reggeli dicséret

Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké! Zsoltárok könyve 131:1-3 Erőnk, képességeink, anyagi erőforrásaink, lehetőségeink végesek, ezért nem tudunk mindenhová eljutni, ahová szeretnénk, mindenben részt venni, amit jónak tartunk, nem tudunk mindent elérni, megvalósítani, megvenni. Ugyanakkor az is bennünk van, hogy szeretnénk mindig többet, jobbat, nagyobbat, újabbat, szebbet, és így tovább. Ez a megfelelő keretek között rendben is van, hiszen bennünk van az elveszített teljesség iránti vágy. Ha azonban ezen a mértéken túlmegy az igyekezetünk, és többre vágyunk, mint amire képesek vagyunk, vagy többet tulajdonítunk magunknak, mint akik vagyunk, akkor jönnek a bajok. Megromlanak a kapcsolataink, az egészségünk, az anyagi körülményeink, sőt, eltorzulhat a jellemünk ...

Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza . Példabeszédek könyve 11:27 Valljuk be, általában sokkal jobbak és tehetségesebbek vagyunk a rossz keresésében, megtalálásában, mint a jóra való összpontosításban. Hamarabb vesszük észre a rosszat az egyes helyzetekben, szituációkban, sőt még az emberekben is. Afölött, ami jó, ami értékes, hamar elsiklunk, de könnyen fennakadunk azon, ami nekünk nem tetszik, amit negatívan értékelünk. Különösen igaz ez akkor, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki hozzánk képest más, idegen: eltérő a kinézete, kultúrája, a szokásai, az életfelfogása, stb. Talán azért van ez, mert sokszor mi sem vagyunk elégedettek önmagunkkal, vagy csak nem tudjuk, mi lenne a helyes döntés egyes élethelyzetekben; így azzal védekezünk, hogy kritizáljuk azt, ami ettől eltér. A Példabeszédek könyvén keresztül Isten arra mutat rá, hogy amit keresünk, azt vonzzuk be. Ha a rosszat keressük, ha a negatívat vesszük észre először más emberek különb...

Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. Zsoltárok könyve 13:6 Mi magyarok eléggé pesszimista nemzet vagyunk. Ha megkérdezünk egy külföldit, hogy mit tud a magyarokról, nagy valószínűséggel az első öt dologban benne lesz, hogy pesszimista. Nem Nagyon tudjuk, hogy kell örülni. Gyerek korban megtanítják nekünk, hogy kell mindennek a negatív oldalát keresni, és eléggé jó munkát végeztek szüleink, mert legtöbb esetben felnőtt korra már nagyon jó gyakorlatot szerzünk benne. Milyen érdekes, nem? Mennyire vidám ez a fenti idézet. Olyan jó, hogy Dávid (ő írta a zsoltárt) ennyire hálás Istennek. De jó lenne megtapasztalni azt amit ő, átélni Isten kegyelmét, és ezért dicsőíteni Őt! Na de álljunk meg egy pillanatra, és olvassuk el a teljes zsoltárt! Nem hosszú, megéri. Szoktam mondani, három fontos dolog van, amikor a Bibliát akarjuk értelmezni: Szövegkörnyezet, szövegkörnyezet, szövegkörnyezet. Mindig vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet!...

Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” A zsidókhoz írt levél 13:5 A magyar emberről általában az a hír járja, hogy elégedetlen. Még a népdal is megörökítette azt a hozzáállást, ami olyan gyakori hazánkban: “Télen nagyon hideg van / Nyáron nagyon meleg van / Soha nincs jó idő / Mindig esik az eső.” Ami pedig különösen elégedetlenkedésre ad okot, az a pénz: Pénzből soha nincs elég. Ha nincs pénz, akkor nincs miből vásárolni, a huszonegyedik század pedig erről szól: gyűjteni, hogy minél több legyen. Neked mid van? Csak a huszadik században a világ fogyasztása meghússzorozódott. Többet keresünk, de sokkal többet is költünk. Nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy jobban élünk ma, mint a szüleink, vagy nagyszüleink éltek. Több lehetőségünk és anyagi hátterünk van, de az igényeink is arányosan változtak.  Henry Ford, az első tömeggyártású autó megalkotója ide-s-tova száz éve úgy nyilatko...

"Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel." Pál első levele Timóteushoz 6:6 Emberek milliói keresik a boldogságukat vagyonban, hatalomban, utazásban, szórakozásban, italban, ételben, más emberekben, és úgy tűnik, hogy az ördögi körnek soha nem lesz vége. Mindig több kell, amihez több pénzre van szükség. A több pénzért — jobb esetben — többet dolgoznak, a több munka miatt kevesebb idő jut a családjukra. A kevesebb idő miatt újra elégedetlenek, és keresik a lehetőséget, hogy ezt a kihagyott időt valami módon bepótolhassák. Ajándékokat veszek a feleségüknek, a gyermekeiknek, de az ajándékok soha nem pótolják az elfecsérelt időt, nem pótolják őket . A család is elégedetlen, ők is elégedetlenek, az élet egy nagy elégedetlenség, és igaza van a Prédikátornak, amikor azt mondja, hogy “minden hiábavalóság” ( A prédikátor könyve 1:2 ). Te is egy vagy az emberek millióiból, én is egy vagyok közülük. Mindenki beleesik abba a hibába, amit fent leírtam. Ki kevés...

„ Természetesen az istenfélelem és Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy azzal, amid van.” (Egyszerű fordítás)  „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;” (Károli fordítás) Pál első levele Timóteushoz 6:6 Négy évenként megérintett az olimpia szelleme. Még emlékszel arra, mikor gyerekként izgultad végig a futamokat, meccseket. Amikor szurkoltál "Egérkének", Ónódi Henriettának, a kéziseknek, a vizilabdásoknak, és még sok-sok nagy névnek. Amikor álmodban te is ott térdeltél a kenuban, és beleadtál mindent. Amikor este, villanyoltás után a párnád alól elővetted a régi kis zsebrádiót, ami még édesapádat tartotta ébren az őrségváltásig, és hallgattad az atlantai közvetítést, amíg el nem nyomott az álom.  Megfeszített izmok, hihetetlen erőtől duzzadó mozdulatok, kiáltás, öröm és a csalódottság könnyei. Küzdőtér, dobogó, érmek és himnuszok. Egy verseny, amire az élsportolók nemcsak 4 évet készülnek....

"Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!" Krónikák első könyve 16. fejezet 11. verse Megszívlelendő tanács! Sokszor olyan érdekesen gondolkozunk. Önállóságra törekszünk akkor is, amikor Isten a legjobb tanácsadónk. Olyan tanácsadó, aki mindig a legjobbat szeretné neked! Ahelyett, hogy az Úrhoz folyamodnánk szüntelenül, ahelyett, hogy állandóan keressük Őt, inkább elbújunk előle. Milyen előnyünk származik belőle, ha Hozzá folyamadunk állandóan? Az embernek két választása: az egyik az, hogy megelégszik azzal, ami van, vagy elhatározza, hogy fejlődni fog. Megelégedettség: teljesen bibliai elv, ne akarjak többet attól, mint amennyit Isten adott nekem. Ezzel csak az az egy problémám van, hogy ezt szeretjük értelmezni a szellemi aktivitásunkra is. Elégedettek vagyunk az Úrral való kapcsolat egy bizonyos szintjére. Különböző szinteket határozhatnánk meg. Vannak emberek, akiknek elég csak annyi, hogy tudják, hogy Ő van, létez...

"Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt." Pál levele a filippiekhez 4:12 A sokat és a jót valahogy könnyebb megszokni és megszeretni. A keveset és nem jót szeretnénk inkább minél messzebbre elkerülni. De az életben nem tőlünk függnek ezek a változók.  Bölcs dolog Pálhoz hasonlóan minden körülmények között elégedettnek lenni. Bár nem könnyű, ha voltál a jobb oldalon és meg is szoktad a szép napokat, de a leginkább értelmes hozzáállás az, hogy meglátod a szépet akkor is, ha szinte semmid nem maradt. Lásd meg, amid van, de ne láss többet annál, mint amit kaptál, mert hamar az adósok oldalán találod magad! Ne láss kevesebbet sem, annál, mint amid van, mert beporosodnak vagy megférgesednek a ki nem használt javaid! Ha nincs, szokd meg nélküle az életet és örülj! Ha van, használd és szaporítsd, amíg van rá lehetőség! Legyél elégedett, hogy boldog lehe...