reggeli dicséret

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Zsidókhoz írt levél 12.fejezet 1.vers Hinni nem könnyű feladat. Óriási erőre van szükség ahhoz, hogy hitünk megingathatatlan legyen. De mit is jelent hinni és mi köze a hitnek a futáshoz? Mikor tud egy versenyfutó kimagasló sikert elérni? Egyáltalán mi szükséges ahhoz, hogy győzelmet arasson? Azt gondolhatjuk, hogy futni könnyű. Nem kell hozzá más, csak egy cipő, kényelmes ruházat és indulhat is a menet. Amiről viszont csak nagyon kevesen beszélnek, hogy mennyi figyelem, összpontosítás szükséges és bizony figyelni kell a megfelelő levegővételre, a futás intenzitására és még sorolhatnám. Szóval futni könnyű, de úgy futni, hogy annak eredménye is legyen, már kicsit nehezebb feladat. Nincs ez másképp a hittel sem. Hinni abban, hogy egy sikeres vizsga után gyerekjáték lesz megírni egy dip...

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. Ézsaiás könyve 64:7 A Biblia képei gyakran állítanak tükröt elénk. Az persze mindig kérdés, hogy mit teszünk egy-egy tükörrel. Letakarjuk, futólag belepillantunk, esetleg összetörjük, mert nem tetszik, amit mutat? Mit mondok, amikor a döntéseim negatív következményeivel szembesülök? (vö. Ézsaiás könyve 64:4-6 ) Arra gondolok, hogy Isten nem szeret, vagy szembe nézek a személyes felelősségemmel és változtatok? Azt mondom Istennek. hogy “hagyj békén”, vagy azt, hogy "segíts, mert hozzád ragaszkodom"? Formálható agyag vagyok-e Isten kezében, vagy én jobban tudom, hogy Neki mit kellene tennie? (vö. Ézsaiás könyve 29:16 , 45:9 ) Milyen minőségben és milyen mértékben vagyok elérhető számára? Mekkora változásokat tudok elfogadni? Rugalmasan alakítható vagyok vagy már kiszáradtam, és csak összetörni lehet? Egyáltalán ki vagy mi tud formáló hatással lenni rám? Milyenné váltam az év...

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. Ézsaiás könyve 65:24 Néma gyereknek anyja se érti a szavát. – Hányszor és hányszor hallottam ezt a közmondást jóanyám szájából. Igen, pont az övéből. Persze, logikus. Ha nem mondjuk el, hogyan tudná meg a másik? Ráutaló magatartásból? Célozgatásokból? Egy bizonyos fajta nézésből? Egy meg nem érkezett telepatikus üzenetből? Sokszor még a kimondott szavak se érnek célba, hát még a fenti próbálkozások bármelyike. Ezért is jó gyakorolni az értő hallgatást, amikor röviden visszaismételjük, amit a másik mondandójából megértettünk, így a beszélgetőpartnerünk egy „igen, és”-sel tovább tud menni, vagy egy „nem, hanem”-mel átfogalmazhatja az üzenetet, hogy világosabb legyen számunkra. Persze a szívünk mélyén már mind vágytunk arra, hogy valaki kitalálja a gondolatunkat. Na, nem az összeset, csak egy bizonyosat. Mondjuk, hogy vigye le a szemetet, altassa el ma ő a gyerekeket, főzzön vacsorát, lepjen meg egy aprósággal (de ...

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? János evangéliuma 14:2 Képzelj el egy nagy műhelyt. Tervrajzok, látványtervek mindenütt. A nagy Alkotó lázas munkában van. Nagy renovációra készül. Az ábrákon felismerhetőek a jó öreg Föld kontinensei, hegyei-völgyei, tavai, folyói. Tisztán ki lehet venni a városokat is, de hiányoznak a temetők, a szeméttelepek, a nyomornegyedek, gettók. Minden olyan lesz, mint régen, csak éppen csillogó új. Vagy képzeld magad elé egy lakberendező munkaasztalát. A Művész az asztalon heverő digitális eszköze felé görnyedve ül, és vizsgálja át a berendezésre váró végtelen nagy palotát. Minden szoba más-más személyre szabva. Egyik tágas, napfényes, telis-tele növényekkel, virágokkal, illatokkal. Egy másik ehhez képest apró kis helyiség, kevés bútorral, minimalista dekorációval. A harmadik rikító színes, a falakon poszterek, a polcokon akciófigurák sorakoznak. Minden szoba különb...

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Zsoltár 139:5 Van egy magyar népmese, amely egy királylányról szól, aki elől nem lehet elbújni.  Hősünket bekapja egy nagy hal és lemegy a tenger fenekére. De a királylány ott is meglátja. Elmegy a világ végére, de ott is megtalálja. Végül úgy nyeri el a királylány kezét, hogy szinte a szeme elé bújik el a királylány kertjében egy rózsabokorba. Ebben a zsoltárban Dávid Istenben lel menedékre, aki végtelen szeretetében, amely olyan, mint a „nagy tüzek lángja”, teljesen körülveszi, elrejti őt; így a „halál árnyékának völgyében sem kell félnünk.” Valami olyan az lsten - akihez megyek -, mint a szemfedő, mely ránk borul, örökre. De nem úgy, mint a lenti temető sárgálló rögje, hanem mint kezek - anyánké vagy apánké talán -, amik este magukhoz vontak a játék után. Térdükre vettek - és megöleltek, csak úgy - porosan. Testvérek, az ember a bűnbeesés óta egy menekülő ember lett, aki csak elrejtettségben érzi jól, érzi biztonságban magát. I...

Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.  Zsoltárok könyve 94:12-13 Emlékszem, milyen érzés volt gyerekként büntetést kapni. Nem voltam rossz gyerek, félre ne érts, és ha az is lettem volna, se merném bevallani, nehogy a gyerekeim felbátorodjanak. De azért becsúszott egy-két dolog, amiért bizony megkaptam a magamét. Nem szívesen gondolok vissza ezekre. Felnőttként aztán az ember elkezdi értékelni az összes pofont, ami nem ment mellé. Azokat a büntetéseket, kritikákat, intőket és egyeseket, amiket jókor, jó helyen kapott. Azokat, amik tudva, vagy tudat alatt, de formálták, és olyanná tették, amilyen most. “Isten nem ver bottal” tartja a mondás, és ez igaz is. Vannak neki más módjai a fegyelmezésre, megjobbításra. A zsoltáríró a mai alapigénkben ezt a gondolatot hozza elő: milyen jó, ha az embernek jó tanítómester igazgatja az útját, olyan, aki még a rossz napoktól is meg tudja óvni –...