reggeli dicséret

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. Jak 1:19-20 Eleinte türelmesen vártam. Hallgattam. A telefonvonal másik végén beszélő személy egy hozzám közel álló emberről csak ontotta magából a negatívumokat. Fröcsögött belőle az ellenszenv. Pedig nem is ismerte azt, akiről ilyen magabiztos állításokat tett: két mondatnál többet sosem beszéltek egymással. Egy idő után megengedtem magamnak a haragot. Nem kiabáltam, nem sértegettem. Határozottan annyit mondtam: „Elég.” Később, Jakab soraival a kezemben, feltűnt valami. A vonal túloldalán lévő ember épp fordítva élte meg Jakab hármas tanácsát: lassú volt a hallásra, hiszen sosem hallgatta meg azt, akit elítélt; gyors volt a szólásra, és még gyorsabb a haragra. Szavai nem az igazságból fakadtak, hanem igazságnak öltözött haragból. De a szöveg engem is tükör elé állított. Jakab nem azt kéri, hogy soha ne hara...

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Jakab levele 1:22 Még mindig emlékszem az első alkalomra, amikor apukánk a Bibliából olvasott nekünk. Anya valami vállalati rendezvényen volt, ezért nem tudott este mesélni, így apa ugrott be kivételesen helyette. Ő pedig így nyitott: most egy igaz történetet fogok nektek olvasni. Már nem tudom, pontosan mi hangzott el az evangéliumból, de arra emlékszem, hogy magával ragadó élmény volt Istennel így találkozni. Ezt követően pedig felváltva olvastak nekünk: egyik este anya mesét, másik este apa Bibliát. De valahol elcsúszott a dolog, mert a következő emlék Istennel kapcsolatban már nem ez a csodás kíváncsiság, hanem a félelem. Lépésről lépésre egy torz kép, egy zsarnok arca épült fel bennem, akinek nem lehet nemet mondani, aki vasszigorral nézi a tetteidet, és büntet. Aztán hosszú-hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy le tudjam bontani ezt a képet, és egy szerető Isten kerülhessen végre a helyére. Ezzel...

Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szelah.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok könyve 3:3-4 Helyszín és idő: az ókori Izráel királyságának korai szakasza, még az ország kettészakadása előtt. Szereplők: Dávid, az uralkodó és trónbitorló fia, Absolon. Előzmények: Absolon összetűzésbe került apjával, a királlyal, így maga mellé állította Izráel népének nagy részét, és elűzte apját a királyi palotából, valamint a fővárosból. Dávid királynak bujdosnia kell. Mit tehet az ember egy ilyen helyzetben?  Dávid király egyik legnagyobb fájdalma az, hogy népének nagy része ellene fordult; sőt, azt mondják róla, hogy Isten sem segíthet már rajta. A legrosszabb az, hogy ezt Dávid is érzi. Tudja, hogy nem teljesen alaptalan a nép haragja, hiszen uralkodóként számos hibát követett el, kegyetlen döntéseket hozott, visszaélt hatalmával. És ebben a reménytelen helyzetben, amikor úgy tűnik, Isten is elfordult tőle, Dávid megáll és mélyen magába néz. Nag...

Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. Példabeszédek18:9 Erről a bölcsmondásról két történet jutott az eszembe. Nemrég beszélgettem egy villanyszerelő ismerősömmel, egy, a nyolcvanas években épült ház villanyvezetékeinek cseréje kapcsán. A házban a biztosítékok közt volt olyan, amelyik rendszeresen forrósodott, a falban lévő csatlakozások közt volt olyan, amelyik időnként zizegő hangot adott, és volt olyan konnektor, amelyik nem működött. Elmondta, hogy abban az időben gyakran megtörtént, hogy építkezéseken haveri, ismerősi alapon kérték meg a szerelőket az ilyen szakmunkákra, és sokan trehány munkát végeztek. Rosszabb esetekben ezekből tűz is lett, de ha nem, akkor is, mostanára nagyon sok ilyen házban ki kellett cserélni a vezetékeket. A hanyag munkával sok kárt okoztak az emberek egymásnak. Nem szándékosan tettek rosszat, de nem tették szándékosan a jót. "Jó lesz ez így is!" - gondolták. Egy régi tanárom mesélte egy fiatalkori tapasztalatát. Meglátogat...

Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt. Ézsaiás próféta könyve 58. fejezet 13–14. versek Szabadnapod van. Nincs semmi dolgod, még otthon se terveztél semmi házimunkát a napra. Akkor kelsz fel, amikor szeretnél, akkor reggelizel, amikor megéheztél, egész nap azt csinálsz, amihez csak kedved van. Olvasnád a kedvenc könyvedet? Elmennél egyedül moziba? Esetleg barátokkal találkoznál? Vagy valami kreatív dologgal töltenéd az idődet? Azt csinálsz, amit csak akarsz! Mégis, mikor felkelsz, az első dolgod, hogy megnézed a telefonodat. Fellépsz a közösségi oldalakra, felidegesíted magad a legfrissebb politikai híreken. Ha már a kezedben va...

De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. Mikeás próféta könyve 7. fejezet 7-8. versei Mi a tanulság mára nekünk ebből a történetből? Mi sem egy olyan korban élünk, amelyet a Biblia erkölcse határoz meg. Az a morál, amit a Szentírás képvisel oda van és ez éppen úgy meghatározza a mai emberek sorsát, mint akkor a próféta kortársaiét is. A helyes tanítástól való elfordulás ma is megrontja a lelket. Ahogy Pál mondja: “Lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak… inkább a rossznak, mint a jónak kedvelői.” Ahogy Mikeás idejében lett volna még ideje Júdának a változásra, úgy amíg élünk, nekünk is van. A Biblia mindenkor az egyén változásától remélte az ország változását, a nép jobbá válását. Ha egy városnyi ember megtért, Isten megkímélte és megáldotta azt a települést. Ha az országban a többség helyes útra lépett, az Úr megsegítette ...