reggeli dicséret

Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. János első levele 3. fejezet 7. verse Mit tegyünk, ha bizonytalanok vagyunk valakivel kapcsolatban? Hogyan, mi alapján lehet jól megítélni az embereket, de nem elítélni őket? Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy nem mindig tudom, hogy hányadán állok valakivel. Ez a helyzet akkor alakul ki, amikor egymásnak ellentmondó dolgok vesznek körül az adott illetővel kapcsolatban. Például mindig kedves, szívélyes és a barátjának mond, több esetben is szavaival biztosít arról, hogy kedvel, de ezt leginkább négyszemközt teszi. Nyilvánosan megváltozik a viselkedése és döntéseiben sem mutatkozik meg, amit kifejez felém. Lehet van ilyen munkatársad, ismerősöd, rokonod, ne adj Isten akár családtagod is. Mindannyiunkat össze tudnak zavarni az egymásnak ellentmondó információk. János apostol ebben a szövegben kezünkbe ad egy kulcsot azzal kapcsolatban, hogy kit, hova soroljunk, és a...

Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Máté evangéliuma 18. fejezet 4.vers Ha fel kellene sorolni a 3 legnagyobb, legnagyszerűbb és leginkább követendő embert, akkor kiket választanál? Bevallom, számomra ez nehéz kérdés, mert talán többet is feltudnék sorolni, mint 3, továbbá valószínűleg nem mindenki értene egyet a választásommal. A tanítványok is feltettek egy hasonló kérdést Jézusnak és Ő ahelyett, hogy neveket sorolt volna – amire egyébként a tanítványok vágytak volna – egy végtelenül egyszerű választ adott, olyat, amire talán egyik tanítvány sem számított. Az emberi nagyságot, megbecsültséget és tiszteletet általában olyan emberek kapják meg, akik valami kimagasló eredményt értek el, különleges életet élnek vagy valami olyan felfedezést tettek, ami megváltoztatta az emberiség életét. Egyszerű, hétköznapi embereket ritkán emelnek magasra, pedig Jézus válaszából kiindulva ahhoz, hogy valaki nagy legyen, nem szükséges kimag...

  Aki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Máté evangéliuma 23:12     Ma a szerzetesek világnapja van. Olyan emberekre figyelünk, akik tudatosan nem a láthatóságot és nem az érvényesülést választották, hanem az Istennel járó, egyszerű, engedelmes életet. Ez a csendes út különösen erősen világítja meg Jézus szavait az alázatról.   Jézus nem önleértékelésre hív. Nem arra, hogy eltűnjünk, vagy semmivé váljunk. A bibliai alázat nem önutálat, hanem helyes önismeret. Annak a felismerése, hogy nem nekünk kell a középpontban állnunk. Hogy az élet akkor kerül a helyére, amikor nem magunkat próbáljuk magasra emelni, hanem teret adunk Istennek bennünk.   Ez az út nem csak a szerzeteseké. Minden keresztény előtt nyitva áll. A hétköznapokban, a kapcsolatainkban, a munkánkban. Ott, ahol sokszor bizonyítanánk, védekeznénk, magunkat igazolnánk. Jézus egy másik irányt mutat. A lehajlás útját. A szolgálatét. A csendes jelenlétét. ...

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Pál levele a rómaiakhoz 1:16 Szégyen. Már a Biblia első lapjain megjelenik, amikor a teremtésnél megemlíti az írás, hogy bár ősszüleink mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték magukat. Az ember, aki úgy volt gyönyörű, ahogy Isten megteremtette, a maga legtermészetesebb tulajdonságában. Egészen addig, amíg nem hallgatott a kígyóra. Egészen addig, amíg nem hitte el mindazt a hazugságot, amit a Kísértő Istenről és róla összehordott. Mert az emberről is hazudott. Azt mondta, hogy ha majd esznek a gyümölcsből, akkor olyanok lesznek, mint Isten. De hát már olyanok voltak! A Teremtő a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg őket. Hatalmat adott nekik, szeretetre, alkotásra, gondoskodásra, uralkodásra való képességet. De Ádám és Éva elhitte a két legveszélyesebb hazugságot, hogy Isten nem jó, és hogy ők kevesek, nem elegek. Ezután az események vész...

Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz. Prédikátor könyve 11:6 A Prédikátor tanácsát olvasva egy nagyon is hétköznapi, gyakorlati tanítással találkozunk. Nevezetesen és röviden összefoglalva azzal, hogy fogj bele többmindenbe is, valamivel majd csak sikerrel jársz. Vagy ha más, ma ismert közmondással, szállóigével szeretnénk kifejezni a gondolatot, mondhatnánk azt is, hogy ne tedd fel mindened egy lapra, tarts több vasat a tűzben, jobb több lábon állni, stb. A Prédikátor könyvének ez a szakasza csupa ilyen és ehhez hasonló tanácsokkal lát el, és mind az anyagiakról, a megélhetésről, a materiális javakról szól. Ami azért számít különlegesnek, mert gyakran úgy gondoljuk, hogy a Biblia elsősorban a lelkiségről, keresztény kegyességről szól, amelynek keretében a gazdagság gyakran gyanús, vagy csak lelki értelemben elfogadható. Biztosan van ennek az aranyigének is mélyebb lelki értelme, d...

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János 3:17 Amikor olyan helyen vagyunk, ahol sok ember van együtt, akaratunkon kívül is halljuk, hogy miről beszélgetnek – ha éppen nincs bedugva a fülünk. Én úgy figyeltem meg, hogy elég általános a panaszkodás, az elégedetlenkedés, meg az, hogy negatív véleményeket fogalmaznak meg másokról. A meccseken gyakran „hülye a bíró”, a sportoló meg ügyetlen, „béna”, nem veszi észre a helyzeteket, amiket a lelátóról az ügyes szurkolók és a riporter kapásból kiszúrnak, és persze jól meg tudják mondani, hogy ezt kellett volna tenni. Mi gyakran elítélünk másokat, úgy, hogy fogalmunk sincs arról, hogy miért mondta vagy tette azt, amit; sőt, olyan is megtörténik, hogy még azt is meg tudjuk mondani, hogy mit gondolt, amikor azt tette. De nem mindenki így viselkedik, és igazán üdítő élmény ilyen emberekkel beszélgetni. „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot...