reggeli dicséret

Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése – nem az Atyától van, hanem a világból. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; aki azonban az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. János első levele 2:16-17     Ezeket a sorokat János apostol írja, az a tanítvány, akit Jézus különösen közel engedett magához. János halász volt Galileából, fiatalon követte Jézust, látta a csodákat, ott állt a kereszt alatt, és ő élte meg a leghosszabb utat a tanítványok közül. Idős emberként, valószínűleg Efezus környékén élve írja leveleit, egy olyan világban, ahol a keresztények már nem az első lelkesedés időszakát élik, hanem a megfáradás, az alkalmazkodás, a szétszóródás kihívásaival küzdenek.   János szavai nem elméletiek. Egy hosszú élet tapasztalata szól belőlük. Tudja, mi az, ami csillog, de nem tart meg. Mi az, ami vonzó, de végül kiüresít. Amikor a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kérkedéséről beszél, nem ítélk...

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsoltárok könyve 34:19-20 Hogyan lehet mindezt ép ésszel kibírni? Ezer sebből vérzik az országunk és a világ, a pillanatok tört része alatt állhatnak addig biztosnak és érinthetetlennek gondolt dolgok a fejük tetejére. Háborúk dúlnak, önkényuralmi rendszerek pusztítanak az egyik helyen még csak a színfalak mögött, a másik helyen már a látszat kedvére sem adva. Azt a mondatot, hogy ennél rosszabb már nem lehet, álmunkban is elfelejtettük. És ez még csak a nagy kép. Összetört családok, megsebzett életek, amerre csak nézel. Generációs terheket, traumákat cipelünk a hátunkon, a tönkretett természetre pedig már gondolni sem merek. Ahogy ezek a mondatok cikáznak a fejemben, és mielőtt a gyomromat és a mellkasomat ölelő szorongás úrrá lenne rajtam, megszólal Isten hangja a kedvenc zsoltáromból. Ő közel van. Akkor is, amikor a túl sok szörnyűség eltakarja az arcát. ...

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! Prédikátor könyve 12:1 Szép dolog, ha az ember idős korára megtér, megtalálja az Urat, és szövetséget köt vele. Szép dolog, amikor valaki–mint a bölcs Prédikátor is–leéli élete nagy részét, mindent kipróbál, amit csak lehet, és végül felismeri, hogy egyedül Istennel jó az élet. A bölcs Prédikátor azonban, aki maga is így járt, arra bátorít mindenkit, hogy ne várjon! Isten idős korunkban is rengeteg jó dolgot képes tenni az életünkben, sőt, mások életében is, rajtunk keresztül. De mennyivel többet és nagyobb dolgokat tud tenni a Teremtő bennünk, velünk és általunk, ha már fiatal korunk óta, erejünk teljében is mellettünk áll! Mennyivel könnyebb úgy szembenézni azokkal a bizonyos rossz napokkal és évekkel, hogy már ismered Istent, bízol benne, mint legjobb barátodban, és tudod, mire képes érted. Mennyivel könnyebb átvészelni a nehéz időszakokat, ...

Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! Példabeszédek 15:33 A népmesékben a bölcsek nagy tudású, általában hosszú, fehérszakállú férfiak, okos, szerény, megfontolt emberek, akik ismerik a titkokat. Őket kérdezik meg a szerencsét próbáló szegénylegények, királyfiak, amikor például a királylányt ki akarják szabadítani a sárkány, vagy a gonosz boszorkány fogságából. A mesékben az egyszerű emberek megfogalmazzák a számukra fontos értékeket, kifejezik a vágyaikat, ezért megismerhetjük belőlük az életszemléletüket. A Bibliában is olvashatunk a bölcsességről, sőt, a Példabeszédek könyvének ez az egyik fő témája. Itt olvashatunk arról, hogy a bölcsesség mindenki számára elérhető, mindenben felfedezhető (1:20), a legnagyobb gazdagságnál is többet ér (8:11), mert a jövőbe, az örök jövőbe vezet (24:14). Aztán több tulajdonságot is megnevez, ami együtt jár a bölcsességgel: az okosság, a megfontolt tudás (8:12), és a szerénység (11:2). Úgy tűnik, mintha a B...

Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Jakab levele 2. fejezet 1. vers Egyszer hallottam egy történetet egy lelkészről, akit egy új gyülekezeti körzetbe helyeztek. Hogy igaz volt-e a történet, vagy sem, az talán nem is olyan fontos, mint a tanulsága. A történet szerint ez a lelkész az első istentiszteleti alkalom előtt, amikor bemutatták volna a tízezer fős gyülekezetnek, úgy gondolta, próbára teszi a leendő közösségét. Aznap reggel nem a megszokott, öltönyös-nyakkendős ünneplő ruháját vette fel, helyette szakadt, koszos ruhában, csapzott hajjal lépett be a templom ajtaján. Az istentiszteleti alkalom kezdete előtt harminc percig fel-alá járkált az épületben, és szomorúan tapasztalta, hogy a jelen lévő több ezer emberből csupán hárman köszöntek neki. Megpróbált pénzt és ételt kérni a tagoktól, de senki nem akart segíteni neki. Az imaterembe lépve a legelső sorban foglalt helyet, a gyülekezeti vezetők viszont ...

Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel. Pál apostol levele a filippibeliekhez 4. fejezet 4-5. verse Mivel emberek vagyunk, természetes lenne a helyes, szeretetteljes viselkedés és a tiszta, egészséges jellem kiépítése életünk során. Ennek fontos része a pozitív hozzáállás, az öröm és hála kifejezése, valamint a szelíd, nem erőszakos lelkület bemutatása is. Mégis - annak ellenére, hogy számos vallás is erre bíztat minket, nem csupán a pszichológia - mégis gondunk van ezen a területen. Legyünk hitkövetők, vagy vallástalanok, vagy akár spirituálisak valamilyen értelemben, mégis egyformán küzdünk ezen a téren. Az ok egyszerű: mi okból lennénk ilyenek, válnánk ilyenekké? Az optimizmussal, a derűlátással szemben ott a pesszimizmus. Hiszen, ha nem várunk sokat az élettől és inkább a rosszra, mint a jóra számítunk, akkor valószínűleg kevesebb csalódás ér bennünket és ezzel megelégedhetünk. Nem valami jó stratégia ...