reggeli dicséret

Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből.  Ézsaiás könyve 2. fejezet 3. vers Ez az ige, a Nap első fényeihez hasonlóan ébresztgetni akar. Hívást intéz minden ember felé. Nem csupán egyéni meghívás ez, hanem közösségi: „Eljön sok nép...” – vagyis Istenhez vezető út nem magányos zarándoklat. Az üdvösség története mindig közösségben bontakozik ki. A próféta látomása egy mozgást ír le: menjünk föl . Ez felfelé vezető irányt jelent – lelki értelemben is. Istenhez közeledni mindig emelkedést jelent: gondolkodásban, jellemben, életvitelben. Nem maradhatunk ott, ahol tegnap voltunk. A cél világos: Isten így tanítson minket arra az útra, amin járnunk kell. Isten nem csupán megmenteni akar, hanem formálni is. Az Ő útjai nem ösztönösen jönnek számunkra – tanulnunk kell őket. Ez alázatot kíván: készséget arra, hogy Isten taní...

A bűnösök ösvényére ne lépj, és ne járj a gonoszok útján. Példabeszédek könyve 4. fejezet 14. vers Ezeket a szavakat Salamonhoz köti a hagyomány. Ahhoz az emberhez, aki fiatalon nem gazdagságot vagy hatalmat kért Istentől, hanem bölcsességet, hogy jól tudjon dönteni és jól vezesse a rábízott népet. Isten meg is adta neki ezt a bölcsességet bőségesen. Valóban tisztán látott helyzeteket és következményeket. Mégsem maradt mindvégig azon az úton, amelyre Isten elhívta. Nem azért, mert elveszítette a bölcsességét, hanem mert a szíve és a vágyai lassan más irányba kezdték húzni. Egyre több felesége lett, közülük sokan más népekből jöttek, más hitet és más istenek tiszteletét hozták magukkal. Salamon pedig nem állt meg időben. Nem egyetlen nagy döntéssel fordult el Istentől, hanem sok apró engedménnyel. Végül ott találta magát, hogy már nem csak az Urat tiszteli. Nem biztos azonban, hogy minden ember időben felismeri, hova tart. Vannak utak, amelyek annyira lekötik a szívet, hogy egyre neheze...

Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Zsoltárok könyve 119:9 Van úgy, hogy nehéz olvasni a Bibliát, mert a benne lévő történetekre, szakaszokra vastagon rárakódott a múlt, a negatív tapasztalatok, a káros berögződések. Elérsz egy igéhez, és a benned zakatoló emlékek hangosabban beszélnek, mint a betűk, amiket magadban elolvastál. Mert ezzel a sztorival példálóztak, amikor kisgyermek voltál, hogy „Nézd meg, bezzeg Dániel! Ő aztán hűséges tudott lenni minden körülmény között!” És pechünkre a Biblia épp nála nem említ még egy bal lábbal felkelős napot sem. Vagy bizonyos szakaszokkal előszeretettel ostorozta a népet a lelkész a szószékről hévvel, átéléssel, félelmet és rettegést keltve a szívekben. Vagy a hittanórán próbált fegyelmezni vele a tanító, hogy „Húzd meg magad, édes fiam, mert Isten szeme mindent lát!” Ma reggel, bármilyen nehéz is, kérlek, tedd félre ezeket a régi, mérgező berögződéseket, és próbáld meg tiszta fejjel olvasni a Bibliát! Állítsd...

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. János 3:18 Hiszem hogy van egy hely, ahol boldogan élhet mindenki. Ahol nincs fájdalom és félelem. Nincs búcsú és veszteség. Egy olyan hely ahol örökké azokkal lehetek akiket szeretek. Hiszem hogy van egy pillanat a történelemben amikor meglátom a felhőt közeledni, és nem vihart várok majd belőle hanem békét. Egy pillanat amikor valami olyan közeledik ami még nem volt. Érezni fogom annak a valakinek a jelenlétét aki mindent megalkotott. Választ fog adni minden kérdésemre, és mosolyogva átölel, mint egy apa aki újra látja gyermekét hosszú idő után. Hiszem hogy van Valaki akinek fontos vagyok. Annyira fontos, hogy mindent félretett, hogy engem megmentsen. Nem kímélte magát. Vállalta a keresztet értem. Olyan szeretet mint az Övé nincs még egy a világon. Hiszem hogy ez a szeretet megváltott. Hiszem hogy ez nem csak azt jelenti hogy majd amikor eljön az a pillanat, ...

Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. János 3:19-21 Szeretjük a világosságot, úgy látszik, ilyen az alap természetünk: megújul az életkedvünk, ha a hosszú téli éjszakák után végre tavaszodik, és érezhetően hosszabbak a nappalok, jobb kedvünk lesz, ha borús napok után kisüt a nap. A gyerekek közül vannak olyanok, akik nem mernek elaludni, ha sötét van a szobában, kell nekik valamilyen fény. A világossághoz jó, a sötétséghez rossz gondolatokat társítunk. A fenti mondatokban Jézus magáról beszélt, mint aki a Világosság, aki eljött a világba. Amikor ez történt, a (lelki) világosságot is elhozta magával: életével, szavaival,...

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 46. Zsoltár 11. vers Ha egy percre csendben maradnál, talán meghallanád, amit a saját hangodtól talán soha nem hallottál még. A 46. Zsoltár, ami alapján – a hagyomány szerint – Luther Márton az “ Erős vár a mi Istenünk ” kezdetű, gyönyörű éneket írta, (egyik személyes kedvencemet) egy furcsa párbeszédet örökít meg. Az első tíz versben Isten csodálatos hatalmáról énekel a nép, arról, hogy még a legnagyobb krízisben is van, akire támaszkodhatunk, mert Isten megóv bennünket minden bajtól. Arról zengenek, hogy “ a népek háborognak, országok inognak, ha mennydörög az Úr ” és hogy “ háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. ” Mire a tizedik vershez érünk, el tudjuk képzelni, hogy az éneklő tömeg egyre hangosabban zengi a dicséretet a mennyek felé, amikor váratlanul Isten is megszólal: Csendesedjetek el! Erre már az éneklők se mernek...