reggeli dicséret

“Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.” Máté evangéliuma 25:29 Jézus híres mondata, és egy  nagy példázat zárszava ez. Ott áll a tömeg előtt, és prédikál. Sorra jönnek a példázatok, a bölcseletek, és ezek közül szinte a legvégén elmondja a tálentumos szolgák példázatát. Három szolgának ad a gazdája vagyont, mert elutazik. Az a feladatuk, hogy gyarapítsák. Kettő meg is teszi, de a harmadik csak elássa. Amikor visszatér a gazda, a kettőt megjutalmazza, és a harmadikat megbünteti. Nem éppen hétköznapi kép, és talán első ránézésre az egész érthetetlen. Nézzük meg közelebbről! Furcsa belegondolni ebbe a logikába. Akinek van, annak lesz még több, de akinek nincs, attól még azt is elveszik amije van? Ez valahogy nem tűnik Jézusinak. Akkor mégis mi a lényege ennek a gondolatnak? Volt egy osztálytársam, aki hozzánk bukott a gimnáziumban. Gondolhatnánk, hogy csak egy nagyon ostoba gyerek bukhat, de...

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Máté evangéliuma 25:21 "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” (Máté 24:44.) - Mondta Jézus, majd több példázatban magyarázta el, mit jelent készen lenni. Elmond egy történetet, melyben egy idegenbe utazó gazdag úr rábízza a vagyonát három szolgájára. Egyiknek adott öt tálentum vagyont (ókori súlymérték, amivel a nemesfémeket is mérték), a másodiknak kettőt, és a harmadiknak egyet adott. A feladatuk, hogy viseljék gondját a vagyonrésznek, egészen addig, amíg az uruk visszatér. Szabadon használhatják a vagyont, de a végén el kell számoljanak. Teljes joggal döntött a birtok gazdálkodásában, azonban azt nem tehette tönkre: sem a földet, sem a szolgákat. Régies nevükön ők voltak a sáfárok. Isten bennünket is sáfárként kezel. Övé a világ: "Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és...

Yap szigeti kőpénzek büszke tulajdonosukkal. Olvastam egy történetet egy különös pénzről, ami kőből készült.  Yap, a Csendes-óceán nyugati felén található sziget, Mikronéziához tartozik. Négy apró szigetből áll, amelyek között korallzátonyok révén átjárhatóság van. A területe 102 km 2  lakossága valamivel 11.000 felett van. Az itteni emberek a mai napig használják - igaz egyre ritkábban - kőpénzeiket. A méretük 3,5 centimétertől négy méterig terjed, a legnagyobb több, mint 2 tonnát nyom. Ezek a világon a legnagyobb és legnehezebb fizetőeszközök. Mivel néhány igen nehéz, azok a saját helyükön maradnak, csak a gazdájuk cserélődik, míg a kisebbek vándorolnak a szigeten egy-egy fontos, kiemelt üzlet kapcsán. Érdekességük, hogy egyiket sem a szigeten faragták a yappok, hanem messziről, akár 800 km távolságból hozták Új-Guíneából és Palauból. Minél messzebbről szállították ide, annál értékesebb volt. A szigeten vannak kövek, amikre rávésték, hogy megszerzésük hány ember él...

„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.” Pál első levele a korinthusiakhoz 12:4-6 Kaptál már olyan ajándékot, amit nem bontottál ki? Örültél neki igazán, de soha nem jutottál odáig, hogy feltépd a csomagolást, és birtokba vedd, amit eddig elrejtett a doboz. Talán azt mondtad magadban, hogy te erre nem is vagy méltó, te ezt nem érdemelted meg, ezért maradjon minden a helyén. Vagy féltél, hogy történik valami, és odavész az ajándék, ha leveszed róla a védőrétegeket. Arcodon még mindig ott a mosoly, szívedben a kíváncsiság és a vágy, az öröm, hogy kaptál valamit, de még mindig ott ülsz az ajándék előtt, és kezed nem nyitotta fel a csomagolást.  Mondd, mi értelme így ennek? Jobb lesz az életed egy zárt doboztól? Jobb lesz mások élete attól, hogy te még mindig nem dönt...