reggeli dicséret

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. Máté evangéliuma 19:30 A sportversenyek világában ritkán, de azért találkozunk azzal, hogy az elsőből utolsó lesz, az utolsóból pedig első. Az első talán kiesik vagy kizárják a versenyből, de néha eltaktikázza magát és annyira kimerül, hogy valóban utolsóként ér célba. Eszembe jutott egy olyan felvétel, amelyen egy futóverseny utolsó helyén lévő versenyző, aki jócskán lemaradt a többiektől, olyan hajrát futott, hogy végül nem csupán utolérte a bolyt, hanem elsőként ért célba. Miről van szó ebben a szakaszban? ( Máté 19.16-30 ) Az üdvözülés kérdéséről. Jézus a gazdag ifjúval való - végeredményében szomorú - beszélgetés után arról beszélt, “hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába”. Kijelentette, hogy emberileg elérni az üdvösséget lehetetlen, csak Isten tud bennünket üdvözíteni (26. vers). Péter kérdésére válaszolva pedig ezt mondta: “És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földj...

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Mózes első könyve 1:27 A „maga képmására, Isten képmására teremtette”. Ízlelgessük ezeket a súlyos szavakat egy kicsit így vasárnap reggel! Micsoda megtiszteltetés, micsoda végtelen szeretet. A saját képmására alkotta meg a Teremtő az embert. És akkor itt most engedjük is el a fehér szakállú, fehérbőrű ősöreg képét! Mert ez a képmás dolog sokkal több, mint a külsőségek. Képesek vagyunk kapcsolatban élni: szeretni, megbocsátani, felelősséget vállalni. Ez egy élő, mozgásban lévő, tevékeny, alkotni képes valóság. Az istenképűség befogadó. Nemcsak a férfire vagy csak a nőre vonatkozik. Az emberre. Minden emberre. A történelem során ez ellen túl sokszor vétettünk. Túl sokan mondták már, hogy bizonyos népcsoportok, bizonyos bőrszínű, vallású, szexuális orientációjú emberek alacsonyabb rendűek, kevesebbet érnek, sőt, nem egyszer ez az egész odáig fajult, hogy halálra méltóknak nyilvání...

A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. Máté evangéliuma 25:40 Jézus tanítványai mesterük követése során szinte minden nap találkoztak Jézussal. Beszélhettek vele, érinthették őt. Számukra a várva várt Messiással való találkozás egyszerre volt hétköznapi, de minden alkalommal különleges is. De nem csak őket érte ez a megtiszteltetés. Bárki, aki Messiásként tekintett rá, egy meghitt, szent, Istennel való találkozást élhetett át. Gondoljunk csak a számtalan beteg szenvedőre, akiknek ő jelentette a gyógyulást, azokra a gyászolókra, akiknek vigasztaló szavakat mondott, de akár azokra a farizeusokra, papokra, akik megláttak valamit az ő mennyei származásából. Jézus tudta, hogy már nem sokáig lesz a földön, így egy alkalommal, amikor tanítványai a világ végéről kérdezték őt, példázatot mondott nekik. A példázatban szereplő emberek mind visszavárták Jézust. Úgy vártak erre a ...

Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle? Máté 7:11 Édesanyám félig árvaként nőtt fel. Saját erejéből végezte el a tanárképzőt, és jó pedagógus lett. Úttörővezető, kultúrház igazgató; igazi aktivista. Mondhatni sanyarú gyerekkora volt. Azonban elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy neki boldog családja legyen. És elmondhatom, hogy boldog gyerekkorom volt. Gonosz volt? Mindent megtett emberileg, hogy mi boldogok legyünk. Édesapám egy ötgyermekes parasztcsalád első szülöttje. Náluk nem volt jellemző az érzelemnyilvánítás; puszi, vagy ölelés. De mindenki tette a dolgát. Nem volt megcsalás vagy efféle. Gonosz volt? Sokat focizott velünk, mentünk kirándulni a természetbe, és szinte minden évben ment a család együtt nyaralni. Emlékszem, amikor mondták neki, hogy szántsa be a hátsó udvart. Az volt a válasz: „Akkor, hol fognak focizni a gyerekek?”. Gonosz volt? Mindent megtett emberile...

De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Apostolok Cselekedetei 20:24 Megfigyelted már a reggeli csúcsforgalmat? Szinte fizikai fájdalmat okoz az a tempó, amit a tömeg diktál. Futunk a busz után, rohanunk, hogy beérjünk a munkahelyre, hajszoljuk a határidőket, és közben egyre csak pörgetjük a mókuskereket. De ha este teljesen kifulladva beesel az ágyba, és felteszed magadnak a kérdést: „Vajon megérte a mai futás?”, mit válaszolsz? Mi az a cél, amiért nap mint nap az idődet és az életedet adod? Pál apostol is futott. De az ő szavaiból egészen másfajta lendület és perspektíva sugárzik. Ő nem csupán a túlélésért hajtott, és nem is a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni. Amikor ezeket a sorokat mondta, pontosan tudta, hogy a célja felé közeledve börtön és szenvedés vár rá. Az emberi logika ezen a ponton azonnal behúzza...

 " Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 15. fejezet 20. verse Bár a kereszténység kezdetektől vallja - azt, amire húsvét ünnepén is emlékeztünk, hogy Jézus Krisztus nem maradt a sírjában, hanem feltámadt a halálból - mégis sokan kételkednek benne és nehezen fogadják el valóságnak. Tudom, hogy nekik az egyszerű bizonyítékok nem elegek. Például, hogy a keresztény szemtanúk találkoztak vele feltámadása után (Magdalai Mária, Emmausi tanítványok, a 11 tanítvány). Vagy az, hogy egy ilyen kivégzés után tanítványi képesek voltak hitükkel (és Isten segítségével) felépíteni az egyházat egy olyan ellenséges környezetben, mint az első századi római birodalom volt. A reggeli szövegünk mégis azt állítja, hogy mindez megtörtént. Sőt azt is, hogy Jézus feltámadása adta meg a lehetőséget arra, hogy minden benne hívő, példáját követve, Isten akarata szerint új életet kapjon egy dicsőséges, újjáalkotott testben. Ezt j...