Velünk van!
Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma. Márk evangéliuma 9. fejezet 41. vers A tanítványok egy különleges helyzettel találkoztak, olyannal, amivel ma se igazán tudunk mit kezdeni. Valaki, aki nem tartozik közéjük, Jézus nevében valami olyat tesz, amiben pont az imént voltak sikertelenek ők maguk: ez az ember, akit nem is ismernek, ördögöket űz ki azokból, akik megszállottsággal küzdenek. Képzeljük csak el a helyzetet: itt vannak a tanítványok, akik Jézussal járnak ugyan, de éppen az imént (ld. Márk 9:14-29 ) kudarcot vallottak az egyik olyan szolgálatban, amit Jézus még korábban kimondott feladatként határoz meg a számukra. (ld. Máté 10:8 ) És mindeközben itt van valaki más, aki nem tartozik közéjük, mégis meg tudja tenni, amit ők nem. Milyen féltékenyek lehettek! Nem csoda hát, hogy János rögtön Jézushoz szalad: megpróbáljuk leállítani? Az Isten szeretetét nem lehet privatizálni. Nem ebben az egyházba...