Ha egy percre csendben maradnál...
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 46. Zsoltár 11. vers Ha egy percre csendben maradnál, talán meghallanád, amit a saját hangodtól talán soha nem hallottál még. A 46. Zsoltár, ami alapján – a hagyomány szerint – Luther Márton az “ Erős vár a mi Istenünk ” kezdetű, gyönyörű éneket írta, (egyik személyes kedvencemet) egy furcsa párbeszédet örökít meg. Az első tíz versben Isten csodálatos hatalmáról énekel a nép, arról, hogy még a legnagyobb krízisben is van, akire támaszkodhatunk, mert Isten megóv bennünket minden bajtól. Arról zengenek, hogy “ a népek háborognak, országok inognak, ha mennydörög az Úr ” és hogy “ háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. ” Mire a tizedik vershez érünk, el tudjuk képzelni, hogy az éneklő tömeg egyre hangosabban zengi a dicséretet a mennyek felé, amikor váratlanul Isten is megszólal: Csendesedjetek el! Erre már az éneklők se mernek...