reggeli dicséret

Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne. Efezusbeliekhez írt levél 1. fejezet 7–9. versek Van egy mondat, amit a legtöbben nehezen hiszünk el: nem te vagy a saját megváltód. Egész életünkben azt tanuljuk, hogy amit el akarunk érni, azt ki kell érdemelni. A jegyet meg kell szerezni, a helyért meg kell dolgozni, a bizalmat hosszú évek alatt lehet felépíteni. Nem csoda, hogy Istennel szemben is így gondolkodunk: majd ha jobb leszek, majd ha rendbe jönnek a dolgaim, ha még többet, még jobban, majd akkor... Pál apostol viszont egészen mást ír. Azt mondja: a megváltásunk nem feltételes mód, hanem ez az alap. Nem lesz, nem kilátásban van, hanem „őbenne van". Krisztusban van, és nem ott, ahol mi tartunk a saját erőfeszítéseinkkel. A bűnbocsánat sem jutalom a jó visel...

Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. 37. Zsoltár 23-24. versei A mesékben, csakúgy, mint az életben, a főhősnek sok viszontagságon kell átmennie, amíg célba ér. Van, hogy ármánykodnak ellen, van, hogy nyíltan támadják. De mindegy is, hogy a banya cseleit kell elhárítania, vagy a hétfejű sárkánnyal kell szembeszállnia, csak akkor győzhet, ha mindvégig hűséges és becsületes marad. Azért szeretem ezeket a történeteket, mert olyan tisztának és egyszerűnek mutatják a világot, hogy a gyerekek is látják belőlük, mi a jó és mi a rossz. Ma, a mesék világnapján érdemes elgondolkodni azon is, hogy az életnek is ilyennek kellene lennie és nem annyira bonyolultnak, mint mostanában. De a mai “boszorkányokat” és “hétfejű sárkányokat” nem olyan könnyű felismerni. A legtöbb esetben álcázzák magukat, leplezik valódi szándékaikat és komoly felkészültség és erkölcsi érzék kell hozzá, hogy le tudjuk őket leplezni, m...

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. János evangéliuma 5.fejezet 28-29.vers Aki veszített el közeli hozzátartozót vagy kísért valakit a gyászban, ismerheti az érzést, hogy a feltámadás, az új Föld ígérete és az újbóli találkozás reménysége mennyi erőt tud adni egy gyászolónak. Tapasztalataim szerint, amikor a gyászoló megéli a fájdalmát, akkor bár ott lebeg a szeme előtt Jézus Krisztus összes feltámadásra irányuló ígérete, mégsem tud teljes mértékben felülkerekedni a gyász fájdalmán és talán nem is kell. Az viszont fontos, hogy amikor a gyászt körbe növi az élet, akkor törekedjünk arra, hogy beépítsük ezen ígéreteket a lelkünkbe és a tudatunkba. Az evangéliumi szöveg nagyon egyértelműen beszél a feltámadás két kimeneteléről. Egyszerűnek tűnik, hiszen aki rossz, az legyen megítélve, aki jó, az pedig ka...

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Rómaiakhoz írt levél 14. fejezet 10. vers Pál apostol olyan kérdésben írja ezeket a szavakat, amely komoly feszültséget okozott a római keresztények között. Nem mindenki gondolkodott ugyanúgy arról, mit szabad megenni vagy mely napokat kell különlegesnek tartani. Pál nem azt mondja, hogy mindenki győzze meg a másikat a saját igazáról. Inkább egy meglepő kérdést tesz fel. Miért ítéled el a testvéredet? Sokszor nemcsak elfogadni szeretnénk a másikat, hanem át is formálni a saját képünkre. Mintha akkor lenne rendben, ha ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy döntene és ugyanúgy élne, ahogyan mi. Pedig Isten nem egyforma embereket teremtett. Lehet egység úgy is, hogy közben különbözünk. Sőt! Az ítélkezés nagyon emberi működés. Gyorsan véleményt alkotunk valakiről abból, amit látunk, miközben az életének nagy részét nem ismerjük. Nem tudjuk, milyen veszteségeket hordoz...

Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Mózes ötödik könyve 11:18-19 Szeretek tanulni. Nem volt ez mindig így. Fiatalként mindig büszke voltam rá, hogy olyan agyam volt mint a szivacs. Elég volt az órán figyelnem és könnyedén megírtam a dolgozatot úgy, hogy azért annyira ne is legyen rossz. Ez elég volt nagyon sokáig. Mostanra már ha tanulni szeretnék, oda kell tennem magam. Leülni és kutatni. Nem tudom hogy az agyam lustult el, vagy amit tanulok lett bonyolult, de már nem olyan könnyű mint régen, mégis mérhetetlenül élvezem az érzést amikor rájövök valamire és beépítem a gondolkodásomba. Te hogy szoktál tanulni? Szeretsz kutatni? Szeretsz napról napra új dolgokra lelni? Úgy tapasztalom, hogy a Biblia mindig tud valami újat adni. Mindegy mennyit foglalkozok vele, m...

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.  Pál levele a galatákhoz 6:7 Az ősz, különösen a kora őszi napok a legalkalmasabbak arra, hogy a természetben töltsük őket. Nincs is annál szebb, mint amikor egy hegytetőre felkapaszkodás után elénk tárul az ezer színben pompázó, hűvös szélben táncoló lombkoronák látványa, a tavak és folyók játékos csillogása, és ha szerencsénk van, akkor a tiszta őszi égbolt hideg-kék végtelensége is. Pál apostol szeme előtt talán nem pontosan ez a látvány volt, amikor megírta levelét a galatáknak. Az apostol Isten törvényének tekintélyéről, és különösen azon részleteiről írt, amely az emberek egymás közötti kapcsolatát, közösségét érinti, szabályozza. "Ne térjetek el Isten törvényétől—mondja Pál—mert azt nem lehet csak úgy semmibe venni." Hogyan értelmezhető mégis ez a gondolat ma a mi részünkről, amikor a Tiszta Hegyek Világnapján lelki, vagy akár fizikai szemünk előtt megjelenik a színpompás er...