reggeli dicséret

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Jakab apostol levele 1. fejezet 25. verse Azt mondják, hogy azok az emberek öregednek meg a leghamarabb, akik nyugdíjas korukat elérve lemondanak az aktivitásról. Ismertem olyan időseket, akik nyolcvan fölött is meg tudták őrizni a fizikai és a lelki fittségüket, mert mindig találtak maguknak tennivalót és olyanokat is, akik az ellenkezőjét választották és már hetvenedik életévükhöz közel úgy érezték, belefáradtak az életbe. Az aktivitásnak van egyfajta egészségmegőrző szerepe úgy mentálisan, mint fizikailag. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen aktivitásról beszélünk. Fontos, hogy minden gyakorlat, amit szeretnénk rendszeresíteni az életünkben, építő jellegű legyen mindkét értelemben. Ezért fontos jól választanunk. A döntéshez meg kell ismernünk az adott tevékenységet. Ahogy Jakab fogalmaz bele kell tekintenünk, h...

És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.  János első levele 2. fejezet 28. vers Annyi minden járhat a fejünkben már korán reggel és ezek a gondolatok sok mindent befolyásolhatnak. A Szentírás ma azt üzeni, hogy maradjunk meg Krisztusban. Én pedig kiegészítem azzal, hogy a reggeli gondolatainkat is adjuk át Krisztusnak. János apostol nem teológiát magyaráz, hanem egy valós, mindennapi kapcsolatra utal. A “maradjatok” azt jelenti, hogy folyamatos, állandó kapcsolatban állunk a Megváltóval. Nem csak néha-néha “összefutunk”, amikor nekünk kényelmes vagy szükségünk van rá. Erre van a szőlővessző példája: a vessző benne marad a tőben, állandó kapcsolatban van vele, hiszen tőle kapja az életet. Ez az ige különösen azzal a céllal bátorít ma reggel, hogy  amikor Krisztus visszajön , ne félelemmel, hanem  bizodalommal  álljunk meg előtte. Micsoda ígéret! Nem kell szégyenkeznü...

Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése – nem az Atyától van, hanem a világból. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; aki azonban az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. János első levele 2:16-17     Ezeket a sorokat János apostol írja, az a tanítvány, akit Jézus különösen közel engedett magához. János halász volt Galileából, fiatalon követte Jézust, látta a csodákat, ott állt a kereszt alatt, és ő élte meg a leghosszabb utat a tanítványok közül. Idős emberként, valószínűleg Efezus környékén élve írja leveleit, egy olyan világban, ahol a keresztények már nem az első lelkesedés időszakát élik, hanem a megfáradás, az alkalmazkodás, a szétszóródás kihívásaival küzdenek.   János szavai nem elméletiek. Egy hosszú élet tapasztalata szól belőlük. Tudja, mi az, ami csillog, de nem tart meg. Mi az, ami vonzó, de végül kiüresít. Amikor a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kérkedéséről beszél, nem ítélk...

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsoltárok könyve 34:19-20 Hogyan lehet mindezt ép ésszel kibírni? Ezer sebből vérzik az országunk és a világ, a pillanatok tört része alatt állhatnak addig biztosnak és érinthetetlennek gondolt dolgok a fejük tetejére. Háborúk dúlnak, önkényuralmi rendszerek pusztítanak az egyik helyen még csak a színfalak mögött, a másik helyen már a látszat kedvére sem adva. Azt a mondatot, hogy ennél rosszabb már nem lehet, álmunkban is elfelejtettük. És ez még csak a nagy kép. Összetört családok, megsebzett életek, amerre csak nézel. Generációs terheket, traumákat cipelünk a hátunkon, a tönkretett természetre pedig már gondolni sem merek. Ahogy ezek a mondatok cikáznak a fejemben, és mielőtt a gyomromat és a mellkasomat ölelő szorongás úrrá lenne rajtam, megszólal Isten hangja a kedvenc zsoltáromból. Ő közel van. Akkor is, amikor a túl sok szörnyűség eltakarja az arcát. ...

Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! Prédikátor könyve 12:1 Szép dolog, ha az ember idős korára megtér, megtalálja az Urat, és szövetséget köt vele. Szép dolog, amikor valaki–mint a bölcs Prédikátor is–leéli élete nagy részét, mindent kipróbál, amit csak lehet, és végül felismeri, hogy egyedül Istennel jó az élet. A bölcs Prédikátor azonban, aki maga is így járt, arra bátorít mindenkit, hogy ne várjon! Isten idős korunkban is rengeteg jó dolgot képes tenni az életünkben, sőt, mások életében is, rajtunk keresztül. De mennyivel többet és nagyobb dolgokat tud tenni a Teremtő bennünk, velünk és általunk, ha már fiatal korunk óta, erejünk teljében is mellettünk áll! Mennyivel könnyebb úgy szembenézni azokkal a bizonyos rossz napokkal és évekkel, hogy már ismered Istent, bízol benne, mint legjobb barátodban, és tudod, mire képes érted. Mennyivel könnyebb átvészelni a nehéz időszakokat, ...

Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos! Példabeszédek 15:33 A népmesékben a bölcsek nagy tudású, általában hosszú, fehérszakállú férfiak, okos, szerény, megfontolt emberek, akik ismerik a titkokat. Őket kérdezik meg a szerencsét próbáló szegénylegények, királyfiak, amikor például a királylányt ki akarják szabadítani a sárkány, vagy a gonosz boszorkány fogságából. A mesékben az egyszerű emberek megfogalmazzák a számukra fontos értékeket, kifejezik a vágyaikat, ezért megismerhetjük belőlük az életszemléletüket. A Bibliában is olvashatunk a bölcsességről, sőt, a Példabeszédek könyvének ez az egyik fő témája. Itt olvashatunk arról, hogy a bölcsesség mindenki számára elérhető, mindenben felfedezhető (1:20), a legnagyobb gazdagságnál is többet ér (8:11), mert a jövőbe, az örök jövőbe vezet (24:14). Aztán több tulajdonságot is megnevez, ami együtt jár a bölcsességgel: az okosság, a megfontolt tudás (8:12), és a szerénység (11:2). Úgy tűnik, mintha a B...