reggeli dicséret

Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. Zsoltárok könyve 32:3-5 A titkok izgatják az emberek fantáziáját. Mások titkainál azonban sokszor sokkal izgalmasabb, ha nekünk vannak titkaink! És kisgyermek korunktól kezdve mindannyiunknak vannak. Ezek között vannak édes és keserű titkok is. Édes titkok azok, amiket soha nem kell (vagy kellene) szégyellnünk, ha kiderülnek. Például amikor utolér az első szerelem, ami ráadásul kölcsönös; amikor kiderül, hogy év végén megkapjuk a jobbik jegyet, amin sok múlhat a felvételinél, és a szüleink még nem tudják az örömhírt; amikor megkapjuk azt az állást, amiért a párunkkal imádkoztunk, de ő még nem tudja; amikor az ultrahang felvétel végre egy kis mozgó valamit (valakit) mutat a csírazsákban, és ...

Én és az Atya egy vagyunk. János evangéliuma 10. fejezet 30. vers Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet. Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok. Egész jól értjük, hogy ez mit jelent. Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt. Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem). János, az evangélista legfőbb célja, hogy az ált...

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Római levél  8. fejezet 38-39. vers Hogy egy kapcsolatom milyen erős, hogy mennyire szeret, ragaszkodik hozzám a másik, az mindig hosszútávon és a nehézségekben mutatkozik meg. Pál apostol a legerősebbel kezd: Nem választhat el a halál. Pedig ha valami, akkor  halál mindenkit elválaszt a szeretteitől, mert az élet végét, a gondolkodás végét, az érzések végét, mindennek a végét jelenti a legtöbb ember szerint. Istentől azért nem választhat el minket, mert Ő nagyobb és erősebb a halálnál. Aztán azt mondja, nem választhat el minket az élet. Pedig ezt is nagyon jól ismerjük. Az élet sokmindent hozhat! Ki az, aki nem veszített el egy barátságot elköltözés miatt, vagy csalódás miatt, mert az élet dolgai megvá...

Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. Jób könyve 10.fejezet 12.vers A legnehezebb és egyben legdicséretre méltóbb dolog, amikor a nehézségek közepette képessé válik az ember hálát adni és megköszönni Istennek a gondviselést. Dicséretes, de rettentően nehéz. A kilátástalan helyzetnek - legalábbis az én tapasztalataim alapján - három lépcsőfoka van: kétségbeesni, lehiggadni és erőre kapni. Jób életéről sok mindent el lehet mondani, de azt semmi esetre sem, hogy könnyű, megkímélt és kiegyensúlyozott élete lett volna. Elképzelem, ahogy felteszi a kérdést önmagának és Istennek is, hogy mégis miért történik mindez? Mit tett a múltban vagy mit kell tanuljon mindabból a sok szörnyűségből, amit átélt? Végig pörgeti a fejében élete történéseit, döntéseit, ki nem mondott és kimondott szavait vagy éppen az elszalasztott lehetőségeket, amikor másképp cselekedhetett volna. Néha mi is megérezzük Jób gyötrődését. A világunk tele van fájdalommal és néha nem csak más...

Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei. Példabeszédek könyve 20:11 (Szent István Társulati Biblia) A cselekedeteink árulkodóak. Szavak nélkül is elárulják, mi van a szívünkben, mi történik velünk, bennünk, csak helyesen kell értelmezni őket. Ha megfigyeljük a gyermekeket játék közben az, hogy mit játszik, miként játszik sok mindent elmond a családi helyzetről amiben él, a problémákról, amikkel meg kell küzdenie, az élményekről, amelyekben része volt. Valamennyit előre is vetít abból, milyen emberré formálódik. Fontos, hogy mind mások, mind saját cselekedeteinket jól “dekódoljuk”, hogy megértsük a cselekedet hátterében meghúzódó helyzetet, valódi szükségletet. Nem elegendő megállni ott, hogy megállapítjuk egy cselekedetről önmagában, hogy jó vagy rossz, hanem valódi megértésre is törekednünk kell. Például a dühös, haragos megnyilvánulások mögött sokszor a félelem, tehetetlenség, kiszolgáltatottság feszítő érzése húzódik meg. Milyen más, amikor ...

Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit. Jelenések könyve 22:6-7 Néhány éve szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval. Hajnalban kiadós eső esett, a táj pedig ködbe burkoltan, lassan ébredezett a délelőtti órákban, mint aki kér még 5 percet. Az út a Pilis-hegységben kanyargott, a köd egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna. De a hegy ott volt. Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben. Ilyen Isten is, mint egy megingathatatlan, biztos hegy. Ő ott van. Akkor is, amikor túl nehezek a mindennapok, amikor a kihívás akkora, hogy úgy érzed, mindjárt beleroppansz. Ő ott van. Akkor is, amikor a gyász és a veszteség teljesen eltakarja együttérző arcát, a...