Egyszerre csak egy lépés

Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! Mózes ötödik könyve 33:27 Mikor érezted magad biztonságban utoljára? Lehet hogy te is olyan vagy mint én, és néha csal a biztonságérzeted, hol erre hol arra, de időnként elbizonytalanodik az ember. Néha mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj. Izráel népe vándorol az ismeretlenbe, és minden nap csak pár lépést tud előre. Bizonytalan valójában minden, és ez emészti őket belülről. Napról napra csak egy picivel jutnak közelebb a célhoz ahova negyven évvel korábban indultak. Ki ne lenne bizonytalan. De végül megérkeznek. A vezetőjük utolsó szavait intézi a néphez, megáldja őket, és ők hallgatják a már jól ismert hangot. Mózes áldása felidézi bennük azt, ahogy csak egy lépést kellett látniuk előre, de Isten már mérföldekre rendezte az utukat. Bár látszólag bizonytalan volt a jövő, mégis biztosak lehettek, hogy a víz megnyílik, a fal leomlik, a kőből víz fakad, az égből pedig étel hull alá...