reggeli dicséret

"Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;" Zsoltárok 1,1 Mi kell a boldogságunkhoz? Sokan feltették már ezt a kérdést és sokféle választ is adtak már rá, használhatót és kevésbé használhatót egyaránt. Ma reggel egy érdekes választ elemzünk majd, amit a Zsoltárok könyve legelőször tár elénk. Eszerint a boldogsághoz nem kell más, mint három fontos dolog, amire figyelnünk kell: tanács, út és szék. Jó tanács, amire érdemes hallgatni. Egy olyan bonyolult világban, amiben mi élünk nem egyszerű eligazodni, nem egyszerű eljutni valahová. Sokszor az, aki csak a maga feje után megy, ritkán ér célba. Mindannyian választunk magunk mellé olyanokat, akiknek a szavára bátran hallgatunk. Jól is van ez így, a többféle látásmód a sokféle vélemény ismerete segít minket az eligazodásban. A zsoltár itt arról beszél, hogy kinek a tanácsára hallgassunk ezek közül. Egy egyszerű, gyakorlati dolgot tár elénk: c

"Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején. Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek." Zsoltár 37:39-40   Ha az igaz embernek segít Isten, akkor érdemes igaznak lenni ma! De milyen az igaz ember? Hogyan él? Mit tesz? Az igaz embernek semmi hibája sincs? A Biblia 11 embert nevez igaz embernek: hatot az ószövetségben és ötöt az újszövetségben. Íme néhány közülük: Énók, Nóé, Ábrahám, Dániel, Jób, a római százados, Arimatiai József, Simeon, Kornéliusz százados, Keresztelő János. Sok híres és jó személy van köztük, de sokan mintha nem illenének a listába. Nóé ivott. A római százados pogány volt, ahogy Kornélius is, ráadásul római katona. Keresztelő János pedig aszkéta életet élt, de egyszer kételkedett Jézusban… Az igaz ember tehát nem önmagától igaz. Nem azért, mert színtiszták a gondolatai és a tettei. Az igazság másfelé fordulás, Isten szeretetének a továbbadása: "Ember, me

"Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk." Rómabeliekhez írt levél 13:11 Jézus egyik jól ismert prédikációjában három példázatot mond el a visszatérésével kapcsolatban. Az első, az egyik legismertebb példázata egy korabeli menyegző képét festi elénk. Nem kell ismernünk feltétlenül a kor szokásait, hogy megértsük, miről szól a tíz szűz példázata. ( Máté evangéliuma 25:1-13 ) Jézus sem hagy bennünket kérdések közt, hiszen a példázat végén meg is magyarázza az őt hallgatóknak: "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [amikor visszatérek]!” ( Máté evangéliuma 25:13 ) Talán ez a példázat juthatott eszébe Pál apostolnak is, amikor a fenti gondolatot a római gyülekezet szívére helyezte. Pál apostol leveleiben a legfantasztikusabb a számomra — és ami talán a legfélelmetesebb is egyben — hogy a mai nap is ugyanúgy hasznos tanácsokat é

„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.” Rómabeliekhez írt levél 13:10 A farizeusok és törvénytudók nagy figyelmet fordítottak a parancsolatok precíz megtartására. S azért, hogy véletlenül se vétsenek egyetlen törvény ellen se, külön aprólékos gondossággal megfogalmazott szabályhalmazt hoztak létre. Szabályra új szabály, parancsra új parancs… Ám bármennyi szabályt is alkottak, és bármennyire is igyekeztek ezeknek megfelelni, - „Ne tedd!” „Nem szabad!” „Ne egyél belőle!” „Ne is illesd!” - nem leltek lelki nyugalmat. Miért? Mert egyrészt a törvény lényege és betöltése, ahogy Jézus is megismételte: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37-40) Vagyis azáltal, hogy átléped és nem rúgsz bel

  Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. Prédikátor 9:11 Napjaikban sokféle bölcselkedés között kell megtalálni, mi a helyes. Mi magunk tévedünk el néha és értelmetlen bölcselkedésbe kezdünk. Salamon, amikor az Úrtól bölcsességet kíván nem csak a részleteket szeretett volna látni, hanem teljes rálátást kért a helyes életvezetésről. Manapság mindenkit az érdekel, hogyan élhetnénk túl ezt a bolygót. Különböző elméleteket gyártunk, és megoldások után kutatunk, most éppen a Mars feltérképezése folyik. A Mars a Naptól számított negyedik bolygó és szabad szemmel is könnyedén látható. A magyarok kutatásai is jelentős mértékben megjelennek a híradásokban, ahogyan modellezik a felszínét a bolygónak, valamint arról is esett már hír, hogy magyar űreszközök is landolhatnak a bolygón néhán

Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. Máté 25:31 Az advent mai értelemben sokszor nem más mint egy hosszúra nyúló vásárlási időszak, melyet változatos hangulatkeltő elemek vesznek körül. Mindezek kellemesebbé teszik azt a négy hetet, amit rengeteg hagyomány, és kevés bibliai elem tölt meg. A „kisjézus” giccses dekorációs elem, vagy az ajándékot hozó Télapó európai alternatívája lesz. Jézus első adventje az emberek többségénél nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Még a tanítványai is csalódottan morogtak magukban: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.” (Lukács 24:21) Mi volt a gond? Az Ószövetség tele van próféciákkal, melyek az eljövendő Messiásra vonatkoznak. Előre lehetett tudni születési helyét , születési körülményeit . Pontosan ki lehetett számítani keresztségének és halálnak idejét. A

„János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” Jelenések könyve 1:4-6   Meggyújtom az első gyertyát, és emlékezem. Emlékezem arra, akitől néhány hónappal ezelőtt el kellett búcsúznom, és mára csak a várakozás maradt. Emlékezek mindarra a jóra, amit vele éltem meg. Egy kiadós telefonbeszélgetésünkre, amikor a Margit-szigetről hívtam fel egy szombat délután. Az utolsó látogatására, amikor a lányom tárt karokkal rohant felé a járdán. Arra, hogy először ő olvasott nekem a Bibliából igaz történetet, és utána minden Bibliai igét együtt fedezhettünk fel. Vele indultam el azon az úton, melyen ott