reggeli dicséret

„ Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” Korinthusbeliekhez írt első levél 10. fejezet 12. vers Uram! Nem akarok akadékoskodni, de mi is a te szakmád? Ács? Hát, akkor nem csodálom, hogy ilyen – már elnézést a kifejezésért - butaságot kérsz tőlem, minthogy a legnagyobb hőségben halásszunk. Ne érts félre, nem akarlak lebecsülni, én elhiszem, hogy te vagy te készíted a legjobb bútorokat a környéken, egész Galileában, sőt lehet egész Júdeában, de ami a halászatot illeti, azt jobb lenne rám bíznod, ebben mégiscsak én vagyok a szakember. Hogy új, vagy talán éppen elfeledett ősi utakat és módszereket kéne megismerni, kipróbálni, alkalmazni a hitünk mélyebb megélése és mai a társadalom megszólítása végett? Arról szó sem lehet! Mióta az eszemet tudom ezt így csináljuk, meg különben is, én vagyok a lelkész, én vagyok a szakember és itt az lesz, amit én mondok. Hogy mi lett Péter szabadkozásából? Mégis kieveztek, kivetették a hálót és jött csodálatos halfogás. Majd a Jézus el...

„Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács evangéliuma 18. fejezet 14. vers) „ A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy fél rőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy fél rőffel egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknánk: kis mákszemek, nagy mákszemek.” (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, 1. rész) Mily igazak e sorok. Mi, parányi öntelt mákszemek, mint a példázatbeli farizeus mindent megfitymálunk, és mindenkit jól megkritizálunk. S ha nem ismerik el vélelmezett „nagyságunkat”, rögtön kikérjü...