Bejegyzések

Mi a te mozgatórugód?

Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Pál első levele a korinthusiakhoz 10:31 Mit jelent valamit Isten dicsőségére tenni? Ez olyan megfoghatatlan. Eszünkbe juthatnak a gyülekezetben énekelt dicsőítő énekek, de nem lehet minden tettünk közben ezeket énekelni. Próbáljuk meg valami más kifejezéssel helyettesíteni! Például: mindent Isten örömére tegyetek. Tegyünk mindent, az élet legapróbb dolgaitól a legnagyobb döntéseinkig úgy, hogy abban Isten örömét lelje, hogy mosolyt csaljunk az arcára. És ha még egy kicsit a szövegkörnyezetet is elolvassuk, akkor megint egy lépéssel közelebb kerülünk az üzenethez. Nézzük meg, mit mondanak a korábbi versek! „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (23-24. vers) Pál az embertársainkkal élt felelősségteljes életről ír a korinthusiakat is érintő témákat felhozva példaként, mint a bálványáldozati húsok kérdését. Tanácsolj...

Botlásveszély

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Pál első levele a korinthusiakhoz 10:12 Gyermekként sokkal könnyebb volt az élet. Akármikor elestünk, csak felálltunk és mentünk tovább. Nem fájt különösebben, nem szereztünk komolyabb sérüléseket. De azóta felnőttünk, és minél magasabban vagyunk, annál jobban tud fájni az elesés. De az is igaz, hogy tapasztaltabbak vagyunk. Egészségesen, erőnk teljében jóval ritkábban fenyeget minket az elesés veszélye, mert gyerekkorunk óta kifejlődött az egyensúlyunk, a mozgáskoordinációnk, figyelmesebbek vagyunk, és jobban észrevesszük, ha egy felület csúszósabb vagy nagyobb rajta a botlásveszély. Pál apostol ezzel a hasonlattal élve fordul a korinthusi gyülekezethez, mint Isten népéhez, emlékeztetve őket az elesés, elbukás veszélyeire. Mi az, ami segít abban, hogy ne essünk arcra? Múltbeli élményeink, tapasztalataink. Sőt, ha gyerekként szófogadóak voltunk, egy-egy szülői figyelmeztetés is hasznunkra válhatott. Az apostol szerint így m...

Légy becsületes!

Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Lukács evangéliuma 20:25 Egy vállalkozó nagyon dilemmázott hogy számoljon el a pénzzel amit keres. Becsületes akart lenni, de nem tudta hogy a borravalót hogy számolja el. Legyen a nyugtán vagy sem. Kikérte mások véleményét is. Volt aki szinte kinevette, mert szürreálisnak érezte, hogy valaki ennyire szabály szerint vezetné a pénzügyeit. A másik azt mondta neki, hogy szürke zóna, azt csinál amit akar… Sokan sokféle tanácsot adtak. Jézust megpróbálja néhány ember tőrbe csalni. Egy olyan kérdést tesznek fel, ami a kor emberét foglalkoztatta: hajtsunk fejet a hatalomnak és fizessünk adót? Ha Jézus erre azzal válaszol, hogy igen, akkor a nép előtt lesz népszerűtlen. Ha azt hogy nem kell adót fizetni, akkor fel lehet jelenteni. Jézus az egyetlen jó választ adja: Add meg amit kell és legyél becsületes! Ennyire egyszerű. Csak tedd meg amit a becsület megkövetel! Isten nem kibúvókat akar neked adni,...

Százból egy

Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.  Lukács evangéliuma 15. fejezet 7. vers "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?" ( Lukács evangéliuma 15:4 )  Természetesen nem! Akárhonnan nézzük, százból egy, tehát az teljes nyáj egyetlen százaléka bármennyire is kellemetlen, csupán járulékos veszteség. Ilyen ez a báránytartás, ilyen a pásztorélet. Egyszer a farkas viszi el, máskor a medve, meg hát mindenféle betegség és veszély fenyegeti szegény, védtelen állatokat a legelőn, megesik az ilyen. Ha most elindulok érte, akkor el kell indulnom a másikért, meg a harmadikért is, akik majd ezután csámborognak el. Csak a magam dolgát nehezítem, nem érdemes megkeresni ezt az egyet. Meg aztán, ha elveszett, az ő hibája! Maradt volna a töb...

Gyermeknek lenni újra

Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Máté evangéliuma 18. fejezet 3. verse Minden emberben van nosztalgia az eltűnt gyermekkor után. Visszavágyunk a felnőtt lét nehézségeiből a talán sohasem-volt ártatlanságba. Ahogy Babits fogalmaz: “Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek kit nem zavarnak semmi bús szerelmek s amilyen talán nem valék soha.” (Babits Mihály: Két nővér, részlet) Visszavárjuk a gyermeki tisztaságot, azt, hogy hittünk még a csodákban. Ady Endre erre így gondol: “Bárhogy suhogjon a felnőtt-kor szárnya, Bárhogy boruljon az életre árnyék, Oly jó volna ma gyermeknek lenni, Oly jó volna ma újra elhinni, Hogy van még csoda, s van még szeretet.” (Ady Endre: Karácsony, részlet) Valahogy a felnőttséggel együtt jár a világ megismerése, azzal pedig az, hogy reálisan látjuk önmagunkat, a környezetünket, a mindenhol jelenlévő igazságtalanságot és éppen ezért szeretnénk egy jobb világot és szer...

Nem vagy egyedül!

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 55. Zsoltár 23. vers Vannak terhek, amelyeket mások nem látnak. Gondolatok, amelyek éjszaka sem hagynak nyugodni, félelmek a holnap miatt, megoldatlan helyzetek, kimondatlan fájdalmak és olyan kérdések, amelyekre még nem kaptunk választ. Sokszor úgy kezdjük a napot, hogy már ébredéskor magunkkal visszük a tegnap terheit. Még el sem indult a nap, de gondolatban már a problémáinkat rendezzük, a nehézségeinket próbáljuk megoldani, és azon aggódunk, mi minden vár ránk. Dávid azonban egy különleges meghívást ad nekünk: „Vesd az Úrra terhedet!” Figyeljük meg, nem azt mondja, hogy ne legyenek terheink. Nem ígéri, hogy minden nehézség azonnal megszűnik. Hanem arra hív, hogy ne egyedül hordozzuk azokat. Isten nem azt várja tőlünk, hogy mindig erősek legyünk. Nem kell előtte elrejtenünk a félelmeinket, a bizonytalanságainkat vagy a könnyeinket. Ő pontosan tudja, mi nyomja a szívünket. Arra vágyik, hogy...

Elég.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát. Jak 1:19-20 Eleinte türelmesen vártam. Hallgattam. A telefonvonal másik végén beszélő személy egy hozzám közel álló emberről csak ontotta magából a negatívumokat. Fröcsögött belőle az ellenszenv. Pedig nem is ismerte azt, akiről ilyen magabiztos állításokat tett: két mondatnál többet sosem beszéltek egymással. Egy idő után megengedtem magamnak a haragot. Nem kiabáltam, nem sértegettem. Határozottan annyit mondtam: „Elég.” Később, Jakab soraival a kezemben, feltűnt valami. A vonal túloldalán lévő ember épp fordítva élte meg Jakab hármas tanácsát: lassú volt a hallásra, hiszen sosem hallgatta meg azt, akit elítélt; gyors volt a szólásra, és még gyorsabb a haragra. Szavai nem az igazságból fakadtak, hanem igazságnak öltözött haragból. De a szöveg engem is tükör elé állított. Jakab nem azt kéri, hogy soha ne hara...