Bölcs az, aki másokra olyan hatást gyakorol, hogy azok többek lesznek általa a szer

A kedves szó

Kép
„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.” Példabeszédek 16:24. Szeretnék ma egy igaz történetet megosztani Veled. Egy napon a tanárnő azt kérte az osztálytól, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Kis idő múlva mindegyik nevetett. „Tényleg?" – hallatszott a suttogás… „Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" – és „Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" – szóltak a megjegyzések. Ezután senki nem emlegette többé a listát. Néhány évvel később az egyik fiú eleset

Ne a látszattal törődjünk!

Kép
"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből..." Pál levele az efézusiaknak 6:6 Rab Zsuzsa: Vaspántok Ha így szólnék a kedves, fiatal kalauzhoz: - Kalauz úr, hogyha ma este hazamegy, ölelje meg nagyon a feleségét, dícsérje meg, ami épp rajta van, akár az ócska pongyoláját - Ha így szólnék - ugye... bolondnak tartanának? Ha így szólnék a bottal kopogó nyugdíjas bácsihoz a boltban, mikor épp forintjait guberálja, végül levágat tíz dekát a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből: - Bácsi! Itt van ötszáz forint. Tegye el, kérem. Épp ma kaptam. nem számítottam rá. Fölösleges. - Ugye, bolondnak tartanának? Ha így szólnék az útkövezőkhöz: - Útkövezők! Én ezt a kis kavicsot elviszem, mert az erezetében lehorgadt Krisztus-fejet látok. Engedjék meg, hogy elvigyem! - Ugye, bolondnak tartanának? Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz: - Gyere, fiam, üljünk le valahol, s te elmeséled, mitől

Intés a lustaság ellen

Kép
„A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.” (Példabeszédek könyve 20. fejezet 4. vers) Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott. Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek: - Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit. A vén öszvér így válaszolt: - Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk. Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki. Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte; - Hogyan boldogultatok? - Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét. - válaszolt az öszvér. - Aztán beszélt-e rólam a gazdánk? - N

Teljesedjetek be Szentlélekkel

Kép
  „Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak” Eféz. 5,17-19 Az Apostolok Cselekedetei könyv második fejezete egy csodás eseményről tudósít. Péter prédikál és a különböző diaszpórákból az ünnepre érkező zsidók – akik nem egy nyelvet beszéltek – megértették ezt a prédikációt. Hallották ők is a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtevést. Csodálkoztak azon, hogy értik amit a galileaiak mondanak. Egyesek gúnyolták őket, hogy „Édes bortól részegedtek meg.” (Apcs. 2,13) Pál apostol a Szentlélekkel való betöltekezést ismét a részegség ellentéteként használja. Mi a Szentlélek keresztsége? Tegyük fel ma reggel a kérdést, újjászülettünk már víztől és Lélektől?  Az újjászületés többet jelent az új kezdésnél, vál

Mint a Sion hegye

Kép
" Akik az Ú r ban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. " Zsoltárok könyve 125:1 Hogyan lehetne Istenbe vetett bizalmunkat egy hegyhez hasonlítani? Hogyan is állhatna meg egy hegy örökre, mikor a Biblia szerint Isten mielőtt mindent újjáteremt, tűz által elpusztul minden? A Bibliában nagyon sokszor olvashatunk Sion hegyéről, és bár sok más híres hegy is szerepel a történetekben, Sion hegye mindig is a legszentebb, legfontosabb hely volt az izraeliták számára. Dávid király óta ez a hely volt a nép lelki-szellemi központja. Miután elfoglalta, Sion várát, ide hozatta a Frigyládát, ill. ide helyezte királyságának központját, és később a fia, Salamon itt építette meg a jeruzsálemi templomot. A templom azon a helyen épült fel, ahol Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izsákot, így a helynek még nagyobb a jelentősége. Meg kell említenem még Jézus szolgálatát, hiszen Zakariás próféta szerint itt jeleneik meg a Messiás, a Szabadító: &

Ha majd eljön az aratás...

Kép
„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” Zsoltárok könyve 126:5-6 Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás. Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.   Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem leszn