reggeli dicséret

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsoltárok könyve 32.fejezet 8.vers Fél évvel ezelőtt új munkahelyem lett. Sok kérdésem volt azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan fogom tudni megoldani az új helyzeteket, hogyan fogok beilleszkedni és persze, ami a legfontosabb, milyen lesz az új főnököm. Az elmúlt hónapok sok mindenre megtanítottak. Megtanultam, hogy az új nem mindig rossz, az ismeretlen könnyen válhat ismerőssé egy kis nyitottsággal és a vezető személye mindent megalapoz. Az én vezetőm jó alapot adott és ma már könnyedén veszem az eleinte nagyon ijesztő akadályokat. Isten azt mondja nekünk ma, hogy tanít, megmutatja, hogy milyen útra érdemes rálépni és melyik úton érdemes haladni. Ő egy olyan vezető, aki nem csak szabályokat és elvégzendő feladatokat ad, hanem példát mutat, tanácsol és rávilágít a részletekre. Ő nem távolról irányít, nem csak bele-bele szól, hanem rajtunk tartja a szemét. Ismeri a dilemmáinkat, a helyzetün...

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Jakab 3:17 Miközben ezt a bibliaverset olvastam, eszembe jutott Radnóti Miklós Töredék című verse:  “...míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,  befonták életét vad kényszerképzetek…  mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,  az áruló, a rabló volt a hős…  mikor ki szót emelt, az bujhatott,  s rághatta szégyenében ökleit…”  Milyen könnyen eltorzul a látásmódunk, az értékrendünk! Jakab szavai olyanok, mint a tiszta hang a sok hamis hang között, vagy az iránytű, amely megbízhatóan jelzi, merre van Észak. Ha ezekre a vonásokra figyelünk: tisztaság, békeszeretet, méltányosság, Isten iránti engedelmesség, irgalmasság, pártatlanság, őszinteség, akkor felismerhetjük, eldönthetjük, honnan vagy kitől érkezik egy-egy késztetés. Milyen nagy szükségünk van arra, hogy az ítélőképességünket fejlesszük!Legye...

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Máté evangéliuma 28:1-6 Soha nem volt még olyan keserű a nyugalom napja, mint akkor, a páska ünnepén. Kártyavárként omlott össze minden reményük, azt sem tudták már, miben hihetnének. Minden sötét volt, gyásszal, fájdalommal és félelemmel teli. Hogyan lehet ebből a hatalmas tragédiából tovább lépni? Hogyan lehet új életet építeni a romok helyébe? Már hajnalban úton voltak. Valamit tenni kell, különben beleőrülnek a fájdalomba. Ez kézzelfogható, ez konkrét....

Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Lukács evangéliuma 23:57 Ha Jézus Krisztus halála volt a vihar, melynek híre és messzeható következményei megállíthatatlanul terjedtek el az egész világon, akkor a Nagyhét, de különösen a Nagyszombat volt a vihar előtti csend. Bizonyos szempontból egyáltalán nem volt csendes ez a néhány nap, hiszen Jeruzsálemben mindenki a közeledő húsvét ünnepére készülődött. Mégis, az emberek között elfojtott várakozás terjedt szét. Mindenki érezte, hogy valami nagy dolog fog történni. Talán most lép hatalomra az, aki megszabadítja Isten népét. A tanítványok biztosak voltak benne, hogy ez a Valaki a Mesterük. A pénteki eseményekkel, és Krisztus csúfos kereszthalálával azonban minden reményük szertefoszlott. Végül a szombat nyugtalan nyugalma volt a vihar előtti csend legfeszültebb ideje. Jézus követői a felszínen ‘pihentek a parancsolat szerint,’ de lelkükben ádáz vihar tombolt. Tele voltak bizonytalansággal. És mégsem tudta őket felkészíteni semmi ar...

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Máté 27. fejezet 50-53 Valamikor réges-régen temetésre készültem. Ilyenkor egy lelkész többnyire a reménységről beszél. Eszembe jutott Zorán dala, amelyben arról énekel, hogy kell ott fent lenni egy országnak. Ahogy keresgéltem a neten, kiderült, hogy ezt a dalt Chris Rea írta. Találtam egy videót, ahol egy színes bőrű hajléktalan utazik a buszon, és pont azon elmélkedik, hogy vajon tényleg létezik-e az az ország. Közben háborús borzalmakat látunk (valószínű ezekre gondol), majd csontsovány, koszos, éhező gyerekeket és így tovább. És azzal zárul az ének és barátunk gondolatai is, hogy „Kell ott fent egy ország, amit sohasem rontunk el!” Nagypéntek van. Ez annak...

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers A teremtés napjainak végeztével Isten rátekintett mindarra, amit alkotott és amit látott, "igen jó volt". Nem csak jó, nem középszerű, nagyon jó! Mestermű, mondhatnánk. Aztán az emberre bízta, hogy ezt a mesterművet felügyelje – vigyázzon rá, gondozza és ápolja – és ezt a megbízatást soha nem vonta vissza tőle. Azért cserébe, hogy egy ilyen csodálatos világban élhessünk, csupán annyit kért tőlünk, hogy óvjuk a környezetünket. Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt. Az “igen jó” mesterműből szépen lassan lelakott, középszerű helyet alkottunk. Gondolj csak a rengeteg, parlagon heverő és az enyészet által felemésztett vidéki kastélyra. Egykor “igen jó” volt mind, élettel hemzsegett és gyönyörűségével vonzotta a vendégeket, ám m...