Bejegyzések

Hogyan tudnék élni nélküled?

Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Pál levele a rómaiakhoz 5:8 Képzelj el egy személyt, aki nem azért van Veled, mert anyagi, egzisztenciális vagy bármilyen előnye származna a kapcsolatotokból. Aki nem azért ül melletted, mert egy órára azért fizettél neki, hogy meghallgassa lelki sebeidet, és aztán tanácsokkal lásson el vagy felirja a megfelelő szorongás oldót. Aki nem azért él Veled együtt, mert biztositod számára a komfortot, a társaságot. Aki nem azért beszélget Veled, hogy mindig le tudja igazolni a maga igazságát, átlépve a saját határaidat ezzel összetörve szivedet. Aki nem azért lakik Veled, hogy csak az ő élete legyen a központban, és mindenki más tisztelettel nézzen rá. Aki meglátja mire van szükséged, és felvállalja a maga felelősségét abban, hogy hol kell javitania a helyzeten. Aki képes adni új esélyt, tiszta lapot akkor is, ha Te óriásit hibáztál és súlyos következményekkel kell szembe...

Mindennek ára van

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek... Máté 27:50-53 Annak, hogy valami kedvezőbb lesz, mint korábban volt, megvannak az előzményei. Tenni kell azért, hogy jobb legyen: tervezni, következetesen megvalósítani, áldozatot vállalni, dolgozni, küzdeni. Szülők azért dolgoznak, gyűjtenek, hogy a gyerekeiknek jobb legyen; barátok „elviszik egymás helyett a balhét”; balesetben, természeti katasztrófák idején emberek kockáztatják saját testi épségüket vagy életüket, hogy életeket mentsenek és így tovább. Ezekre az emberekre hálával gondolunk, ha értünk vagy számunkra kedves emberekért teszik ezt, és lehet, hogy hősöknek is tekintjük őket. Emberekként sok mindent megtehetünk egymásért, de a képességeinknek ...

Buborékok és axiómák

Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. János evangéliuma 5. fejezet 22. vers Mindannyian a saját, jól kialakított buborékunkban élünk – legalábbis ezt tanultuk az elmúlt években-évtizedben, mióta a közösségi média és a különböző internetes portálok segítségével jutnak el hozzánk az információk. A legegyszerűbben ezt úgy érthetjük meg, hogy amennyiben az internetet főként receptes könyvként használjuk, akkor egy idő után egyre több főzéssel, ételekkel, receptekkel kapcsolatos tartalmat fogunk találni a közösségi médiában, akár olyannyira is, hogy idővel úgy tűnhet, az interneten semmi más nincs, csak receptek. Mielőtt téves következtetéseket vonnánk le ebből, fontos látni, hogy nem az internet miatt gondolkodunk így, hanem az internet követi azt, ahogyan az agyunk egyébként is működik. Tipikus esete ennek, amikor...

Nem mindegy...

Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!  Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. Prédikátor könyve 5. fejezet 1-2. verse "Személyiségünk egyik tükre a beszédünk, de nem csak rólunk, hanem a társadalmunkról is képet mutat." - írja Mátraházi Zsuzsa a Nyelv és tudomány weboldalon, 2011. júliusában, és milyen igaza van!  Nem mindegy mi ösztönöz a beszédre és az sem, hogy annak hatására hogyan szólalunk meg. Régóta tudja az emberiség, hogy a beszédünk elárul minket, megmutatja kik vagyunk valójában. Ugyanakkor, ha megtanuljuk művelni azt, akkor ez a folyamat a jellemünk átalakulására is hat. Salamon jól értette ezt a maga korában, ezért ebben az igében két fontos dologra is szeretne megtanítani bennünket ma reggel: a megfontolt és átgondolt beszédre, valamint arra, hogy ne vigyük túlzásba a közlést. A Szentírás korai könyvében, a bí...

Legyünk kedves illat!

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. Efézusi levél 5. fejezet 1-2. vers Pál apostol nem kevesebbre hív, mint hogy Isten követői, szó szerint „utánzói” legyünk. Ez nem felszínes vallásosságot jelent, hanem egy mély, belülről fakadó életformát: olyanná válni, mint az Atya, akinek gyermekei vagyunk. Gyermekként természetes, hogy utánozzuk szüleinket. Isten gyermekeként is ez a hivatásunk: tükrözni az Ő jellemét – különösen a szeretetben. De milyen szeretetről van szó? Nem érzelmi hullámzásról, hanem olyan önfeláldozó szeretetről, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg. Ő nem csak beszélt a szeretetről – odaadta önmagát. Az ige különleges képet használ: Krisztus áldozata „kedves illat” volt Isten előtt. Az ószövetségi áldozatoknál az illat a teljes elfogadást jelentette. Amikor Jézus odaadta életét, az Atya teljesen elfogadta azt. És most minket ...

Mi a logikus lépés?

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róma 12:1-2 Mi következik ebből? Ez egy fontos gyakorlati kérdés, amit érdemes rendszeresen feltenni magunknak, miközben a Bibliát olvassuk. Mi következik abból, hogy Isten Igéje leleplezi, hogy téves elgondolásaim vannak Istenről? Mi következik abból, ha kiderül egy szokásomról, hogy azzal magamnak vagy másoknak kárt okozok? Mi következik abból, ha egy dologban megértem mi Isten akarata? Mi következik abból, amikor szívemet mélyen megérinti Isten irántam való nagylelkűsége és irgalma, amikor nem bűneim szerint bánik velem, hanem kegyelme szerint? Bálám története a válaszunkban használt kötőszó jelentőségére irányítja a figyelmemet vö. Mózes 4. könyve 22:15-19. Nem mindegy, ...

Anya, Úr, Isten

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja. Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát. A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma. A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került. Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyot...