reggeli dicséret

Világosságban járni „Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.” János evangéliuma 12. fejezet 35.-36 . verse „A bűn elzárta az embert Istentől, azért a megváltás terve nélkül sorsa az Istentől való örök elszakadás, a vég nélküli éjszaka sötétsége lett volna. A Megváltó áldozata újra lehetővé tette az Istennel való érintkezést. Személyesen nem mehetünk Isten színe elé; bűnös állapotunkban nem láthatjuk arcát, azonban szemlélhetjük Őt és érintkezhetünk Vele Jézus, a Megváltó által. Isten dicsősége ismeretének világossága "Jézus Krisztus arcán" nyilatkozott meg (2 Kor 4:6) "Isten... Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2 Kor 5:

Tiszta és jó gondolatok „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.” Filippi 4:8 Gondolataik tisztasága felett csak nagyon kevesen őrködnek. Pedig a romlás, a bűn belülről fakad, a gondolatok világából. A Szentírás beszámol arról, hogy Éden kertjében Ádám és Éva bűnbeesése is a gondolatok szintjén indult el (lásd: 1Mózes 3:1-6). Máshol ezt a kívánság bűnének nevezi a Biblia: „Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (Jakab 1:14-15) Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy gondolataink hol időznek, mi jár a fejünkben. Íme, egy fontos felhívás Ellen Gould Whitetól, a 19. századi keresztény írónőtől: „Hosszú és a világ előtt ismeretlen előkészítő folyamat megy végbe a szívben, mielőtt a keresztény nyilvá

Isten oldalán állva „Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít; Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:” (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 31-34.vers) Tegnap hárman fiatalok elmentünk kerékpározni. A Bakony legmagasabb pontját, a Kőris hegyet másztuk meg. Odafelé a nagy meleg, és a tengerszint feletti 710 méteres magasság, visszafelé az eső nehezítette utunkat. De ha csupán ennyi nehézség lett volna… Mivel elég fárasztó hét után vagyok túl (gyermektábor), bizony nem épp a legjobb formában vágtam neki a túrának, ám ami ennél is rosszabb, hogy fejben sem voltam ott. Hogy mit jelent ez? Bizony, nehéz úgy tekerni, és azt hiszem nemcsak biciklit, hogy az embernek igazából nincs is ked

„Csak bízd rám magad!” „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41:10) Mai igénk olvasása bizonyára sokaknak melegséggel tölti el a szívét. Szinte látom, ahogyan a keresztségkor tapasztalt mennyei béke kiül az arcokra, ahogyan Isten hatalma átjárja a megtérőt. Nekem nem ez a keresztségi igém, de pontosan ismerem ezt az érzést. Azonban hiszem, nemcsak az ünnepekkor van ereje a szavak mögött megbúvó szertő Istenünknek. Ma reggelre az Úr pontosan tudja, vannak néhányan, - vagy inkább sokan?! – akik félelemmel, csüggedéssel néznek a nap elé. Az egyre sűrűsödő, pusztító viharoktól, a már-már kifizethetetlen számláktól, családik feszültségektől, vagy „egyszerűen” a jövőtől félnek. Egy különleges élményre emlékszem tavalyról. Amikor az ember építkezik, soha nem jön jókor az eső, de az alapozás fázisában legkevésbé. Velem ez történt. Sokat, odaadóan imádkoztam. Az eső mégis megérkezett és esett

Végtelen kegyelem „Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig.” Zsoltárok könyve 36:6 „Honnan esik az eső? A mennyből?” – kérdezi a négy éves lányom. „Nem kicsim, a felhőkből, az égből. A menny sokkal messzebb van, azt nem látjuk.” – válaszoltam. Felnőtt fejjel van némi fogalmunk az eső körforgásáról és Isten lakhelyét is el tudjuk képzelni valahol a világűrben, de Isten kegyelmének és hűségének mértéke már nekünk is feladja a leckét. A zsoltáros szavai nemcsak azt mutatják, hogy mennyire nehéz Istent jellemezni emberi szavakkal, hanem benne van a személyes megtapasztalás kifejezésének vágya is. Gondoljunk csak bele, hogy milyen képtelenségeket hordunk össze, ha szerelmesek vagyunk. Lehoznánk a csillagokat szerelmünknek; el mennénk érte a világ végéig; a világ minden kincséért sem mondanánk le róla. Mindannyian tudjuk, hogy ezek igen erős túlzások, mégis mit hallunk ki a szavakból? Szeretetet, ragaszkodást, hűséget, áldozatkészséget… A költő szavai mögött sem a szó

A boldog ember „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” Zsoltárok könyve 32:1-2 Sokféle boldogság létezik. Van a bűnben is gyönyörűség. Ettől csábító és ettől feledteti el az igazi megoldandó problémát: saját magunk . Dávid élt ezzel az érzéstelenítővel, amikor Betsabéval házasságtörést követett el. Minden olyan gyorsan történt. Felébredt, ásított, sétált a tetőn, meresztette a szemét, aztán legeltette őket a fürdőző Betsabén. Szolgát küldött, elcsábította Betsabét. Nem csalódott a nőben: nemcsak szép, de kedves és okos is volt. Jó volt vele beszélgetni is, és mikor karjai közt volt békére lelt – hiszen hadserege és országa háborúban volt éppen. Kapóra jött ez később, amikor a férjet kellett elhallgattatni a biztos halálba küldve őt. Minden gyönyörű és szép volt egy ideig, de rövidesen kezdtek megváltozni a dolgok. Dávid nem nézett többé tükörbe. Kerülte a társaságot: minden tekint