reggeli dicséret

"Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet." Ezékiel próféta könyve 3:17-19 Megtörtént már veled, hogy valakinek úgy megmondtad volna, úgy beolvastál volna, de valami visszatartott? Ha forrt benned a harag, jobban tetted, hogy hallgattál. A próféták gyakran ilyen megmondó emberek voltak, csak az indítékuk volt más, mint nekünk, amikor dühösek vagyunk. Például Isten számos alkalommal szólt Ezékiel prófétához, és általában nagyon megterhelő üzeneteket bízott rá: meg kellett mondania népének, vagy egyes embereknek, hogy milyen jövő vá...

„Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”  Lukács 9.49-50 A címben feltett kérdésre minden hívőnek, de végső soron minden embernek válaszolni kell. Hogyan viszonyulsz a más felekezethez tartozó hívőkhöz? Hogyan viszonyulsz a más nemzethez tartozó embertársaidhoz? Hogyan viszonyulsz a másik csapat drukkereihez? A kérdéseket hosszasan sorolhatnánk, hiszen az élet természetes módon hozza ezeket a helyzeteket.  Szeretünk tartozni valahova. Biztonságérzetet ad, jólesik az „akol melege”, megerősíti az identitásunkat. Ezzel önmagában nincs is baj. Viszont mindig lesznek, akik mások. Akik a körön kívül vannak. Hozzájuk hogyan viszonyulunk? Kinek tekintjük őket? Az identitásunk része az is, hogy mi nem olyanok vagyunk mint ők, hogy velük szemben határozzuk ...

„Atyá mfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galátziabeliekh ez írt levél 6. fejezet, 1-2. vers) Az egyik legkényesebb dolog a gyülekezeti életben, a másik útbaigazítása, tanácsolása. Oly sokszor teszik fel nekem is a kérdést: Atyafi! Ezt meg ezt hallottam/láttam xy testvérnél. Most megmondjam neki, hogy ez helytelen, vagy ne mondjam? Lehet meg fog sértődni. De, ha nem mondom meg, akkor „Vétkesek közt cinkos, aki néma”… Szóval mit tegyek? Vagy tudod mit, úgyis te vagy a lelkész, mond meg neki te! Egy biztos, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma eset. Van, aki önmaga rájön saját hibájára, még mielőtt szólnának neki, van, akit egy szelíd hangú beszélgetéssel rá lehet vezetni, hogy gondolja át mit tett, és van, akinek még a rettentés sem használ. Nincs ...