reggeli dicséret

"Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap." Zsidók 10,25 Mennyire fontos közösségben élni! Az ember közösségi életre teremtetett. Egyszerűen: egyedül magányosak és elesettek vagyunk, szükségünk van egymásra. Szükségünk van a családunkra, szükségünk van a barátainkra; és a vallásos, hívő embernek szüksége van egy olyan közösségre, ahol megélheti a hitét. A gyülekezet több okból is fontos nekünk: 1. O tt éljük meg a  biblikus szeretetet. Nem tudjuk szeretni Istent, ha nem szeretjük az embereket! Ez a szeretet nem lehet távoli, mert messziről nem lehet szeretni senkit sem. Szükséges a közelség, az állandóság, az, hogy ne csak azt szeressük, akit mi választottunk, ne csak azt, aki viszont szeret. Erre a legalkalmasabb terep számunkra Isten családja, a gyülekezet. Ahogyan a család tagjait, úgy a közösségünk tagjait sem mi választottuk. És ahogy az otthonia

“ Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől.   (Zsidókhoz írt levél 10:19-22 .) A mai nap egyik megrázó híre, hogy meghalt egy búvár, aki 12 gyermek kimentésénél segédkezett Thaiföldön. A focicsapatnyi gyermek és edzőjük egy kirándulás során merészkedtek a barlangba, de szerencsétlenségükre egy hirtelen lezúduló eső elárasztotta a kifelé vezető utat. A gyermekek kilenc napot töltöttek négy kilométer mélyen egy sziklaperemen, mire felfedezték őket. Azóta szinte az egész ország megmozdult, hogy kimentsék őket. A visszavezető út azonban nagyon veszélyes. A barlang sötét, a járatokat elárasztotta a víz és az iszap. Az úszni sem tudó gyermekeknek több helyen olyan szűk járatokon kelle

„Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.” ‭‭ Zsidókhoz írt levél‬ ‭11. fejezet 4. vers‬ Mi haszna van egy olyan istennek áldozni, aki nem is létezik? Ha egy kis löketre van szükséged a hitéletedben, olvasd végig a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét. Pál apostol itt a hit témáját feszegeti, azt, hogy mit is jelent hinni, és fontosságát bizonyítva felsorol jónéhány olyan személyt, aki a Bibliából mindenki számára ismerős lehet. Olyan hithősöket találunk itt, akik példát adtak mindannyiunknak — az elkeseredetteknek, a reményvesztetteknek, a bizonytalanoknak is — arra nézve, hogy hogyan, és miért kell hinni. Az első ilyen hithősünk Ábel. A Biblia első gyilkosságának áldozata, Ádám és Éva első gyermekeinek egyike, Káinnal, a bátyjával együtt. Kettejük története ( Mózes 1. könyve 4. fejezet ) szörnyű képet fest

„És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve, és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván; Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, oh szentek Királya! (Jelenések könyve 15. fejezet 2-3.vers) A Jelenések könyve a bűn történelmének lezárását tárja elénk. A látomásokban megjelenő képek gyakran sötétek, félelmetesek, hiszen ez az időszak az a bizonyos „nagy nyomorúság, amely nem volt a világ kezdete óta” (Máté 24:21). Ennek előszele volt az apostoli korban átélt üldöztetés, amikor a napba öltözött asszonyt és gyermekét el akarta pusztítani a Sárkány (Jel.12.fej.), aki aztán pusztába menekült. Sátán tovább üldözte, stratégiát váltva ugyan, az egyházat az erőszakkal való elpusztítás helyett, két fenevad által (

„...hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. ” Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 12. verse Szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy egy olyan helyen élek ebben a világban, ahol nem lehet megosztani egy képet arról, ha valaki nyilvánosan megvallja az Isten iránti elköteleződését, bírálat nélkül. Hálás vagyok, hogy a világnak több olyan pontján is megfordulhattam, ahol nem volt ciki étteremben hálát adni az ételért. Jó tudni azt, hogy vannak olyan helyek, ahol az istenfélelem normális és értékes. Miért gondoljuk, hogy radikális véleménynyilvánításunk bárkit is képes lenne befolyásolni egyik vagy másik irányba? Ellenben viszont rossz hangulattal mételyez meg egy közösséget. Illetlen hangsúly, kellemetlen szavak, vonzó? Egyáltalán nem! Kinek a társaságában töltenénk el szívesebben az időnket? Valaki, aki folyton kritizálja a másik embert, aki mindig jobban tudna csinálni mindent, mert mindenhez ért, vagy valaki olyan t

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;   és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések könyve 21:3-4) Ha egy utazási iroda katalógusában kellene bemutatni Isten országát nehéz dolgunk lenne. Nincsenek megfelelő szavak szépségének, nagyszerűségének leírására. Néhány megpróbálták lerajzolni, megfesteni az új Jeruzsálemet, vagy az újjáteremtett földet, de azok inkább egy mesekönyv futurisztikus képeihez hasonlítanak. Az új ég, és új föld – melyet Isten megmutatott János apostolnak – arról árulkodik, hogy egy nagyon is valóságos világot alkot Isten, amelyben nem lesz nyoma a bűnnek és a bűn átkának. Minden szép, tökéletes, ragyogó lesz, ahol a most drága kincsnek számító dolgok olyanok lesznek mint az egyszerű kavicsok. A lényeg mégse

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” János evangéliuma 14:1-3  Helyet készítettünk neked. Először a szívünkben, hogy milyen jó lenne, ha velünk lennél. Aztán szép lassan az életünkben is rendezkedni kezdtünk, jártunk egyik vizsgálatról a másikra, figyeltük, hogyan mozgolódsz a képernyőn, később pedig már éreztem is minden „jobbegyenest” és „balhorgot”. A nővéred számtalan szituációt eltervezett veled, hogy milyen lesz, amikor itt leszel velünk, mennyi mindent fog veled csinálni, és milyen jó ez így nekünk.  Aztán nekiláttunk a fizikailag sokkal nehezebb feladatnak: helyet készítettünk neked az otthonunkban. Egyáltalán nem volt egyszerű a belakott kis lakást