reggeli dicséret

"Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett örömé neket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik." Ézsaiás 61,3 Lehetséges-e, hogy pozitív irányban megváltozzanak a dolgok? Ez egy nagyon komoly kérdés, mivel a kutatások (Ipsos:  https://www.weforum.org/agenda/2017/12/you're-probably-too-pessimistic)  azt igazolják, hogy kis hazánkban, sőt az egész világon egyre pesszimistábbak az emberek. A 2017. év végi felmérések szerint az országok kétharmadában nő a borúlátás. Meglepő lehet az a tény is, hogy hazánk a középső mezőnyben található. Általában mindig pesszimistábbnak tartjuk magunkat másokhoz képest. A fél pohárból mi legtöbbször az üres részt látjuk. De akkor mire véljük mindezt? Mások még inkább sötéten látnak? Ha igen, akkor vajon milyen lehet a valóság? És igen, akár ezer okot is fel tudnánk sorolni: globális felmelegedés következtében kialakult időjárási zavarok, katasztró

"Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza." Példabeszédek könyve 11:27 A végvári vitézek történetei egy különleges világot elevenítenek meg, melyben része van a hősiességnek és az árulásnak, a nagylelkűségnek de a gonoszságnak is mindkét oldalon. Az egyik történetet, melyet még gyermekkoromban olvastam, sosem felejtem el, habár a főszereplő neve már feledésbe merült, de a drámai történet fordulatai nagyon élénken megmaradtak bennem. Történt, hogy egy vár elestekor rabságba esett a kapitány és a fia is. A fogva tartójuk nem bánt velük jól, állandóan megalázta, sőt kínozta őket. Várta a váltságdíjat a kapitányért, és mivel nehezen jött össze a pénz, egyre türelmetlenebb és kegyetlenebb lett, megtelt rosszindulattal, és értelmetlenül csak szomorúságot és szenvedést akart okozni a rabjainak. Végül odáig fajult a dolog, hogy a fiút egy szögekkel kivert hordóban leguríttatta egy dombról, aki bele is halt a sebeibe. Az a

"Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul." ‭‭ János‬ ‭evangéliuma 16:20 ‬ "Az nevet, aki utoljára nevet." Az az igazi boldogság, ami megmarad, és nem tűnik el egyhamar. Időről-időre rá kell jönnöm, hogy rossz dolgokban keresem az örömömet az életben. Főleg az a probléma, hogy általában dolgokban. A kütyü-mániások, akik olyanok, mint én, mindig a legújabb számítástechnikai, vagy informatikai eszköztől, mások az új cipőtől, ruhától várják a boldogságot, de hamar rá kell jönnünk, hogy a kütyü a fiók, az új ruha pedig a szekrény mélyén várja a molyokat alig néhány használat után. A dolgok nem igazán adnak boldogságot, hiszen azt pénzen nem lehet megvenni. A valóság azonban az, hogy bár a pénz önmaga nem tesz boldoggá bennünket, és ez igaz, a kutatások bizonyítják, hogy a vásárlás, és az új dolgok megszerzése komoly örömforrás minden ember számára. Az egyetlen

„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.” János evangéliuma 16:24 Az I. világháború borzalmai sokakat kizökkentettek a hagyományokra épülő felületes vallásosságból és igazi megtérést eredményeztek. Így volt ez Józsi bácsi életében is, akit akkor ifjú honvédként sok ezer társával együtt Szombathelyen vagoníroztak be és indítottak útnak az olasz frontra. A fiatal katonákat a templomtól körmenet kísérte a szerelvényhez, akik felszállás előtt a szűzanya szobrát megcsókolva tettek ünnepélyes esküt, majd Jézus nevében masíroztak végzetük felé. A háború lendülete már rég a múlté volt, a frontvonal megmerevedett és a lövészárkokért folytatott ádáz sziszifuszi küzdelemmé silányult, ahol egyszer az olasz, máskor a magyar királyi haderő került fölénybe. Józsi bácsi bajtársaival együtt hősies bátorsággal nyomult előre. Ám az egyik barakk ajtaját berúgva a látványtól bénulva megtorpant. Bent a szűzan

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16, 33 "Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok van; de bízzatok: én legyőztem  a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." ( Mt 26:41 ) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. "Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." ( 1Jn 5:4 ) Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek véget

Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívüket! Királyok 1. könyve 18:37 Illés próféta Kármel helyi története a Biblia egyik legdrámaibb jelenete. Az Isten által meghirdetett hosszú szárazság után Illés megjelenik Akháb király előtt, és felszólítja, hogy hívja össze egész Izraelt a Baal papokkal együtt egy különleges csatára. A Baal papokat a király föníciai származású felesége hozatta be az országba, akik egy idő után teljesen kiszorították Izrael Istenének tiszteletét. Illés döntés elé állítja a népet: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem.” (1Kir 18:21) Ezután tette meg a kihívását mint Isten képviselője négyszázötven Baal prófétával szemben: egy-egy áldozati bikát készítsenek elő, tegyék a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak. „Ezután hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segít

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Lukács evangéliuma 5:8  Először csak egy idegen volt, akit különös módon rengeteg ember akart hallgatni. Kinézetre semmi megkapó nem volt benne, de a hangjában rejtőzött valami megmagyarázhatatlan erő. Szívességet kért, hogy hadd hirdethesse a tanításait a hajónkból. Legyen. Ráérünk. Éjszaka nem fogtunk semmit, így csak a hálókat kell rendbe tenni, de az várhat még pár órát.  Néhány méterre beeveztem, és Ő beszélni kezdett. Egyszerűen. Érthetően. Erővel. Hatalommal. Percről percre jobban figyeltem rá, a kialvatlaság valahogy elpárolgott belőlem. Jól estek a szavai a lelkemnek, valahogy közelebb hozták az Örökkévalót, egészen közel. Nem figyeltem milyen hosszan beszélt, nem éreztem fárasztónak. Amikor befejezte, felém fordult, és amit mondott, egy pillanat alatt visszarántott a valóságba. Halászni szeretne. Ilyenkor? Lehet, hogy nagy tanító, de a halászat az én