Bejegyzések

Ne csak szóval, hanem tettekkel is!

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. János első levele 3:18-22 A hitünket – a kapcsolatunkat Istennel – sokféleképpen éljük meg. Ami az egyikünket feltölti, segíti az Istennel járásban, az nem biztos, hogy ugyanolyan lelkesítő a másikunk számára. Ez így természetes, hiszen más és más lelki alkatúak vagyunk, különböző lelki ajándékokkal megáldva. A másokról való gondolkodás az egyik ilyen mód. Mindannyian meg tudjuk tenni – mindannyian másként, a lehetőségeink és képességeink alapján. Ha elmulasztjuk megtenni azt, amivel másoknak segíthetnénk, azt Jakab, bár lehet, hogy radikáli...

Mennyei fogadás

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? ‭‭Lukács evangéliuma‬ ‭9‬. fejezet 25‬. vers Blaise Pascal, a francia polihisztor Gondolatok című művének 233. töredékében a következőt írja: "Vizsgáljuk hát meg ezt a kérdést, és állapítsuk meg: "Vagy van Isten, vagy nincs." Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (...) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van." Rövidebben megfogalmazva valahogy úgy is mondhatnánk: ha hiszünk Istenben és életünk végén kiderül, hogy valójában nem létezik, nem veszítettünk semmit. Volt egy szép életünk, igyekeztünk erkölcsileg és morálisan helyesen élni azt a né...

Szeresd azt, amit érdemes!

Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. János apostol első levele 2. fejezet 15-17. versei 20 éves voltam, amikor az első Bibliámat megkaptam és egy fiataloknak szóló üzenet várt az első oldalon a Példabeszédek könyvéből. Arról szólt, hogy örvendezzek, amíg fiatal vagyok, de ne felejtsem el, hogy az élet, valójában egy próbatétel. Mialatt leélem, kiderül, hogy milyen embernek bizonyulok Isten előtt. Egy évvel később, 21 évesen megkeresztelkedtem. Ma, a fiatalok nemzetközi világnapján elgondolkodtam kicsit azon, milyen döntéseim voltak azok, amik meghatározták az egész eddigi életem és azt gondolom, az a döntés volt a legfontosabb.  János apostol - aki nagyon szerette a gyülekez...

Mit kell ma elengedned?

Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet,a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. Példabeszédek könyve 8. fejezet 13. vers Első olvasatra talán nem úgy tűnik, de ez egy gyakorlati tanács, útmutató arra nézve, hogy mit is jelent félni az Urat. Számomra ez a kifejezés sokáig idegennek és érthetetlennek tűnt: féljem Istent, de mit is jelent ez? A reggel első óráiban sok mindenről döntünk. Az ébredés első pillanatai, az érzések, amelyeket érzünk, a gondolatok, amelyek azonnal elborítják az elménket és a természetesen a teendők listája, ami kiapadhatatlan. Sok minden hatással van arra, hogy hogyan telik el egy napunk és a jó hír az, hogy bár nem minden felett van uralmunk, azt eldönthetjük, hogy melyek azok az érzések, gondolatok és tevékenységek, amelyek közelebb visznek Istenhez és nem eltávolítanak. A mai Ige emlékeztessen bennünket arra, hogy az Urat félni, az nem félelmet és rettegést jelent Istentől, hanem bizalmat, hitet és mély tiszteletet. Ha fontos s...

A vágyott nap

De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. Máté 26:29 Jézus az utolsó vacsorán, az ünnep hagyománya szerint elfogyasztott négy pohárból az utolsót nem fogyasztotta el. “A Talmud szerint a négy pohár a négy kifejezést jelenti, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ: “Én vagyok az Örökkévaló és (1) kivezetlek (hocéti) benneteket Egyiptom szenvedései alól és (2) megmentelek (hicálti) titeket rabszolgaságukból és (3) megváltalak (gáálti) titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel. És magamhoz (4) fogadlak (lákáchti) benneteket népül és Istenetek leszek…” (II. Móz. 6, 6-7 – Hertz)”¹ Jézus ezzel irányította tanítványai figyelmét a jövő eseményére, amikor megváltottai hazaérkeznek az atyai házhoz, és sor kerül a “bárány menyegzőjére”. Isten gyermekei számára minden korszakban ez volt az éltető reménység, amely lelkesítette őket, s amelyért készek voltak áldozatot is vállalni. Jézus szám...

Ismerős

Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Máté evangéliuma 10:32-33 Ha igazán ismersz valakit, ismered a történeteit, persze, nem az összeset, de a számára jelentőseket. Ismered a céljait, amiket megosztott veled, az elveit, az eszméit, az életét mederben tartó törvényeket. Ismered más ismerőseit, talán egy-egy családtagját. Tudod, mi a hobbija, milyen tartalmak iránt szokott érdeklődni, mi a véleménye egy-egy fontos és hangsúlyos kérdésben. Ha ennek az embernek igazán jó barátja vagy, akkor biztosan vannak metszéspontjai az érdeklődési területeiteknek, vannak hasonlóságok a gondolkodásotokban, bizonyos kérdésekben osztjátok egymás véleményét. Persze adódnak olyanok is, amikben nem értetek egyet, ekkor pezsgő viták bontakoznak ki köztetek, ahol megesik, hogy egyikőtök véleménye sem változik, de igazán megismerhetitek a másik érveit. Ha sz...

A legjobb nevelő

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. Példabeszédek könyve 22:6 Bárki, aki valaha felelős volt valamilyen élőlényért—legyen szó a saját gyermekéről, egy háziállatról vagy akár egy szobanövényről—tapasztalhatta már, mekkora felelősség az, amikor egy rajtunk kívül álló életet kell gondolnunk, táplálnunk, nevelnünk. Persze egészen más egy emberpalántát nevelni, mint egy kiscicát vagy egy muskátlit, néhány univerzális igazság mégiscsak kimondható a nevelésről. Először is az, hogy a nevelés célja a növekedés. Elengedhetetlen, hogy mi gondoskodjunk az ehhez szükséges táplálékról, legyen az anyatej, bébiétel, cicatáp, víz vagy éppen tápoldat. Másodszor fontos, hogy olyan kereteket állítsunk fel, amelyek segítenek abban, hogy a ránk bízott élet megtalálja a helyét a világban. Segítsünk kifejleszteni gyermekünk erősségeit, talentumait; megtalálni, mi az a tevékenység, amelyet kisállatunk a legjobban szeret; megmutatni növényünknek a nap éltető er...