reggeli dicséret

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Római levél 12.fejezet 17-19.vers Szokták mondani, hogy a harag rossz tanácsadó. Azt is szokták mondani (akik nem feltétlenül a Biblia elveit követik), hogy majd a karma megoldja, úgyis megfizet mindenki a saját bűneiért. Többféle elgondolás és vélemény van és bár mindegyik másra helyezi a hangsúlyt, egyben megegyeznek: egyik sem azt tanácsolja, hogy én, mint ember oldjam meg és tegyek igazságot. És itt van a kihívás. Nem tenni semmit, veszteg maradni és várni. Vajon ez a várakozás mennyire keresztényi? Arra várni, hogy majd az, aki nekem fájdalmat okozott jól megfizessen, mennyire jézusi példakövetés? Igazából egyáltalán nem. Amikor igazságtalan helyzet ér, akk...

Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Jakab levele 4. fejezet 7. vers Volt egyszer egy ember, aki minden reggel résnyire nyitva hagyta a kaput. Nem sokra, csak annyira, hogy abból még nem lehet baj. Először csak néhány levelet hordott be a szél. Később egy kóbor kutya is besurrant. Aztán idegenek is benéztek. Egy nap rájött, nem a kerítéssel van a baj, hanem azzal a réssel, amit nem vett komolyan. Valahogy így működik a szívünk is. Ritkán egyetlen nagy döntéssel távolodunk el Istentől. Gyakrabban apró réseken át. Egy dédelgetett sértettségen, egy visszatérő félelmen, egy mentegetett haragon, egy vágyon keresztül, amely először csak gondolatnak tűnik, később mégis irányítani kezd. Jakab ezért nemcsak engedelmességről beszél. Azt mondja, álljatok ellen az ördögnek. Nem elég Isten felé igent mondani, közben annak is nemet kell mondani, ami el akar szakítani tőle. Ez az ellenállás nem hősködés, hanem józan lelki éberség. Annak felismerése, hogy...

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! Mózes második könyve 20:12 Sosem volt ennyire megosztott az országunk, mint az elmúlt években. A politika megmérgezte az egyszerű hétköznapok kapcsolódásait, bekúszott nemcsak a spájzba, hanem egészen a nappaliba, sőt, eljutott az ünnepi asztalokig. Ebben a légkörben különösen hangsúlyosan szól ma reggel Isten parancsa: „Tiszteld apádat és anyádat…”. A tízparancsolatban ez az első olyan parancs, ami az emberi kapcsolatokra vonatkozik. Nem véletlen: a család a társadalom legkisebb közössége. Innen indulunk, itt szocializálódunk, itt tanuljuk meg, hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz, és ezek a kezdeti kapcsolataink kihatással lesznek az istenképünkre is. Ahogy felnövünk, egyre jobban szembesülünk azzal, hogy apánk-anyánk is emberből van, ők is tévednek, hibáznak, vannak rossz tulajdonságaik is. Az életről pedig kialakítjuk a saját véleményünket, és megesik, hogy ez nem mindenben követi ...

Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Pál levele a rómaiakhoz 5:8 Képzelj el egy személyt, aki nem azért van Veled, mert anyagi, egzisztenciális vagy bármilyen előnye származna a kapcsolatotokból. Aki nem azért ül melletted, mert egy órára azért fizettél neki, hogy meghallgassa lelki sebeidet, és aztán tanácsokkal lásson el vagy felirja a megfelelő szorongás oldót. Aki nem azért él Veled együtt, mert biztositod számára a komfortot, a társaságot. Aki nem azért beszélget Veled, hogy mindig le tudja igazolni a maga igazságát, átlépve a saját határaidat ezzel összetörve szivedet. Aki nem azért lakik Veled, hogy csak az ő élete legyen a központban, és mindenki más tisztelettel nézzen rá. Aki meglátja mire van szükséged, és felvállalja a maga felelősségét abban, hogy hol kell javitania a helyzeten. Aki képes adni új esélyt, tiszta lapot akkor is, ha Te óriásit hibáztál és súlyos következményekkel kell szembe...

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek... Máté 27:50-53 Annak, hogy valami kedvezőbb lesz, mint korábban volt, megvannak az előzményei. Tenni kell azért, hogy jobb legyen: tervezni, következetesen megvalósítani, áldozatot vállalni, dolgozni, küzdeni. Szülők azért dolgoznak, gyűjtenek, hogy a gyerekeiknek jobb legyen; barátok „elviszik egymás helyett a balhét”; balesetben, természeti katasztrófák idején emberek kockáztatják saját testi épségüket vagy életüket, hogy életeket mentsenek és így tovább. Ezekre az emberekre hálával gondolunk, ha értünk vagy számunkra kedves emberekért teszik ezt, és lehet, hogy hősöknek is tekintjük őket. Emberekként sok mindent megtehetünk egymásért, de a képességeinknek ...

Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. János evangéliuma 5. fejezet 22. vers Mindannyian a saját, jól kialakított buborékunkban élünk – legalábbis ezt tanultuk az elmúlt években-évtizedben, mióta a közösségi média és a különböző internetes portálok segítségével jutnak el hozzánk az információk. A legegyszerűbben ezt úgy érthetjük meg, hogy amennyiben az internetet főként receptes könyvként használjuk, akkor egy idő után egyre több főzéssel, ételekkel, receptekkel kapcsolatos tartalmat fogunk találni a közösségi médiában, akár olyannyira is, hogy idővel úgy tűnhet, az interneten semmi más nincs, csak receptek. Mielőtt téves következtetéseket vonnánk le ebből, fontos látni, hogy nem az internet miatt gondolkodunk így, hanem az internet követi azt, ahogyan az agyunk egyébként is működik. Tipikus esete ennek, amikor...