reggeli dicséret

Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!  Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel. Prédikátor könyve 5. fejezet 1-2. verse "Személyiségünk egyik tükre a beszédünk, de nem csak rólunk, hanem a társadalmunkról is képet mutat." - írja Mátraházi Zsuzsa a Nyelv és tudomány weboldalon, 2011. júliusában, és milyen igaza van!  Nem mindegy mi ösztönöz a beszédre és az sem, hogy annak hatására hogyan szólalunk meg. Régóta tudja az emberiség, hogy a beszédünk elárul minket, megmutatja kik vagyunk valójában. Ugyanakkor, ha megtanuljuk művelni azt, akkor ez a folyamat a jellemünk átalakulására is hat. Salamon jól értette ezt a maga korában, ezért ebben az igében két fontos dologra is szeretne megtanítani bennünket ma reggel: a megfontolt és átgondolt beszédre, valamint arra, hogy ne vigyük túlzásba a közlést. A Szentírás korai könyvében, a bí...

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. Efézusi levél 5. fejezet 1-2. vers Pál apostol nem kevesebbre hív, mint hogy Isten követői, szó szerint „utánzói” legyünk. Ez nem felszínes vallásosságot jelent, hanem egy mély, belülről fakadó életformát: olyanná válni, mint az Atya, akinek gyermekei vagyunk. Gyermekként természetes, hogy utánozzuk szüleinket. Isten gyermekeként is ez a hivatásunk: tükrözni az Ő jellemét – különösen a szeretetben. De milyen szeretetről van szó? Nem érzelmi hullámzásról, hanem olyan önfeláldozó szeretetről, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg. Ő nem csak beszélt a szeretetről – odaadta önmagát. Az ige különleges képet használ: Krisztus áldozata „kedves illat” volt Isten előtt. Az ószövetségi áldozatoknál az illat a teljes elfogadást jelentette. Amikor Jézus odaadta életét, az Atya teljesen elfogadta azt. És most minket ...

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róma 12:1-2 Mi következik ebből? Ez egy fontos gyakorlati kérdés, amit érdemes rendszeresen feltenni magunknak, miközben a Bibliát olvassuk. Mi következik abból, hogy Isten Igéje leleplezi, hogy téves elgondolásaim vannak Istenről? Mi következik abból, ha kiderül egy szokásomról, hogy azzal magamnak vagy másoknak kárt okozok? Mi következik abból, ha egy dologban megértem mi Isten akarata? Mi következik abból, amikor szívemet mélyen megérinti Isten irántam való nagylelkűsége és irgalma, amikor nem bűneim szerint bánik velem, hanem kegyelme szerint? Bálám története a válaszunkban használt kötőszó jelentőségére irányítja a figyelmemet vö. Mózes 4. könyve 22:15-19. Nem mindegy, ...

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja. Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát. A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma. A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került. Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyot...

Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek... Pál levele a rómaiakhoz 3:21-22 A bújócska lényege, hogy egy vagy több személy keres egy olyan pontot egy adott helyen, ahol egy kijelölt személy megpróbálja megtalálni. Mókás dolog a bújócska szabályát elmagyarázni, főleg hogy sejtem, hogy te, kedves Olvasóm, ugyanannyira játszottál már életedben bújócskát mint én. A hátulütője viszont az elbújásnak az, hogy amíg rejtve vagy, nem látod a hunyót, csak sejtheted, hogy merre is van. Mikor egy négy évessel játszod, akkor nem egyszer előfordul az, hogy bizony akinek a függöny mögé kellett volna bújnia kíváncsi hogy mi történik a játékban, és ki-ki kukucskál a rejtekhelye mögül. Amikor a fenti igét olvastam, ez a kép ugrott be. Miért? - merülhet fel a kérdés. Mert valahogy hasonlít arra, ahogy a törvényt használjuk. A törvény nagyon jó búvóhely. El lehet bú...

Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok... Efézus 4:1 Szüleim azt tanították, hogy nincs Isten. Így nevelkedtem 21 éves koromig. Kommunista családban csak abban hittünk, ami kézzelfogható. Amikor 21 évesen rádöbbentem, hogy mégis van Isten, azért imádkoztam, hogy főállásban tudjam szolgálni Őt.  Még abban az évben kaptam levelet a teológiáról, hogy menjek felvételizni. Nappali tagozat. A kollégiumban sok vicces dolgot csináltunk. Egyik alkalommal, talán születésnapomra, kaptam egy levelet az “új teológiai irányzatról”, amit “soóteorológiának” hívtak. Persze ez csak vicc volt. Mégis most, amikor írom ezt az elmélkedést, eszembe jutott. Hogy miért is? Én hiszem, hogy ha az ember őszintén, imádkozva kutatja az igét, akkor Isten, még ha a határokon belül is, de ad új megvilágítást, új látást. Az egyik igei elmélkedésem Jézus végidei beszédével foglalkozik Máté 24-ben. Itt arra szeretnék rámutatni, hogy közvetlen...