reggeli dicséret

De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Pál levele a rómaiakhoz 6:17-18 Nem tudom mi az első ami szembetűnt neked, kedves olvasóm, de engem elgondolkodtatott, hogy mindegy hogy nézem, a végén szolga leszek. Én nem akarok szolga lenni. Nekem az első gondolatom nagyjából ez volt. Ez az idézet azonban ennél sokkal többről szól. Pál a megváltásról beszél szinte az egész levélben. Azt fejtegeti, hogy mégis mire van szükség, hogy is néz ki, amikor Jézus megvált. Amikor új életet kap valaki. Amikor a régi elmúlik, és egy új lép a helyére. Olyan ez, mint amikor a kisgyereknek adunk egy új játékot, hogy ne fájjon az, hogy a régit kidobjuk. Pál a szolga példát használja, mert számára ez szemlélteti legjobban mit érez. Az első, a "bűn szolgája" olyan személy, aki azért tesz valamit, mert az ura megparancsolta, ...

"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." 2Timóteus 2,15. Élettapasztalat, megszerzett és alkalmazott tudás, bölcsesség, alkalmazkodó képesség - ezek mind olyan jó tulajdonságok, amit szívesen látunk olyan emberekben, akiket munkára fogunk, vagy akikkel együtt dolgozunk. Egyszerűen kipróbált emberekre van szükség, csak az a gond, hogy egyre kevesebb van belőlük. Ahogyan a hétköznapi életben egyre ritkább a megbízható mesterember, különböző okoknál fogva, úgy egyre kevésbé találkozunk olyan keresztényekkel, akik hitelesek és megbízhatók. Nem arról szeretnék itt értekezni, hogy mi ennek az oka. Sokkal inkább arról, hogy miként válhatunk mi azzá. Pál apostol fiatal munkatárást tanítja a szolgálatra. Tudatja vele, hogy Istennek is kellenek a jóravaló emberek, akikre fel lehet nézni. Szeretné, ha Timóteus is azzá válna. Ezért a következőkre hívja fel a figyelmét: ...

„Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.” Ézsaiás könyve 42:1-3   Eljött, hogy köztünk éljen, osztozzon a sorsunkon, és olyan legyen, mint egy ember közülünk. Bár felmenői a nagy királyok voltak, Ő egy városszéli istállóban jött a világra, és későbbi éveiben sem a palota kényelmes lakosztálya jelentette otthonát, hanem Názáret, ahonnan nem sok jóra számítottak az emberek. Eljött, hogy szolgáljon. Lehajolt, és felemelte a földről az elesettet. Feloldozta a bűntudat évtizedes béklyóit, gyógyulást hozott, fizikait és lelkit egyaránt. Szólt, és a sebek bezáródtak. Megérintette a tisztátalant, és a leprának nyoma sem maradt. A sánták jártak, a vakok színekről meséltek, a süket végre tisztán hallotta a madarak dalát, a néma Isten jóságá...

„Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.” Ézsaiás 52:13 „Ki hitte volna?...” Ki gondolta volna a názáreti Jézusról, hogy egyszer a kereszten függ majd a világ megváltójaként? Ki gondolná, hogy hamarosan angyalok seregével tér vissza hatalommal és dicsőséggel? A szerény kezdetekkor csak néhányan ismerték fel a mennyei vezetés és a próféciák alapján, hogy a megszületett kisgyermek nem egy ácsmesternek és fiatal jegyesének a gyermeke, hanem Isten megváltói tervének rendkívüli csodája. A Szentháromság egyik személye „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Filippi 2:7-8).  – írja Pál az egyik legszebb „Krisztus-himnuszban” azt a felfoghatatlan szeretetet, melyet az Istenből lett szolga kinyilvánított. Ezek után így folytatja: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt...