Bejegyzések

Hiszem...

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. János 3:18 Hiszem hogy van egy hely, ahol boldogan élhet mindenki. Ahol nincs fájdalom és félelem. Nincs búcsú és veszteség. Egy olyan hely ahol örökké azokkal lehetek akiket szeretek. Hiszem hogy van egy pillanat a történelemben amikor meglátom a felhőt közeledni, és nem vihart várok majd belőle hanem békét. Egy pillanat amikor valami olyan közeledik ami még nem volt. Érezni fogom annak a valakinek a jelenlétét aki mindent megalkotott. Választ fog adni minden kérdésemre, és mosolyogva átölel, mint egy apa aki újra látja gyermekét hosszú idő után. Hiszem hogy van Valaki akinek fontos vagyok. Annyira fontos, hogy mindent félretett, hogy engem megmentsen. Nem kímélte magát. Vállalta a keresztet értem. Olyan szeretet mint az Övé nincs még egy a világon. Hiszem hogy ez a szeretet megváltott. Hiszem hogy ez nem csak azt jelenti hogy majd amikor eljön az a pillanat, ...

Világosság és sötétség

Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. János 3:19-21 Szeretjük a világosságot, úgy látszik, ilyen az alap természetünk: megújul az életkedvünk, ha a hosszú téli éjszakák után végre tavaszodik, és érezhetően hosszabbak a nappalok, jobb kedvünk lesz, ha borús napok után kisüt a nap. A gyerekek közül vannak olyanok, akik nem mernek elaludni, ha sötét van a szobában, kell nekik valamilyen fény. A világossághoz jó, a sötétséghez rossz gondolatokat társítunk. A fenti mondatokban Jézus magáról beszélt, mint aki a Világosság, aki eljött a világba. Amikor ez történt, a (lelki) világosságot is elhozta magával: életével, szavaival,...

Ha egy percre csendben maradnál...

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 46. Zsoltár 11. vers Ha egy percre csendben maradnál, talán meghallanád, amit a saját hangodtól talán soha nem hallottál még. A 46. Zsoltár, ami alapján – a hagyomány szerint – Luther Márton az “ Erős vár a mi Istenünk ” kezdetű, gyönyörű éneket írta, (egyik személyes kedvencemet) egy furcsa párbeszédet örökít meg. Az első tíz versben Isten csodálatos hatalmáról énekel a nép, arról, hogy még a legnagyobb krízisben is van, akire támaszkodhatunk, mert Isten megóv bennünket minden bajtól. Arról zengenek, hogy “ a népek háborognak, országok inognak, ha mennydörög az Úr ” és hogy “ háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. ” Mire a tizedik vershez érünk, el tudjuk képzelni, hogy az éneklő tömeg egyre hangosabban zengi a dicséretet a mennyek felé, amikor váratlanul Isten is megszólal: Csendesedjetek el! Erre már az éneklők se mernek...

A bosszúállásról

Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet. Jónás próféta könyve 4. fejezet 2. verse Jónás, a próféta nem akart elmenni Ninivébe, ezért inkább menekülőre fogta a dolgot. Menekült Isten, és a tőle kapott küldetés elől. Mint utólag kiderült, nem azért, mert félt, hogy az ellenség fővárosában az életét kockáztatta volna. Sokkal prózaibb indoka volt erre. A gyűlölet ellenségei iránt. Amikor először meghallotta, hogy Isten megítéli Ninivét és lehet, elpusztítja azt, felszínre tört benne a káröröm. Szívből kívánta a város és a benne lakók pusztulását. Ismerte őket. Tudta, milyen kegyetlenek, hogy bánnak másokkal. Úgy gondolta, megérdemlik sorsukat. De ismerte az ő Urát is. Tudta, hogy az, aki a leghatalmasabb a világon, mielőtt lesújtana, mindig ad egy utolsó esélyt. Ebben az esetben...

Kihez tartozol?

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusban keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. Pál levele a Galatákhoz 3.fejezet 26-29.vers Ezek az igék mély és felszabadító igazságot tárnak elénk: az öntudatunk Krisztusban van. Nem a múltunk, nem a hibáink, nem a társadalmi helyzetünk határoz meg bennünket – hanem az, hogy Jézushoz tartozunk. Pál apostol hangsúlyozza, hogy „Isten fiai” vagyunk hit által. Ez nem emberi érdem, hanem ajándék. Amikor elfogadjuk Krisztust, nemcsak megbocsátást kapunk, hanem egy új státuszt is: Isten családjához tartozunk. Ez a kapcsolat biztonságot ad a bizonytalan világban. A  „Krisztust öltöttétek magatokra” azt jelenti, hogy Jézus jelleme válik láthatóvá bennünk, mint egy ruha, ...

Utolsókból elsők?

De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első. Máté evangéliuma 19:30 A sportversenyek világában ritkán, de azért találkozunk azzal, hogy az elsőből utolsó lesz, az utolsóból pedig első. Az első talán kiesik vagy kizárják a versenyből, de néha eltaktikázza magát és annyira kimerül, hogy valóban utolsóként ér célba. Eszembe jutott egy olyan felvétel, amelyen egy futóverseny utolsó helyén lévő versenyző, aki jócskán lemaradt a többiektől, olyan hajrát futott, hogy végül nem csupán utolérte a bolyt, hanem elsőként ért célba. Miről van szó ebben a szakaszban? ( Máté 19.16-30 ) Az üdvözülés kérdéséről. Jézus a gazdag ifjúval való - végeredményében szomorú - beszélgetés után arról beszélt, “hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába”. Kijelentette, hogy emberileg elérni az üdvösséget lehetetlen, csak Isten tud bennünket üdvözíteni (26. vers). Péter kérdésére válaszolva pedig ezt mondta: “És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földj...

Isten képmása

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Mózes első könyve 1:27 A „maga képmására, Isten képmására teremtette”. Ízlelgessük ezeket a súlyos szavakat egy kicsit így vasárnap reggel! Micsoda megtiszteltetés, micsoda végtelen szeretet. A saját képmására alkotta meg a Teremtő az embert. És akkor itt most engedjük is el a fehér szakállú, fehérbőrű ősöreg képét! Mert ez a képmás dolog sokkal több, mint a külsőségek. Képesek vagyunk kapcsolatban élni: szeretni, megbocsátani, felelősséget vállalni. Ez egy élő, mozgásban lévő, tevékeny, alkotni képes valóság. Az istenképűség befogadó. Nemcsak a férfire vagy csak a nőre vonatkozik. Az emberre. Minden emberre. A történelem során ez ellen túl sokszor vétettünk. Túl sokan mondták már, hogy bizonyos népcsoportok, bizonyos bőrszínű, vallású, szexuális orientációjú emberek alacsonyabb rendűek, kevesebbet érnek, sőt, nem egyszer ez az egész odáig fajult, hogy halálra méltóknak nyilvání...