reggeli dicséret

És ő mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.  Nehémiás 8,10 Nagyszerű tudni azt, hogy az embernek van lehetősége új ismeretekre szert tenni. Ez ma már nem úgy megy, mint régen, az információ áralmás felgyorsult és árad. Annyi információt kapunk, hogy válogatnunk kell, hogy mit hallok meg és mit nem, mert rengeteg hír van. Már ebben is döntenünk kell. A nyugati társadalom alapja a döntési lehetőségeink maximalizálása. Annál nagyobb a szabadság, minél több döntési lehetőség közül választhatok. Az idézett vers előtt azt olvashatjuk, hogy a nép, Izrael népe kesereg és keservesen sír, miközben hallják, ahogy az Isten törvényét olvassák fel és magyarázzák. Egész biztos, hogy megértették azt, amit hallottak. Nem zavarta őket össze semmi, egész nyilvánvaló volt minden egyes szó. Mikor szoktunk mi ke...

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. vers) 1867-ben James White, agyvérzés következtében válságos állapotban, a New York állambeli "Our Home" Danswille betege volt. Az intézmény megbízott orvosa úgy gondolta ennek vallásossága az oka. Így arra biztatta betegeit, felvidulás céljából vegyenek részt a különböző szórakozásokban. Mikor Ellen G. White-ot az egyik jelenlévő arra kérte, hogy egy táncmulatságban vegyen részt és így temesse el bánatát, a következőt válaszolta: Láttál-e engem valaha is komornak, kétségbeesettnek, panaszkodónak? Olyan hitem van, amely tiltja ezt. „Az igaz keresztény vidám. - Ne engedd, hogy a mindennapi élet baja és gondja ingerelje lelkedet és elborítsa agyadat! Ha mégis megengeded, mindig lesz valami, ami ingerelni és bosszantani fog. Az élet olyan, amilyenné tesszük és azt találunk, amit keresünk. Amikor szomorúságot és baj...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” Zsoltárok könyve 126:5-6 Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás. Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.   Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem l...

„Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.” (János evangéliuma 16. fejezet 22. vers) A világ dolgainak alakulását tekintve, - szeretteink elvesztése, betegség, munkanélküliség, háborúk, környezetszennyezés, stb. - nincs olyan nap, mikor ne szorulna össze szívünk. Olyannyira bizonytalan körülöttünk minden és olyannyira törékeny. Nem nehéz mindent elveszteni egyik pillanatról a másikra, aminek eredménye egy mély letargia, depresszió. De hol a megoldás? Némelyek gyógyszerhez, alkoholhoz vagy droghoz nyúlnak, vagy ostoba viccek olvasásával, hallgatásával próbálják orvosolni eme belső bánatot. De ezekkel a pótszerekkel az a baj, hogy mikor elmúlik hatásuk ismét a bánat mocsarában találjuk magunkat. Ezek a szerek csak a tünetet kezelik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg. Minden emberi törekvés, mely a gonoszságnak és következményének felszámolására irányul előb...

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” (Ézsaiás könyve 53. fejezet 4. vers) Ebben az influenzás időszakban nem nehéz összeszedni egy kis náthát, megfázást. Ha pedig komolyabban ágynak dől az ember, legyen az idős vagy fiatal, kemény megpróbáltatás vár rá, fejfájás, izomgörcs, csontig ható fájdalom magas láz és társaik. Ilyenkor gyakran elhangzik; Miért? Nem figyeltünk eléggé magunkra, táplálkozás, mozgás, stb. Legyengült az immunrendszerünk, és íme, a következmény. De ha már benne vagyok, mindegy. A lényeg segítsen valaki. Az Ige azt mondja: „betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozá”. Hogyan? Jézus is volt beteg? Folyt az orra, fájt a feje, láza volt? Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a legnagyobb fájdalom az, amikor szeretteim szenvedését kell látni. A legnagyobb kín; amikor magatehetetlenül kell nézni a másik vergődését, és nem tudok segíteni. Van olyan is, amikor talán lenne se...

„Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.” (30. Zsoltár 12. vers) Fájdalommal és szenvedéssel teli világunkban milyen jó e sorokat olvasni. És mennyivel inkább vágyunk átélni azt a lelki megkönnyebbülést, amit Dávid is érezhetett, mikor e mondatok elhagyták ajkát. Igen, szeretnénk mi is végre szabadon örülni, és megtapasztalni Jézus ígéretét „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4), mert már elegünk van a sírásból. Már persze, ha tudunk még sírni. Olyan nehezen tudjuk és akarjuk megérteni és elfogadni, hogy igazán csak az tud így örülni, aki megjárta „a halál völgyét”, aki onnan a „mélységből” kiáltott fel. Sajnos rá kell döbbennünk mi már igazán sírni sem tudunk. Különösen belénk férfiakba nevelik, ’ne sírj egy férfi nem sír’, katonadolog, stb. És a mai világ közönye csak rátesz erre egy lapáttal és szép lassan bekebelezi szívünket. „Egyre inkább nő, azoknak a száma, akik jóízűen falatoznak és szemük se re...