reggeli dicséret

A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja. Példabeszédek 17:22 Az egyik legtitokzatosabb dolog számomra, hogy az örömünk vagy lesújtottságunk (szomorúságunk) nem egyszerűen azon múlik, ami körülvesz minket vagy velünk történik. Sokkal inkább függ attól, hogy hogyan látom a dolgokat, hogy mi zajlik bennem. Az, ahogyan közelítek az élethez, lehet kritizáló és elutasító vagy érdeklődő és nyitott. Lehet önző és saját érdeket szolgáló vagy önzetlen és segítőkész. Lehet csüggedésre és reménytelenségre hajlamos vagy bizalomra és reménykedésre készséges… Miközben kétségtelenül sok dolog hatással van arra, milyen belső viszonyulással indulunk az életnek, fontos látnunk, hogy az, amit szemlélünk és az amilyen döntéseket hozunk, folyamatosan formálják, fokozatosan alakítják ezt a benső megközelítést. Ránevelhetjük a lelkünket az elégedetlen, kritizáló vagy csüggedő lelkületre, de a bizakodó, jóindulatú, örömteli lelkületre is! Miért ne választanánk hát azt, ...

Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések 21:3-4 Közel 14 év. Ennyi kellett, hogy megéljem a teljes skálát. Először szakadjon majd’ szét a szívem. Aztán beletemetkezzek a munkába és a szőnyeg alá söpörjem azt, ami történt, rohanjak fejjel a falnak, és végre kérjek segítséget. Feltegyem a miérteket akkor is, ha nincs rájuk válasz. Kikiabáljam magamból a magányban, hogy ez nem fair. Ennyi kellett, hogy fájjon, hogy először félve nyúljak csak a történethez, aztán leássak a mélyére. Hogy végre haragudjak, dühös legyek, hogy rácsapjam az ajtót, aztán egy idő után megnézzem az érem másik oldalát, és elkezdjem megérteni őt. Közel 14 év kellett ahhoz, hogy dolgozzak magamban az elmékével, a rám hagyott csomaggal, és megbékél...

Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Pál levele a filippiekhez 4:8 Október végén a nyugati világ Halloween-lázban ég. Sokan jelmezekkel és ijesztő dekorációkkal készülnek, miközben mi, keresztények, annál buzgóbban próbáljuk figyelmeztetni a környékünkön élőket a csokigyűjtés, a tökfaragás, és az ijesztő jelmezekbe öltözés veszélyeire. Ilyenkor eszünkbe juthat Pál apostol fenti tanítása, amely látszólag arra int, hogy kerüljünk mindent, ami rémisztő vagy visszataszító. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Hiszen a Biblia lapjain is találkozunk szörnyű dolgokkal: erőszakkal, gyilkosságokkal, démonokkal, fenevadakkal és hátborzongató történetekkel. Ha szó szerint akarnánk értelmezni az apostol fentebbi intését, akkor bizony meg kellene válnunk a Szentírás nagy részétől is. A bibliai és Biblián kívüli szörnyetegeknek és rémtörténetek célja azonban...

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. 2 Timóteus 4:7-8 12 éves nagyfiam megkérdezte egyszer, hogy milyen színű volt a hajam fiatal koromban. De miért kérdezte meg? Azért, mert az elmúlás jele látszik a hajam színén. Amikor az ember ezzel találkozik, felmerül a kérdés: "Mi lesz ezután?" Egyik barátomtól kaptam egy nagyon szép verset, amely arról szól, hogy egy remete megpróbálja megragadni annak az Istennek a lényét, akihez megy halála után. „Valami olyan az Isten, akihez megyek…”, és megpróbálja földi képekkel leírni a végtelenséget, a végtelen jóságot, a végtelen atyai szeretetet, amely körülölel. Érződik írásában a végtelen tisztelet és szeretet. Ő nem elmegy, hanem hazamegy. Végül úgy záródik a vers, hogy „Testvérek, az Isten - akihez megyek,- valami olyan…”. Talán...

A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. Timóteushoz írt második levél 3. fejezet 16-17. versek Az az igazán jó receptes könyv nem csak azt mondja meg, hogy milyennek kell lennie a végeredménynek, hanem abban is segít, hogy hogyan juss el addig. A legtöbben nem sokra mennénk egy olyan könyvvel, amiben csak az elkészült ételek fényképei lennének benne, az alapanyagok listája és a lépésenkénti leírás nélkül. Legfeljebb a nyálunkat csorgatnánk a keksztekercs és a rétes felett, de abból desszert soha nem lenne. A Biblia nem receptek gyűjteménye, a Jézushoz való hasonlóság pedig nem a hosszas főzés, sütés és önsanyargatás végeredménye. A Szentírás nem úgy kezdődik, ahogy egy recept, hogy "végy két tojást..." A Biblia teljesen más megközelítést használ. Inkább olyan, mint egy történelemkönyv – az emberiség üdvösségének történelemkö...

Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr –, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr. Jeremiás póféta könyve 23. fejezet 23-24. versei Jeremiás idejében a politeista gondolkodás volt az uralkodó Júdán és Izráelen kívül az egész világon. Az emberek sok istenben hittek, szinte minden népcsoportnak meg volt a saját istene. Ezekről ők úgy gondolták, hogy azok fennhatósága az ország határáig terjed és a közösségük minden tagjára vonatkozik. Ezért amikor népek csatáztak egymással, akkor azok istenei is harcoltak a másik ellen. Aki győzött az lett az uralkodó az elfoglalt ország fölött is. Abban a korban, ha valakinek gondja volt egy istenséggel, és menekülőre fogta, akkor a legtöbb esetben igyekezett kitérni a hatósugara alól. Vagyis másik országba menekült, vagy, ha a tenger istenségével állt harcban, akkor sohasem szállt hajóra. A Biblia Istene azonban kijelent...