reggeli dicséret

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. Példabeszédek könyve 26.fejezet 12. vers Ma minden korábbinál könnyebb „bölcsnek” látszani. Néhány elolvasott cikk, pár motivációs videó, néhány életvezetési idézet – és máris úgy érezhetjük, hogy értjük az életet. A közösségi média világa folyamatosan arra ösztönöz, hogy véleményt formáljunk mindenről. A hangos magabiztosság sokszor nagyobb teret hódít, mint a csendes tanulás. A Példabeszédek nem az értelmes, gondolkodó embert bírálja, hanem azt, aki „bölcsnek tartja magát” – aki lezárta a fejlődés útját. Az ilyen ember nem kérdez, nem hallgat meg másokat, nem vizsgálja felül önmagát és a megszerzett információkat. Ő már „tudja”. És éppen ezért nincs nyitva előtte a változás lehetősége. Az ostoba – bármennyire furcsán hangzik – még tanítható, ellenben azzal, aki úgy érzi, hogy ő már eleget tud, eleget tapasztalt. Az önelégültség nem a tudás kiinduló pontja, hanem annak lezárása. Van egy rem...

Gondod legyen magadra és a tanításra, maradj meg ezekben, mert ha ezt teszed, magadat is megtartod, és azokat is, akik hallgatnak téged. Timóteushoz írt első levél 4:16   Ez az ige egyszerre gyengéd és nagyon valóságos. Pál nem parancsol, nem számon kér, hanem egy fiatal baráthoz szól, akit szeret és akinek a sorsa fontos számára.   Nem mindegy számára, mi zajlik Timóteus szívében. Figyel a lelkére.  T udja, hogy a szolgálat hitelessége mindig a belső életből fakad. Ha a szív elfárad, ha a Krisztushoz való ragaszkodás meglazul, az előbb-utóbb a szavakon és a döntéseken is meglátszik. Amikor azt mondja: „gondod legyen magadra”, nem önzésre bátorít. Inkább arra hívja Timóteust, hogy őrizze a saját lelkét, figyeljen arra, mi történik benne. Mert amit belül elhanyagolunk, azt kívül sem tudjuk sokáig hitelesen képviselni. Ha nincs belső tartás, a tanítás is kiüresedhet.   Mit jelent ez mentálhigiénésen, keresztény emberként. Először is azt, hogy merjük észrevenni a jelzés...

Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét! Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek.” Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja! Pál második levele a korinthusiakhoz 6:1-2 (Egyszerű fordítás) Még most is emlékszem a gyermekkoromban hallott dörgedelmes prédikációkra. Megesett az is, hogy az igehirdető akkora hévvel és átéléssel gesztikulálva beszélt az utolsó ítéletről, hogy karjának egy lendületesebb mozdulatával letörte a szószékre erősített mikrofont. Ezek az igehirdetések nem Isten szeretetéről beszéltek, hanem bűnről, büntetésről, néha még kénkővel égő tüzes tóról, elvilágiasodásról, arról, hogy tetteinket angyalok lesik minden percben, és fel is jegyzik őket buzgón. Félelmet, rettegést, sőt, bizalmatlanságot nem pedig csodálatot és viszont szeretetet ébresztettek bennünk a Mindenható iránt. Olyan messze álltak az evangéliumok szerető, a mindenséget feláld...

Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. János első levele 4:19 Február közepe van, valami van a levegőben. Minden kicsit pirosabb, rózsaszínebb, kicsit illatosabb, kicsit légiesebb. Mindenhol szív- és rózsadekorációk. Vannak, akiket ekkor csap meg a romantika szele, vannak akik örülnek, hogy minőségi időt tölthetnek a párjukkal; de vannak olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy ez az ünnep, akik szinte fizikailag rosszul vannak tőle, és olyanok is vannak, akik ekkor gyászolnak, mert valamilyen módon elveszítették azt a számukra különleges személyt. Sokunkban sokféle reakciót vált ki a Valentin-nap, hiszen a szeretet, a szerelem kérdése valamilyen módon mindannyiunkat érint. És míg van, akikben valóban negatív érzéseket ébreszt ez az időszak, nem kell, hogy így legyen. Nem kell, hogy a Valentin-nap csak a szerelemről, a romantikáról szóljon, hanem kibővítetjük azt minden szerettünkre, minden kapcsolatunkra, ahogyan egyre gyakrabban, egyre többen teszik. Ez a nap lehet annak ...

A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. Példabeszédek 15:15 Vannak emberek, akik (majdnem) mindig panaszkodnak, pedig kívülről nézve nincs is igazán okuk rá, és vannak olyanok is, akiknek sokkal több bajuk van, mégis derűsek, bizakodók és hálás lelkületűek. Időnként testvérek között is van ez így, és olyankor még erősebb a kontraszt a két személyiség között. Mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjaink. De miért van, hogy vannak olyanok, akiknek mindig rossz napjuk van, másoknak pedig mindig jó? A balszerencse üldözöttjei az egyik csoport, és a szerencse kegyeltjei a másikak? „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” Az, hogy a jót vagy a rosszat vesszük észre könnyebben, és hogy melyik gyakorol ránk nagyobb hatást, az a mi szemléletmódunktól függ. Attól, hogy mire jár rá az agyunk. Ez pedig a tudatos döntéseinken múlik. Ha a környezetünktől, a jövőtől a rosszat várjuk, tehát pesszimista emberként gondolkodunk, akko...

Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. Példabeszédek könyve 11:17 Egy bölcs gondolat szerint a harag olyan, mintha mérgezett vizet innánk, és várnánk, hogy a másik haljon meg tőle. Ennek semmi értelme, igaz? Pedig ez pontosan így van. A pszichológia pontosan ismeri már azt a jelenséget, amiről a Példabeszédek mai szakasza ír, amit nevezhetünk bumeráng-effektusnak is. Legyen szó negatív érzésekről (a harag a haragvóra van igazából rossz hatással, nem pedig arra, akire haragszik) vagy pozitív cselekedetekről, tapasztalhatjuk, hogy amit teszünk, visszahat ránk. Az 1980-as években például pszichológiai kutatások eredményeként tudósok felismerték, hogy az altruista, jótékonykodó magatartás endorfinokat, vagyis boldogsághormonokat szabadít fel az emberi szervezetben. Az endorfin az a hormon, ami akkor termelődik, amikor sportolunk, nevetünk, zenét hallgatunk, csípős ételt eszünk – és amikor segítünk másoknak. Ez boldogságérzetet okoz, fájdalomcsillapító ha...