Bejegyzések

Kifulladásig rohanva

De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Apostolok Cselekedetei 20:24 Megfigyelted már a reggeli csúcsforgalmat? Szinte fizikai fájdalmat okoz az a tempó, amit a tömeg diktál. Futunk a busz után, rohanunk, hogy beérjünk a munkahelyre, hajszoljuk a határidőket, és közben egyre csak pörgetjük a mókuskereket. De ha este teljesen kifulladva beesel az ágyba, és felteszed magadnak a kérdést: „Vajon megérte a mai futás?”, mit válaszolsz? Mi az a cél, amiért nap mint nap az idődet és az életedet adod? Pál apostol is futott. De az ő szavaiból egészen másfajta lendület és perspektíva sugárzik. Ő nem csupán a túlélésért hajtott, és nem is a társadalmi elvárásoknak akart megfelelni. Amikor ezeket a sorokat mondta, pontosan tudta, hogy a célja felé közeledve börtön és szenvedés vár rá. Az emberi logika ezen a ponton azonnal behúzza...

Biztos feltámadás

 " Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 15. fejezet 20. verse Bár a kereszténység kezdetektől vallja - azt, amire húsvét ünnepén is emlékeztünk, hogy Jézus Krisztus nem maradt a sírjában, hanem feltámadt a halálból - mégis sokan kételkednek benne és nehezen fogadják el valóságnak. Tudom, hogy nekik az egyszerű bizonyítékok nem elegek. Például, hogy a keresztény szemtanúk találkoztak vele feltámadása után (Magdalai Mária, Emmausi tanítványok, a 11 tanítvány). Vagy az, hogy egy ilyen kivégzés után tanítványi képesek voltak hitükkel (és Isten segítségével) felépíteni az egyházat egy olyan ellenséges környezetben, mint az első századi római birodalom volt. A reggeli szövegünk mégis azt állítja, hogy mindez megtörtént. Sőt azt is, hogy Jézus feltámadása adta meg a lehetőséget arra, hogy minden benne hívő, példáját követve, Isten akarata szerint új életet kapjon egy dicsőséges, újjáalkotott testben. Ezt j...

Maradj éber!

Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Máté evangéliuma 24. fejezet 38-39. vers Van egy reggeli szokásom, ami nélkül- főleg a tavasztól őszig tartó időszakban- nem indulhat el a reggel: az első utam a bejárati ajtóhoz vezet, kinyitom, kilépek az ajtó elé és veszek egy jó mély levegőt. Néha megállok és még ott kint hálát adok azért, hogy kaptam egy újabb napot. E néhány perc után pedig beindul az igazi mókuskerék, amikor már automatizáltan mennek a feladatok és már néhány órával odébb tartok fejben, a testemhez képest. És így lassan eltelik a nap és az egyetlen nyugodt pillanatom az a reggeli levegővétel volt. Lehetne ezt máshogy is csinálni? Az Ige ma reggel egy apró, de annál fontosabb figyelmeztetést ad: ne vesszünk el a mindennapok sűrűjében. Jézus p...

Nem a múlt határoz meg

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának jutalmáért Krisztus Jézusban. Pál levele a filippiekhez 3. fejezet 13–14. vers Pál nem úgy beszél, mint aki már mindent elért vagy mindent jól csinált. Inkább úgy szól, mint aki pontosan tudja, mennyi minden van mögötte, amin lehetne rágódni, amit lehetne szégyellni vagy magyarázni. Mégis hoz egy döntést. Nem engedi, hogy az határozza meg, ami már megtörtént. Nem arról van szó, hogy ne emlékezne a múltjára, vagy hogy letagadná. Inkább arról, hogy nem engedi újra és újra ugyanazokat a gondolatokat pörögni magában. Mert amikor ebbe beleragadunk, és folyton visszanézünk, egyre kevesebb erőnk marad a jelenre. Ismerős ez az állapot. Amikor valami megtörtént, és nem tudjuk elengedni. Visszatérnek mondatok, helyzetek, döntések, és észre sem vesszük, hogy ezek tartanak fogva. Lehet ez bűntudat,...

A választás napja

Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek. Pál levele a rómaiakhoz 6:13 Naponta megközelítőleg 35.000 döntést hozunk a szinte jelentéktelenektől az életbevágókig. Van úgy, hogy a lehetőségek sokasága majdnem megbénít. Megeshet, hogy nem kimondottan jó vagy rossz között kell kitalálni, merre is legyen az a bizonyos hogyantovább. Sok döntési helyzetben még az orrunk hegyéig is alig látunk, azt pedig, hogy mi lesz egyik vagy másik opció hosszútávú következménye, csak remélni tudjuk. A Biblián is végigvonul egy választás története, a jó és gonosz küzdelme ott feszül minden egyes epizódban, még akkor is, ha az események nem egyszer annyira összetettek, hogy a kérdés végül a fekete-fehér helyett a szürke minden árnyalatában játszik. Isten téged is választásra hív, és a döntéshez megadja a kellő segítséget, ez pedig nem más, mint a ...

Hova tartozol?

Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. János 17:14 Honnan jöttél kedves olvasóm? Hova valósi vagy? Én Pécsett születtem. Bármennyire is már elértem negyedét máshol töltöttem, még mindig pécsi vagyok. Még mindig Pécsett-et mondok Pécsen helyett. Ha egy kanyargós úton megyek még mindig megjegyzem hogy a Mecsek szerpentinjeihez képest semmi. Még mindig ott van bennem a pécsi. Hova tartozol? Van olyan kontinens, ország vagy város ami a részed? Van olyan hely amiért felelősséget érzel, ami benned van és nem ereszt? Amiről Jézus beszél sokkal jobban beleissza magát az énedbe mint bármi más. Jézus egy olyan országhoz tartozik, ami sokkal többet befolyásolt mint a ragozást. Békét árasztott a harcokban, nyugalmat a feszültségben. A konfliktusokat lecsendesítette, de ha kellett rendet tett. Harcolt az igazságtalanság ellen, de nem törte el a megrepedt nádat. Ezt hozta az otthonából, ezt tanította meg a tanítványoknak ...

Veszítsd el a régit, hogy megtaláld az újat!

Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt. Máté 10:39 Mindannyian szeretünk élni, és szeretjük jól érezni magunkat a bőrünkben, nem? Szeretjük, ha megtaláljuk a helyünket az életben, ha a kitűzött céljainkat elérjük - és ezek gyakran nem önző célok, - vágyunk rá, dolgozunk, és küzdünk azért, hogy tartalmas életünk legyen. Van ezekkel valami probléma? Hát az attól függ... Vannak, akik ezekben látják az élet értelmét, és úgy bele vesznek az egészség (szépség, fiatalság fogalma gyakran kapcsolódik hozzá), a jólét, saját célok, élmények hajszolásába, hogy teljesen maguk körül forgó, önző emberekké lesznek, és csak azokkal tudnak jól kijönni, akik támogatják vagy kiszolgálják, de minimum nem akadályozzák őket. Persze sokan nem esnek ennyire túlzásba, de érezzük, hogy az önzés mindannyiunkban itt van, és csak az alkalmat várja, hogy megmutassa magát, hogy érvényesüljön. Nem így van? Az már egy fontos lépés, ha ezt felismertük. De mit tehet...