reggeli dicséret

"Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." Róma 14,7-8 Tulajdonomként tekinteni a másikra egy párkapcsolatban nem túl szerencsés dolog - és még enyhén is fogalmaztam. Senki sem birtokolhatja a párját, nem uralkodhat felette, nem tehet vele azt, amit akar, hacsak (és ez itt a lényeg!), hacsak a másik is pont azt nem akarja. A kapcsolatok lényege a kölcsönösség. Egymás teljes elfogadása és a másik önmagammal való megajándékozása. Ha őszinte párkapcsolatban éltek, akkor pontosan tudjátok, miről beszélek. Amikor elhagyja ajkunkat a mondat: "A tiéd vagyok!" - akkor várjuk, hogy ezt a társunk is kimondja. Mert arra vágyunk mind, hogy a kapcsolatunk ne legyen egyoldalú. Arra, hogy mindketten bele adjunk apait, anyait. Ekkor szinte felolvadunk a nagy MI-ben és vigyáznunk kell, hogy önálló személyiségként ne szűnjünk meg lé

„Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak. Íme megszégyenülnek, és gyalázat éri azokat, akik fölgerjednek ellened. Semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek.”  Ézsaiás 41:10-11. Jó reggelt! Mit szólsz ehhez a kedves, bátorító Igéhez? Ne félj! „A félelem bekopogott az ajtón. A remény ajtót nyitott. De nem volt ott senki!” – olvastam valahol. Ne félj, mert ma Isten előtted megy – csak kövesd Őt Melletted megy – fogja kezed. Mögötted megy – védelmez! Ne csüggedj! Lehet, befelé folynak könnyeid. Beteg a gyermeked? A Családtagjaid közül probléma van valakivel? Házassági konfliktusok között élsz? Munkahelyet keresel? Ne csüggedj – mert én vagyok Istened – mondja Atyád ma reggel. Megerősítlek! Megsegítlek! Jobb kezemmel támogatlak! Ma, mielőtt munkába indulnál, olvasd el ezt az alábbi kedves kis verset. Engedd, hogy a szívedhez szóljon. MENNYIVEL DRÁGÁ

„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.” 107. zsoltár 13-15. versei Azt szokták mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista. Persze milyen hit az ilyen? Két meggyötört hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren. Reményvesztetten szólal meg az egyik: – Ó, Istenem! Te ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős, iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem

„E zt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. ” (Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11.vers) Annak idején a gépjármű oktatóm nekem is sokszor mondogatta; Használd a tükröt! Az a jó sofőr, aki többet néz a visszapillantó tükörbe, mint előre. Különösen a forgalmi vizsgán ügyelj arra, hogy találkozzon a tekinteted a vizsgabiztoséval. Ennek ellenére mindannyian, akik közlekedünk, tapasztalhatjuk, mily sokan úgy kezdenek bele egy-egy előzésbe, sávváltásba, hogy nem győződnek meg arról, mi van mellettük, mögöttük. S talán még velünk is előfordul, hogy néha elfeledkezünk körbenézni… De előremenet, miért is kéne hátranézni? Főleg lelki értelemben? Sőt, meg van írva: „ Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Luk.10:62) Ugyanakkor az is meg van írva: „emlékezzél meg az egész útról , amelyen hordozott téged az

"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!" Zsoltárok könyve 51. fejezet 12. verse Van egy olyan megérzésem, hogy közel annyian tudjak ezt a biblia verset fejből, mint a biblia aranyszövegének nevezett János evangéliuma 3. fejezet 16. versét. Bizonyos esetekben jobban memorizálunk egy szöveget akkor, hogy ha zenei aláfestés is van rá.  A zene csodálatos, és az a zene amely nemesíti az ember lelkét, amely Istenhez tereli az ember gondolatait, az a legcsodálatosabb. Bizonyos esetben a zene hozzásegít egy bibliaszöveg jobb megértéséhez is. Szeretném megosztani ezt a videót azért, hogy kellemes érzéseket indítson el bennünk!  Medgyesegyháza- Teremts bennem tiszta szívet

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni." Galatákhoz írt levél 5:1 Azt hallottam, hogy nehezen illeszkednek vissza a szabad, polgári életbe azok, akik hosszabb időt töltöttek valamilyen fegyintézetben. Megszokták a benti életet és elszoktak attól, ami kint vár rájuk. Hasonló veszély fenyegeti azokat is, akik megtapasztalják Krisztus szabadítását. Nem annyira a látványos bűnöktől szabadulókat, hiszen azok tudják, hogy mit hagynak maguk mögött és miért. Pál apostol itt inkább azokról beszél, akik a Krisztusban elnyert és élvezett szabadság helyett valamiféle mankót keresnek maguknak az életben, mert korábban megszokták, hogy nem szabadok, hanem valaki vagy valami megmondja nekik, hogy mit tegyenek. Bár azt gondoljuk, hogy mindenki szabad akar lenni, sokakat riaszt az ezzel járó felelősség, ezért inkább másokra ruházzák azon döntések felelősségét, amit nekik kellene meghozn

„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézsaiás könyve 40:28-31  Idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor a legfáradtabb voltál! Amikor már fájt a következő lépés, de még messze volt a pihenő. Amikor könnyek fojtak lefelé az arcodon, de már ez ellen sem volt erőd bármit is tenni, annyira kimerültél, csak hagytad, hadd mossa a sós patak a kétnapi gyalogtúra koszát.  És meséltél már olyasvalakinek erről az érzésről, aki sose volt fáradt? Aki csak megvetően ingatta a fejét, és nagyzoló szavakkal tárta eléd kiapadhatatlan erejét, kitartását, makacsságát, enegiáját? Aki nem érti, mi az, hogy fáradtság, mert szeri