reggeli dicséret

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Második Korinthusi levél 12.fejezet 9.vers Vannak reggelek, amikor erősnek érezzük magunkat, tele tervekkel és reménnyel. Máskor azonban úgy ébredünk, hogy szívünk terheket hordoz, testünk fáradt, és előttünk állnak olyan feladatok, amelyek meghaladják erőnket. Pál apostol is ismert ilyen érzéseket. Bár Isten hatalmasan használta őt, volt egy „tövis” az életében, amelytől többször kérte az Urat, hogy szabadítsa meg. Isten válasza azonban nem a probléma azonnali eltávolítása volt, hanem egy ígéret: „Elég neked az én kegyelmem.” Milyen különös válasz! Mi gyakran azt szeretnénk, hogy Isten vegye el a nehézséget. Ő azonban sokszor valami még értékesebbet ad: a jelenlétét, kegyelmét és erejét a próba közepette. A világ azt tanítja, hogy az erő a függetlenségben és az önbizalomban rejlik. Krisztus azonban az...

Ne nézd a bort, milyen vörösen csillog, hogyan gyöngyözik a pohárban, milyen simán csúszik le! Végül úgy mar, mint a kígyó, és úgy csíp, mint a vipera. Példabeszédek könyve 23. fejezet 31–32. vers A Példabeszédek könyvének ez a része meglepően mélyen látja az ember működését. Salamon az alkoholról beszél, de fontos meglátni benne azt is, hogyan kezdünk el vonzódni valamihez, ami először megnyugtatónak, kellemesnek vagy ártalmatlannak tűnik, később viszont lassan uralni kezd bennünket. A mai pörgős világban rengeteg feszültséget és szorongást hordozunk, ezért könnyen nyúlunk olyan dolgokhoz, amelyek gyors enyhülést ígérnek. Csakhogy ami pillanatnyilag megnyugtat, nem biztos, hogy valóban gyógyít is. Érdekes, hogy az ige nem a részegségnél kezdi a figyelmeztetést, hanem sokkal korábban. Ott, amikor az ember még csak nézi a bort, csodálja, ahogy gyöngyözik a pohárban. A megkötözöttségek sokszor nem hirtelen kezdődnek, hanem apró, kellemesnek tűnő lépésekben. Valami enyhíti a belső nyomást...

Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. Lukács evangéliuma 18:41-42 Valaha láttam. Láttam az emberek mosolyát, a párába borult folyót a felkelő nap derengő fényében. Láttam, ahogy hullanak a fákról a sárgás-vöröses falevelek, és táncot járnak az őszi szélben. Láttam a hófödte hegycsúcsot, a rianást, ahogy végigszalad a befagyott tó jegén. Madarak reptét, pillangók libbenő szárnyát, sárgálló búzamezőket, tarka réteket. Láttam az aggodalmat, a félelmet, a kételyt és a reményt az emberek szemében. Láttam, milyen a szerelem, hogyan sajog az árulás, és milyen a büszkeség egy anya arcán, aki gyermeke első lépteiben gyönyörködik. Láttam, milyen a fájdalom és a kiábrándultság, és hidd el, láttam az örömöt is. Felismertem ezer közül. Láttam a célomat, a terveimet és a hozzájuk vezető út első néhány lépését. De most minden homályba veszett, nincs már különbség a színek között. Nincsenek arcok, fény és árnyék, csak az á...

Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lukács evangéliuma 19:9-10 Zákeus hallott a Mesterről, aki szerint érdemes megkeresni száz juh közül azt az egyet, amelyik elkószált, aki szerint érdemes felforgatni az egész lakást egyetlen garasért, és megéri akár egy egész életet is várni arra a hálátlan fiúra aki eltékozolja apja vagyonát. És amikor Zákeus hallotta ezeket a történeteket, ő értette, hogy a Mester szóhasználata túlmutat az egyszerű úttévesztésen, eltévedésen. Jézus azokról beszélt, akiket emberi nyelven csak úgy tudnánk jellemezni, hogy megtalálhatatlanul elveszett, teljesen reménytelen, javíthatatlanul tönkrement, végleg elromlott. És Zákeus magára ismert. Hiszen ő volt az, aki büszke nemzeti örökségét hátrahagyva az ellenség szolgálatába állt, kizsigerelte, meglopta honfitársait, egykori barátait, testvéreit. Mindent megtagadott, ami korábban érték volt az él...

Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az Úrban most és mindörökké! Zsoltárok könyve 131:1-3 Erőnk, képességeink, anyagi erőforrásaink, lehetőségeink végesek, ezért nem tudunk mindenhová eljutni, ahová szeretnénk, mindenben részt venni, amit jónak tartunk, nem tudunk mindent elérni, megvalósítani, megvenni. Ugyanakkor az is bennünk van, hogy szeretnénk mindig többet, jobbat, nagyobbat, újabbat, szebbet, és így tovább. Ez a megfelelő keretek között rendben is van, hiszen bennünk van az elveszített teljesség iránti vágy. Ha azonban ezen a mértéken túlmegy az igyekezetünk, és többre vágyunk, mint amire képesek vagyunk, vagy többet tulajdonítunk magunknak, mint akik vagyunk, akkor jönnek a bajok. Megromlanak a kapcsolataink, az egészségünk, az anyagi körülményeink, sőt, eltorzulhat a jellemünk ...

És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. Máté evangéliuma 21. fejezet 22. Gyerekkorom egyik kedvenc mesefilmje az Aladdin című Disney-rajzfilm volt. A történetet mindenki nagyon jól ismeri: a hányattatott sorsú utcagyerek, Aladdin sorsszerűen rátalál egy csodalámpásra, amit megdörzsölve egy dzsinn három kívánságát teljesíti. Nemrég, mikor a rajzfilm élő szereplős változatát is volt lehetőségünk megnézni feleségemmel, újra felmerült bennem az a nagy kérdés, ami gyerekként rendkívüli módon foglalkoztatott: Ha én lennék Aladdin helyében, vajon mit kérnék a dzsinntől? Persze annak idején mindenekelőtt azon gondolkoztam, hogyan is tudnám kijátszani a rendszert, és három kívánság helyett sokkal többet kérni. Így hát rögtön jött a kézenfekvő ötlet: első kívánságom az lenne, hogy legyen egymilliárd kívánságom – annyi csak elég! Hiszen olyan sok minden van, amit szeretnék, de nincs, illetve nincs lehetőségem megszerezni, birtokolni, elérni. Azóta felnőttem, sok minden változott, ...