És akkor veled lesz az Isten!
"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8) Panaszkodtak az emberek egymás között: - Elhagyott az Isten! - kiáltozta a hazug. Aztán ment tovább, saját maga által teremtett, félelmet szülő, tévelygést hozó világában. Hazugság-erdejének ágai eltakarták előle a régi utat. - Nincs velem az Úr! - mondta a becstelen. Nem látta be, csak érezte, hogy árulásai, önzése és ügyeskedései teremtik szíve közepében az űrt. - Nem szeretett engem soha. - kesergett a törvényszegő. Bár büszke volt szabadságára, döntései nem töltötték el boldogsággal, mert nem értette miért marad mégis rab unos-untalan. - Hol van most Ő? - kérdezte valaki és térdig gázolt a mocsokban. Minden szennyet felemelt, magasba tartott. A rejtett dolgokat akarta látni, az emberek sötét oldalát leleplezni, azokon csámcsogott. Talált is mindig valamit,