reggeli dicséret

„ Mert nappal az Úr felhője volt a hajlék fölött, éjjel pedig tűz lángolt benne. Izráel egész háza látta ezt, amíg csak vándorolt. ” Mózes második könyve 40. fejezet 38. vers Ha lehetséges lenne az időutazás én biztos visszarepülnék a pusztai vándorlás idejébe. Találkozni és beszélgetni Mózessel, kora reggel szedni és megkóstolni a mannát, megnézni a Szent Sátrat, a berendezését, az esti és a reggeli áldozathozatalt, a papok szolgálatát. És persze a legfontosabb, olyan szívesen időznék az Örökkévaló Isten élő jelenlétében, meghallgatnám a hangját, szemlélve a tűz és felhőoszlop egyben fenséges és félelmetes látványát. És gondolj csak bele! Milyen lenne, ha ma valami hasonló jelenne meg a gyülekezeteink fölött. Úgy vélem, nemcsak a nagy ünnepek alkalmával, hanem minden nap, minden napszakban özönlenének az emberek és állandóan tele lennének az imatermeink. Vagy mégsem? Ez is olyan lenne csupán, mint a többi újdonság? Csak három napig tartana? Ugyanúgy megszoknánk, mint a

„Akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” Kolosséiaknak írt levél 1.fejezet 27.vers Pál a többi apostolhoz és tanítványhoz hasonlóan személyes feladatot kapott Jézus Krisztustól. A fő tevékenységük, hogy bemutassák Istent Jeruzsálemben, Samáriában, Júdeában és ha ez nem elég nagy, akkor egészen a föld végső határáig (ApCsel1,8). Nagy és nemes feladat ez! Hiszem azt, hogy az Úr mindannyiunk szívét a lehető legmélyebben ismeri és csak olyan feladatot bíz ránk, amely valóban hozzánk igazított és amelyben kiteljesedik tehetségünk, a tenni akarás szenvedélye és amely boldoggá tesz. Pál apostol egyike azon bibliai személyeknek, akik fáradhatatlanul tettek az Úrért. Nem sajnálva időt, energiát, anyagai javakat és sokszor a testi épségüket vagy épp az életüket sem. Ennek a nagy elhívástudatnak és tenni akarásnak a legnagyobb motivációja és ereje az volt, hogy

"Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan." Ésaiás 52.1 Nagyon összetett és mondanivalóban gazdag üzenetet hordoz az öltözet képe a Bibliában. Ádám és Éva a bűneset nyomán mezítelennek látta meg magát. Elveszítették ártatlanságukat, és vele együtt örök életüket is. Az isteni kegyelem azonban befedezte őket, Isten megváltóról gondoskodott számukra, s a helyettes áldozati bárány bőréből készült ruhába öltöztette fel őket. E kép segítségével ugyanakkor Isten arra figyelmeztet, hogy minden, amivel magunkat akarjuk igazolni olyan, mint a szennyes ruha (vö. Ésaiás 64.5), amely méltatlanná tesz minket a királyi menyegzőn való részvételre (vö. Máté 22.11-13). „Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak abba, amit készítettek…” Ésaiás 59.6. Arra van szükségünk, hogy saját igazságunk helyett Krisztus igazságát öltsük magunkra (vö. Róma 13.14), és a Bárány vérében tisztítsuk me

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” Ézsaiás könyve 55:3 Az ősi Grúziában élt egy szokás, miszerint a férfiak abbahagyták a harcot, ha a nők odadobták fehér kendőjüket. „1993-ban egy grúz filmrendezőnő, Keti Dolidze előállt egy ötlettel: arra kérte a nőket, hogy szeptember 24-én vonuljanak utcára fehér kendőben, így kifejezve a háború elleni tiltakozásukat. A kezdeményezés hatására kétezren cselekedtek a rendező kérésének megfelelően. Ezért 1993 óta Grúziában ez a nap a megbékélés és a harcellenes gondolkodásmód napja, egy évvel később pedig, 1994-ben Magyarország is elismerte az emléknapot.” (Forrás: https://femina.hu/terasz/feher_kendo_napja/ ) Ma van a fehér kendő napja, és bárcsak, bárcsak vége lenne az értelmetlen vérontásnak, hatalmi játszmáknak, elborult, birodalmi vízióknak. Bárcsak béke lehetne ember és ember között minden téren, bárcsak élhetnénk, és hagynánk élni

Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Dániel próféta könyve 7:9 Félelmetes belegondolni, hogy egy olyan király vezet egy országot, akinek végtelen hatalma van. Olyan király, aki abban a pillanatban, hogy valami olyant teszel ami neki nem tetszik, megbüntet, vagy akár megöl. Félelmetes belegondolni, hogy mindent tud, mindent lát, mindent hall. Abban a tudatban élni hogy bármelyik pillanatban becsaphat a villám, félelmetes. Miért akarhat ilyen életet bárki. Isten mint egy mindent tudó király, aki bármit meg is tehet, trónol egy tüzes trónon, és azt nézi, kire csapat le? Bármikor lerombolhatja a falakat ha akarja. Bármikor lerombolhatja a falakat. De akkor is megteheti, ha az a fal gátol abban, hogy én előre haladjak. Porig rombolhat egy várat egy csettintésre. Megállíthat hömpölygő folyókat egy suhintásra. Életet l

"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk." Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers Ady Endre költőnk Új versek című kötetének előhangja az alábbi sorral kezdődik: “Góg és Magóg fia vagyok én…” Gógról és Magógról a Bibliában olvashatunk először. Az ószövetségi Ezékiel könyvében Góg egy Isten népe ellen támadó uralkodó, Magóg országának a fejedelme. A Jelenések könyvében Góg és Magóg pedig az Isten és népe elleni végső háborúra induló népek összességét jelképezi. Egy másik forrás – az ókori, eredetileg görög nyelven íródott Nagy Sándor-regény – késői változatai szerint Góg egy nomád nép volt, akiktől a hódító Nagy Sándor úgy védte meg birodalmát, hogy egy völgybe szorította őket, majd falakat és érckapukat épített köréjük. Anonymus, a 12-13. századi magyar krónikás pedig ezekből a forrásokból kiindulva nevezi a magyar népet Góg és Magóg leszármazottainak. Ady Endre