reggeli dicséret

Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. Lukács evangéliuma 18. fejezet 27. vers Néhány éve Szentendrén kirándultunk barátokkal és teljesen véletlenül találtunk rá a Mikrocsodák Múzeumára. Egy sikátor eldugott kapualjában, egy régi pincében kapott otthont egy ukrán szobrász, Mykola Syadristy néhány láthatatlan műve. Illetve, ez így nem teljesen igaz – a szobrok nem teljesen láthatatlanok, viszont segédeszközre van szükségünk, ha meg akarjuk csodálni őket: egy mikroszkópra. A teremben található két tucat mikrominiatűr szobrot a művész saját kezével és az általa kifejlesztett, legyártott szerszámokkal készítette el. Van köztük valóságos mákszembe komponált fecskecsalád, a világ legkisebb, teleírt, lapozható könyve (mindössze 0,6mm méretű) amit a szobrász pókfonállal fűzött össze. Van köztük megpatkolt bolha és vannak mikrominiatűr festmények is, de a kedvenc művem pont a mai alapigét juttatta eszembe a kiállítás megtekintése közben: ezen a szobron négy tevét, egy pálmafát és...

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,  szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Pál apostol levele a galatákhoz 5. fejezet 22-23. versei Sokan felteszik ezt a kérdést, akik elégedetlenek magukkal és hisznek a személyiség fejleszthetőségében. Minden bizonyára helyénvaló is. A Biblia is  egyetért azzal, hogy sohasem szabad arról lemondanunk, hogy jobb emberekké válhatunk. Az evangélium lapjain, még azt is elolvashatjuk, hogy maga, Jézus Krisztus is kifejezte ebbéli meggyőződését több alkalommal. Például, amikor új nevet adott Péternek, vagy megváltoztatta a "menydörgés fiait". Azt is megmutatta mindezzel, hogy Neki semmi sem lehetetlen. Személyiségünk fejlesztésében fontos szerepet játszhat az önismeret és a reflexió. Hiszen fel kell tárnunk jellemünk vakfoltjait, a hibáinkkal szembe kell néznünk, hogy lássuk saját gyengeségeinket, amikkel kezdenünk kell valamit. Jó, ha odafigyelünk az érzelmi intelligencia ...

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Második Korinthusi levél 12.fejezet 9.vers Vannak reggelek, amikor erősnek érezzük magunkat, tele tervekkel és reménnyel. Máskor azonban úgy ébredünk, hogy szívünk terheket hordoz, testünk fáradt, és előttünk állnak olyan feladatok, amelyek meghaladják erőnket. Pál apostol is ismert ilyen érzéseket. Bár Isten hatalmasan használta őt, volt egy „tövis” az életében, amelytől többször kérte az Urat, hogy szabadítsa meg. Isten válasza azonban nem a probléma azonnali eltávolítása volt, hanem egy ígéret: „Elég neked az én kegyelmem.” Milyen különös válasz! Mi gyakran azt szeretnénk, hogy Isten vegye el a nehézséget. Ő azonban sokszor valami még értékesebbet ad: a jelenlétét, kegyelmét és erejét a próba közepette. A világ azt tanítja, hogy az erő a függetlenségben és az önbizalomban rejlik. Krisztus azonban az...

Ne nézd a bort, milyen vörösen csillog, hogyan gyöngyözik a pohárban, milyen simán csúszik le! Végül úgy mar, mint a kígyó, és úgy csíp, mint a vipera. Példabeszédek könyve 23. fejezet 31–32. vers A Példabeszédek könyvének ez a része meglepően mélyen látja az ember működését. Salamon az alkoholról beszél, de fontos meglátni benne azt is, hogyan kezdünk el vonzódni valamihez, ami először megnyugtatónak, kellemesnek vagy ártalmatlannak tűnik, később viszont lassan uralni kezd bennünket. A mai pörgős világban rengeteg feszültséget és szorongást hordozunk, ezért könnyen nyúlunk olyan dolgokhoz, amelyek gyors enyhülést ígérnek. Csakhogy ami pillanatnyilag megnyugtat, nem biztos, hogy valóban gyógyít is. Érdekes, hogy az ige nem a részegségnél kezdi a figyelmeztetést, hanem sokkal korábban. Ott, amikor az ember még csak nézi a bort, csodálja, ahogy gyöngyözik a pohárban. A megkötözöttségek sokszor nem hirtelen kezdődnek, hanem apró, kellemesnek tűnő lépésekben. Valami enyhíti a belső nyomást...

Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott. Lukács evangéliuma 18:41-42 Valaha láttam. Láttam az emberek mosolyát, a párába borult folyót a felkelő nap derengő fényében. Láttam, ahogy hullanak a fákról a sárgás-vöröses falevelek, és táncot járnak az őszi szélben. Láttam a hófödte hegycsúcsot, a rianást, ahogy végigszalad a befagyott tó jegén. Madarak reptét, pillangók libbenő szárnyát, sárgálló búzamezőket, tarka réteket. Láttam az aggodalmat, a félelmet, a kételyt és a reményt az emberek szemében. Láttam, milyen a szerelem, hogyan sajog az árulás, és milyen a büszkeség egy anya arcán, aki gyermeke első lépteiben gyönyörködik. Láttam, milyen a fájdalom és a kiábrándultság, és hidd el, láttam az örömöt is. Felismertem ezer közül. Láttam a célomat, a terveimet és a hozzájuk vezető út első néhány lépését. De most minden homályba veszett, nincs már különbség a színek között. Nincsenek arcok, fény és árnyék, csak az á...

Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lukács evangéliuma 19:9-10 Zákeus hallott a Mesterről, aki szerint érdemes megkeresni száz juh közül azt az egyet, amelyik elkószált, aki szerint érdemes felforgatni az egész lakást egyetlen garasért, és megéri akár egy egész életet is várni arra a hálátlan fiúra aki eltékozolja apja vagyonát. És amikor Zákeus hallotta ezeket a történeteket, ő értette, hogy a Mester szóhasználata túlmutat az egyszerű úttévesztésen, eltévedésen. Jézus azokról beszélt, akiket emberi nyelven csak úgy tudnánk jellemezni, hogy megtalálhatatlanul elveszett, teljesen reménytelen, javíthatatlanul tönkrement, végleg elromlott. És Zákeus magára ismert. Hiszen ő volt az, aki büszke nemzeti örökségét hátrahagyva az ellenség szolgálatába állt, kizsigerelte, meglopta honfitársait, egykori barátait, testvéreit. Mindent megtagadott, ami korábban érték volt az él...