Résnyire nyitva
Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Jakab levele 4. fejezet 7. vers Volt egyszer egy ember, aki minden reggel résnyire nyitva hagyta a kaput. Nem sokra, csak annyira, hogy abból még nem lehet baj. Először csak néhány levelet hordott be a szél. Később egy kóbor kutya is besurrant. Aztán idegenek is benéztek. Egy nap rájött, nem a kerítéssel van a baj, hanem azzal a réssel, amit nem vett komolyan. Valahogy így működik a szívünk is. Ritkán egyetlen nagy döntéssel távolodunk el Istentől. Gyakrabban apró réseken át. Egy dédelgetett sértettségen, egy visszatérő félelmen, egy mentegetett haragon, egy vágyon keresztül, amely először csak gondolatnak tűnik, később mégis irányítani kezd. Jakab ezért nemcsak engedelmességről beszél. Azt mondja, álljatok ellen az ördögnek. Nem elég Isten felé igent mondani, közben annak is nemet kell mondani, ami el akar szakítani tőle. Ez az ellenállás nem hősködés, hanem józan lelki éberség. Annak felismerése, hogy...