reggeli dicséret

Áldozat és fogadalom "Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!" Zsoltár 50.14 Adni hálával, örömmel, önként, mindig, mindenkinek, akinek Ő mondja. Van bőséggel. Mert árad, mert kértem és meghallgatott, mert megmutatta mi az, ami valóban kell; mert akkor jött, nem amikor vártam. Mert a próbában nevelt, tanított, csiszolt, megerősített, közelébe vont és megérthettem. Adni, nem azért mert gazdag vagyok anyagiakban. Adni, mert gazdag vagyok hitben. Hálából, mert mindent Tőle kaptam. Teljesíteni, amit megfogadtam, mindig, pontosan, következetesen. Határozottan, nem habozva, nem halogatva, nem meggondolva és átalakítva, nem megmagyarázva, nem kényszerből, mert az adott szó kötelez, hanem önként és tiszta szívvel dalolva. Mert Ő jó, mert megérdemli, mert nekem használ, ha megteszem, mert engem segít, épít és győzelemre juttat. Magam felett, az érzéseim felett, az önzésem felett, a bűneim felett, minden gonoszság atyja felett. Mert az áldozat Kriszt

Jézus kopogtat „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” Jelenések 3:20. Van néhány dolog, amit rettentő nehezen tudok tolerálni másokban. Nehezen viselem a hezitáló, kétkulacsos politikát folytató embereket. Nem érzem jól magam az önhitt, gőgös emberek társaságában. Nem tudom elképzelni, hogy naturalista strandon mutatkozzak. Néha – rémálmomban – hiányos öltözetben vagyok, és megkönnyebbülten nézek körül, amikor felébredek, hogy csak álom volt. Nos, kiderül Jézus szavaiból, hogy kétszínű vagyok. Szeretem a világot, de szeretnék üdvözülni is. Büszke vagyok ismereteimre, vallásos múltamra. Kiderül, hogy szegényen, vakon, és meztelenül járok, mert a menny ilyennek lát. Legszívesebben elbújnék – és akkor valaki kopogtat. Kinézek a kémlelőnyíláson; Jézus áll az ajtóm előtt. Hát nem tudja, hogy kétszínű vagyok, nagyképű, szegény és meztelen? (Legalább egy törülközőt kellene magam

Amikor a jót elutasítják " Mert lesz idő, amikor az egészséges tudományt el nem szenvedhetik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülük;és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak ."Pál II.levele Timótheushoz 4:3-4 Arra gondolok ma reggel, hogy mivel percenként tömérdek információ bombáz minket kénytelenek vagyunk szelektálni, különben nem boldogulunk. Ha minden reklámot szó szerint vennénk akkor min. 10 fajta gyógyhatású készítményt, 5 féle sampont vásárolnánk meg és egyre több hitelt vennénk fel. Az, amit naponta tanítanak nekünk nem "egészséges" alapon nyugvó tudomány, hanem amolyan manipulált háttérrel elindított gondosan becsomagolt "mese", aminek, őszintén gyakran bedőlünk. A lelki életünkben gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel. Gyakran annak alapján válasszuk meg a kedvenc bibliai részeket, hogy melyik nem kerül nekünk "pénzbe", azaz nem kell nagy erőfeszítéssel

Az életünk tanúsága „Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (Pál apostol első levele a korinthusbelieknek 4. fejezet 9. vers) Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy éreztük, valaki néz minket. Nem kellemes érzés, főleg akkor, ha ez alapos, vizsgáló pillantás. Mit néz ez az illető rajtam ennyire? Talán valami nincs rendben? Nincs bekötve a cipőfűzőm, vagy foltos a ruhám, netán maszatos az arcom? Ennél már csak az kellemetlenebb, mikor valaki, vagy valakik a személyes dolgaink után kutakodnak. Megfigyelés, üvegzseb, ügynökök, APEH… Nemrég egy beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, tudom-e azt, hogy milyen besúgó hálózat működik szerte a világon és, hogy mennyire figyelnek mindenkit mindenféle műholdakkal, beleértve minket adventistákat is. De miért és kitől kéne félnünk? Ki elől és miért akarnánk elrejtőzni? „Hiszen nekünk nem test és vér

"A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak" 1Timóteus 4:1. Szüleim keresztények voltak, és engem is Jézus szeretetére neveltet. Eljártam velük egy kis gyülekezetbe. Nem cigiztem, nem ittam alkoholt, nem káromkodtam, nem fogyasztottam tisztátalan ételeket – tehát kívülről jó fiú voltam. Érettségi után elkerültem a szülői háztól. Idegen környezet, idegen emberek, jöttek a kísértések. Egy-két hónapig még eljártam a gyülekezetbe, de egyre ritkábban. Elfeledtem amit szüleimtől tanultam, elragadott az ÉLET. Másfél évig Jézus nélkül. Először még keresgéltem más egyházakban, de sehol nem éreztem jól magamat, aztán buli, haverok, züllés. Ekkor szólított meg Jézus! Az egyik szombaton betévedtem egy kis budapesti gyülekezetbe. Nagyon régen nem jártam már ilyen helyen. Egy másik gyülekezetből voltak ott fiatalok, sokat

Az Úrnak szóló ének „Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!” Zsoltárok könyve 104:33 Nehezen tudom elképzelni az életet ének-zene nélkül. Énekelünk együtt és egyedül. Hallgatjuk, dúdoljuk, énekelgetjük a jól ismert dallamokat. Honnan jön ez a különös igény és képesség? Miért nem tudunk meglenni zene nélkül? Racionális érveket nehezen lehetne találni, de azt érezzük, hogy szegényebb lenne enélkül az életünk. Nem tudom mikor, milyen dallam hangzott el először a földön. Talán már az első szombaton is énekben dicsőítették Istent teremtői munkájának csodálatos eredményét. El tudom képzelni akár Ádámot és Évát is, ahogyan munkájuk végzése közben együtt énekelve dicsérték az Urat. Persze az Ördögöt sem kell félteni, hamar felhasználta saját céljaira a zene érzelmekre ható erejét. A magával ragadó ritmusok és gyomor-rengető hangerő mögött eltűnt az értelmes tartalom. Az Úrnak szóló ének azonban szívből jön és értelmes üzente is van. A Zsoltárok kö

Sose halunk meg "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." János evangéliuma 3:14-15 Akarsz örökké élni? Lehet, hogy erre nem is válaszolsz igennel, mert ebben a világban én sem szeretnék. De ha azt kérdezem, hogy meg akarsz-e halni? Erre biztos nemmel válaszolsz. Az élethez mindannyian ragaszkodunk, és ha még azt is mondjuk, nem akarunk itt örökké élni, ha eljönne most az a bizonyos utolsó pillanat, nem tudom, hogy hányan mennénk el örömmel, könnyű szívvel. Mert jó dolog élni, és mindannyiunknak van egy bakancslistája, hogy mit szeretne még megélni, megtenni, mielőtt feldobja azt a bizonyos lábbelit.  Te sem akarsz meghalni, hanem élni, ameddig csak lehet. És mit szólnál ahhoz, ha ma azt mondanám neked, hogy nem fogsz meghalni, hogy örök életed van, és egy csodálatos, fájdalmak nélküli világ vár rád? Lehet, hogy megkérdeznéd, mikor látott utoljára orvos engem. De továbbr