Bejegyzések

Valóságos szörnyetegek

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Pál levele a filippiekhez 4:8 Október végén a nyugati világ Halloween-lázban ég. Sokan jelmezekkel és ijesztő dekorációkkal készülnek, miközben mi, keresztények, annál buzgóbban próbáljuk figyelmeztetni a környékünkön élőket a csokigyűjtés, a tökfaragás, és az ijesztő jelmezekbe öltözés veszélyeire. Ilyenkor eszünkbe juthat Pál apostol fenti tanítása, amely látszólag arra int, hogy kerüljünk mindent, ami rémisztő vagy visszataszító. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Hiszen a Biblia lapjain is találkozunk szörnyű dolgokkal: erőszakkal, gyilkosságokkal, démonokkal, fenevadakkal és hátborzongató történetekkel. Ha szó szerint akarnánk értelmezni az apostol fentebbi intését, akkor bizony meg kellene válnunk a Szentírás nagy részétől is. A bibliai és Biblián kívüli szörnyetegeknek és rémtörténetek célja azonban...

"Valami olyan az Isten..."

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. 2 Timóteus 4:7-8 12 éves nagyfiam megkérdezte egyszer, hogy milyen színű volt a hajam fiatal koromban. De miért kérdezte meg? Azért, mert az elmúlás jele látszik a hajam színén. Amikor az ember ezzel találkozik, felmerül a kérdés: "Mi lesz ezután?" Egyik barátomtól kaptam egy nagyon szép verset, amely arról szól, hogy egy remete megpróbálja megragadni annak az Istennek a lényét, akihez megy halála után. „Valami olyan az Isten, akihez megyek…”, és megpróbálja földi képekkel leírni a végtelenséget, a végtelen jóságot, a végtelen atyai szeretetet, amely körülölel. Érződik írásában a végtelen tisztelet és szeretet. Ő nem elmegy, hanem hazamegy. Végül úgy záródik a vers, hogy „Testvérek, az Isten - akihez megyek,- valami olyan…”. Talán...

Végy két tojást...

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. Timóteushoz írt második levél 3. fejezet 16-17. versek Az az igazán jó receptes könyv nem csak azt mondja meg, hogy milyennek kell lennie a végeredménynek, hanem abban is segít, hogy hogyan juss el addig. A legtöbben nem sokra mennénk egy olyan könyvvel, amiben csak az elkészült ételek fényképei lennének benne, az alapanyagok listája és a lépésenkénti leírás nélkül. Legfeljebb a nyálunkat csorgatnánk a keksztekercs és a rétes felett, de abból desszert soha nem lenne. A Biblia nem receptek gyűjteménye, a Jézushoz való hasonlóság pedig nem a hosszas főzés, sütés és önsanyargatás végeredménye. A Szentírás nem úgy kezdődik, ahogy egy recept, hogy "végy két tojást..." A Biblia teljesen más megközelítést használ. Inkább olyan, mint egy történelemkönyv – az emberiség üdvösségének történelemkö...

Lehetetlen elmenekülni Isten elől

Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr. Jeremiás póféta könyve 23. fejezet 23-24. versei Jeremiás idejében a politeista gondolkodás volt az uralkodó Júdán és Izráelen kívül az egész világon. Az emberek sok istenben hittek, szinte minden népcsoportnak meg volt a saját istene. Ezekről ők úgy gondolták, hogy azok fennhatósága az ország határáig terjed és a közösségük minden tagjára vonatkozik. Ezért amikor népek csatáztak egymással, akkor azok istenei is harcoltak a másik ellen. Aki győzött az lett az uralkodó az elfoglalt ország fölött is. Abban a korban, ha valakinek gondja volt egy istenséggel, és menekülőre fogta, akkor a legtöbb esetben igyekezett kitérni a hatósugara alól. Vagyis másik országba menekült, vagy, ha a tenger istenségével állt harcban, akkor sohasem szállt hajóra. A Biblia Istene azonban kijelent...

Hol a kincsed?

Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is. Lukács evangéliuma 12. fejezet 34. vers Mindannyian őrzünk valamit, amit igazán értékesnek tartunk. Lehet ez a családunk, a munkánk, az álmaink vagy valami, amiért nap mint nap küzdünk. Jézus azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy   a szívünk mindig afelé fordul, amit a legnagyobb kincsünknek tartunk. Érdemes ma reggel megállnunk egy pillanatra, és őszintén megkérdeznünk magunktól: mi foglalja el a legfontosabb helyet a szívemben? Mi az, ami a legtöbb gondolatomat, időmet és energiámat leköti? Vajon Isten is ott van a mindennapjaim középpontjában, vagy gyakran csak akkor fordulok hozzá, amikor segítségre van szükségem? Isten nem azt kéri tőlünk, hogy ne szeressük a családunkat, ne legyenek céljaink, vagy ne örüljünk az élet ajándékainak. Arra hív, hogy mindezek között is ő maradjon a legnagyobb kincsünk. Mert ami földi, az változhat, elmúlhat vagy elveszhet, de az Istennel való kapcsolatunk olyan érték, amely az örökkéva...

Igazgyöngy

Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Máté evangéliuma 13:45-46 Egész életünket azzal töltjük, hogy próbálunk minél nagyobb anyagi biztonságot megteremteni a magunk, családunk és szeretteink számára. Mindig keressük a jobbnál jobb lehetőségeket, igyekszünk kiaknázni a képességeinket és amennyire csak lehet kockázatmentesen dönteni a lehető legjobb eshetőség reménye mellett.  Tanulmányok, kapcsolatok, munka... Mind egy-egy állomása az életnek ahol szeretnénk megtalálni a legjobbat, legszebbet és azt amiért érdemes élni, amiért érdemes küzdeni és felkelni minden nap. Ezek olyan dolgok amik átsegítenek a nehezebb időszakokon, a bukásokon, a rossz döntések következményein vagy megerősítenek és támogatnak a szép és sikeres időkben. Ma, ha az életedre nézel, hol látod magad? Az elején, ahol még inkább keresed ezeket a gyöngyöket? Vagy esetleg már gyűjtöttél pá...

Útitárs

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Zsoltárok könyve 91:11-12 Ha teheted, Kedves Olvasó, ne csak ezt a rövid idézetet, hanem az egész zsoltárt olvasd el ma reggel! Nem hosszú, összesen 16 igeversből áll, de így egy teljesebb, még szebb képet kapsz arról az Istenről, aki ebben a kaotikus világban igyekszik kalauzolni minket. Mert itt sokszor „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” ( Prédikátor 9:11 ) Azok a Miért? kérdések jogosan törnek ki belőlünk, és sokszor nincs rájuk válasz. De merítsünk erőt a mai zsoltárból, ami egy olyan Istenről beszél, aki nem a biztonságos távolból szemléli az eseményeket, hanem jelen van az életünkben. A mi Istenünk a saját bőrén tapasztalta meg, milyen embernek lenni. Ne úgy nézz magadra, mint aki ...