reggeli dicséret

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3:17 Van egy személy, aki már sok-sok éve figyeli az embereket. Mindent lát, mindenről tud, és egy nap ítéletet mond mindenki felett. Egy könyv felett áll minden nap, és a benne szereplő személyeket bírálja. Aki jó volt, annak ajándékot ad, olyant, ami a szíve leghőbb vágya. Aki nem volt jó, annak büntetés a jutalma. Bármennyire is van, akinek nem pozitív az elbírálása, mégis mindenki szereti, és mostmár nem nagyon mond senki rosszat róla. Általában hosszú ősz szakállal képzeljük el, és kedves mosolygós arccal... No meg piros ruhában, és nagy zsákkal a hátán. Ez a Mikulás. Milyen érdekes, hogy amikor Jézusra gondolunk, nagyon sokszor hasonlóan képzeljük el, pedig azért nem ugyanaz a két személy. A fenti ige a jól ismert János 3:16 utáni vers. Ezt valószínűleg szinte mindenki, aki vallásos neveltetést kapott, fejből tudja. Nagyon ritkán szoktuk a szakaszt öss

Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers Két csalódott, feldúlt, az életre haragvó ember haladt az úton Jeruzsálemből Emmauszba, egy kis, 12 km-re fekvő településre. Az egyik neve Kleopás volt, a másik akár te vagy én is lehetnénk. Hangosan vitatkoztak egymással azon, ami az elmúlt két nap történt.  Ezt a Jézus nevű fickót, akinek békét, szabadságot és függetlenséget kellett volna hoznia, a legmegalázóbb módon kivégezték, és még csak meg sem szólalt. A többi szabadságharcos legalább átkozódott a kereszten, és megmondták a magukét a rómaiaknak. De mi történt? Mégsem ő volt az, akinek változást kellett volna hoznia? Nem az lett volna, akinek mondta magát? És mit értettek az asszonyok az alatt, hogy ma reggel üres volt a sírja, és találkoztak vele? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörhették ezt a két letört embert azon a bizonyos vasárnap. Ennek a Jézusnak a halál

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás próféta könyve 49:15-16 “Akinek nincs esze, legyen notesze.” Ez az egyik olyan mondás, amit nagyon hamar és nagyon nyomatékosan megtanultam, lévén, hogy borzalmas a memóriám. Nem tudom, hogy ez azért van, mert valami az agyamban rosszul van bekötve (nem lennék meglepve), vagy azért, mert hamarabb elindultak az öregedés folyamatai (ebben az esetben sem) de nevek, arcok, dátumok, sőt, sokszor alapvető információk – “Mikorra is kell az oviba menni a gyerekért?” “Befizettük már a villanyszámlát?” – is nehezen jönnek elő. Ilyenkor (lenne) jó egy átlátható jegyzetfüzet, amiben minden fontos információ könnyen kikereshető, és ellenőrizhető. Ma, a technika korszakában – legnagyobb szerencsémre – már a zsebemben van minden, amire szükségem lehet: teendő lista, jegyzetfüzet, naptár. Csak fel

Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Péter első levele 5. fejezet 6. vers Volt egy fiatalember, akinek a vezényléshez ugyan nem volt érzéke, de úgy gondolta, hogy ő a világ egyik legnagyobb karmestere. Csakhogy, amikor alkalom adódott arra, hogy ezt bebizonyítsa, akkor mindig történt valami gikszer. Például, egyszer a halkításnál leguggolt és azt hitték, hogy rosszul van. Máskor a hangosabb részeknél ugrált a levegőbe, vagy elszámolta a ritmust és hiába intett a fúvósoknak, nem történt semmi. Volt, hogy megbeszélték, hogy egy bizonyos szakaszt nem fognak ismételni, ám az előadáson ő ezt elfelejtette, visszalapozott, a zenekar pedig továbbment. Erre ő leállította az egész darabot és ingerülten azt üvöltözte: „Állj! Nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Volt, hogy saját zongoraversenyét a zongorától próbálta dirigálni, de közben lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen pedig harsány mozdulataival a kórusból ütött

Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Példabeszédek könyve 31.fejezet 20.vers „Segíts magadon és az Isten megsegít.”- bizonyára valamennyien hallottuk már ezt a mondást. Ez a mondat azonban számomra csöppet sem kielégítő, sőt….egyre több kérdést vet fel. Hiszem és vallom, hogy a segítségnyújtás az egyik legnagyszerűbb dolog, amit tehetünk másokért és egyben önmagunkért is. Miért alkotta volna meg Isten a segítségadás lehetőségét és miért adott volna segítségkérésre alkalmas szavakat, ha azok ne lennének fontosak? A segítségkérés fontos önismereti lépés, hiszen ha képesek vagyunk legyőzni önmagunkat és beismerni, hogy bizonyos helyzetekben vagy kérdésekben segítségre van szükségünk, akkor erősebbek vagyunk, mint a Föld lakosságának nagyobb része. Abban a pillanatban, hogy felvállaljuk, valamiben segítségre van szükségünk olyan lépést tettünk, amely segíti az előremenetelünket. De mi van a segítségadással? Vajon az is olyan nehéz? Jó az nekem, ha segítek val

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg és fehérebb leszek a hónál. Zsoltárok könyve 51:9 A tisztaság fél egészség tartjuk számom magyar közmondások szintjén. Márai Sándor "Egy polgár vallomásai" című művéből tudjuk, hogy a század végi polgárság általában csak akkor fürdött, ha beteg volt vagy ha nősült. Bizonyára mindenki előtt ismeretes, hogy a fürdés és tisztálkodás hiányának köszönhetjük a parfümök és illatszerek létrejöttét. A tisztaság hozzátartozik az egészséges életvitelhez. A lelki egészséghez úgyszintén hozzátartozik  a tisztaság. Miért nem vagyunk tiszták? Mert a vétkeink miatt szennyes lesz lelkünk ruhája. Az 51. Zsoltár és azért lett feljegyezve, mert valaki beszennyezte a lelki ruháját. Valaki megkívánt valakit, aki nem az övé volt. Mi is gyakran kívánunk olyasmit, vagy olyasvalakit, am(k)it nem lenne szabad. Gyakran mi is beszennyeződünk olyan kívánságaink kielégítése miatt, amelyre Isten azt mondta, hogy nem jó. Ha meg is történt régen, vagy nemrégib

Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Ézsaiás könyve 58:6-11 Ahogy ezt a fenti szakaszt olvastam, fülembe cs