reggeli dicséret

Aki fáradozik, annak a bért nem jutalomként számítják, hanem azért, mert tartoznak azzal. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak Isten a hitét számítja igazságul. Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 4-5. versek Vegyük példának okáért Ábrahámot. Isten szól hozzá, hogy hagyja el a várost, amiben él és családjával együtt költözzön egy távoli, ismeretlen vidékre. Megtette? Megtette. Pipa. Aztán később, miután sok próbálkozás, csalódás és gyász, rossz ötlet után végül megszületik Izsák, Isten újra szól Ábrahámhoz, ám ez még a korábbinál is keményebb: áldozd fel az egyetlen fiadat! Zsidó és keresztény bibliamagyarázók sokféleképpen értelmezték ezt a történetet az évezredek során, ami viszont biztos, hogy (hála Istennek – átvitt és szó szerinti értelemben is) Ábrahám végül nem volt engedelmes. Mert hogyha engedelmes lett volna, akkor megtette volna, amit Isten kér tőle. Feláldozta volna az egyetlen fiát, mert Isten erre kérte. És kész is volt rá. Amiko...

És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok Lukács evangéliuma 6. fejezet 31. verse Mit szeretnék másoktól? - Békességet magam körül. Azt, hogy nyugalmasan teljenek a napjaim, ne zavarjanak, inkább hagyjanak békén. Minél kevesebb zavaró körülményt, bántó megjegyzés, ellenségeskedést. Sokkal több elfogadást, megértést és szeretetet. Mit szeretnék magam körül, hogyan bánjon velem a környezetem? - Barátokat, támogató közösséget. A barátaim legyenek érdeklődőek irántam és számíthassak rájuk, a segítségükre. Legyenek hűségesek és odafigyelők. A közösség, amiben élek jelentse számomra azt a helyet, ahol mindig biztonságban érezhetem magam. Olyan közösségre vágyom, ahol minden tevékenység örömet és kielégítő tapasztalatokat jelenthessen a számomra. Milyen családot szeretnék magamnak? - S zeretetteljeset.  A családom legyen a boldogság forrása a számomra! Velük vagyok otthon. Közöttük mindig éreznem kell, hogy fontos vagyok, hogy megvannak a közös céljaink, a...

Te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét. Királyok első könyve 8.fejezet 39.vers Salamon templomszentelési imájának egyik legmélyebb gondolata ez a kijelentés. Az emberek egymás tetteit látják, Isten azonban a szívet vizsgálja. Sokszor mi magunk sem értjük teljesen saját indítékainkat, érzéseinket vagy küzdelmeinket, de Isten előtt semmi sem rejtett. Ez egyszerre komoly figyelmeztetés és nagy vigasztalás. Figyelmeztetés, mert nem elég a külső vallásosság. Lehet valaki kifelé hívőnek látszó, miközben szíve távol van Istentől. Az Úr nem csupán a szavainkat hallja, hanem látja gondolatainkat, vágyainkat és valódi szándékainkat is. Ugyanakkor ez a vers vigasztalás is. Vannak fájdalmak, amelyeket nem tudunk megfogalmazni. Vannak félreértések, amikor mások nem értenek meg bennünket. Isten azonban ismeri a szívünk mélyét. Tudja, amikor őszintén vágyunk ...

Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. Példabeszédek könyve 8. fejezet 17. vers A Példabeszédek könyvének 8. fejezetében Isten bölcsessége szólítja meg az embert. Nem elrejtőzik, nem csak kevesek számára elérhető, hanem kilép az utakhoz, a kapukhoz, az emberek közé, és hív. Isten nem távoli és közönyös. Keresi a kapcsolatot az emberrel, megszólít, vezetni akar, és azt ígéri, hogy aki őszintén keresi Őt, az nem hiába keres. A Biblia szerint a bölcsesség nem pusztán okosság vagy műveltség. Lehet valaki nagyon tájékozott, mégis teljesen szétesett belül. Lehet sok információnk, mégis rossz irányba haladhat az életünk. A bibliai bölcsesség inkább tisztán látás. Annak felismerése, hogy mi épít és mi rombol, mi vezet közelebb az élethez, a szeretethez, a békességhez és Istenhez és mi az, ami lassan eltávolít mindettől. Ma, a Múzeumok Éjszakáján sokan indulnak majd útnak, hogy felfedezzenek valamit. Régi történeteket, emberi sorsokat, művészetet, gondolatokat....

Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! Példabeszédek könyve 6:20 Ülök a gép előtt, gondolataim a szüleim körül kavarognak. A hiányuk, a lenyomataik, a történeteik, a velük kapcsolatos emlékeim kergetőznek a fejemben. Sokat gondolkodtam azon, ők milyen csomagot kaptak, milyen körülmények, események, ideológiák között nőttek fel, és milyen küzdelmek árán haladtak előre az életben. Milyen célokat tűztek ki, milyen álmaik voltak, és mi az, ami aztán végül megvalósult belőlük. És mi az, amit szívesen megőrzök abból, amit tőlük hallottam, láttam, tanultam? Mert ezt a fenti igét bölcsességgel kell kezelnünk. Igen, megőrzünk olyat is, amit nem szeretnénk, mondatok, szituációk, emlékek égnek belénk egy életre, ha akarjuk, ha nem. Olyan csomagokat kapunk, amiket már az elődeink sem akartak megkapni, mégis itt vannak a hátunkon. Mindannyian tudunk felsorolni olyan nevelési technikákat, amiket bár alkalmaztak velünk kapcsolatban, mi már nem szeretnénk – aztán egy kimerült...

Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. Jakab levele 3:2 "A szó elszáll, az írás megmarad," mondják, ami bizonyos kontextusban igaz is. A legtöbb esetben azonban a kimondott szó nagyon is megmarad. Egy csípős célzás, egy félreértett, esetleg rosszul időzített megszólalás, és máris megvan a baj. És még nem is beszéltünk arról, amikor szándékosan bántani akarunk szavainkkal. A szavak képesek a lelkünkig hatolni, és évek, évtizedek múlva is emlékezni rájuk. Képesek sérteni, bántani, és akár ölni is, ugyanakkor alkalmasak a bátorításra, megerősítésre, gyógyításra. A szavak életet adhatnak, és néhány szó hatására akár egész személyiségünket is megváltoztathatjuk. Veszélyes fegyver nem igaz? Olyannyira az, hogy Jakab apostol ki merte mondani: aki soha nem mondott még egy ártó, bántó szót sem, az gyakorlatilag tökéletes. De hát egyikünk sem tökéletes, nem? Na ugye. Mit tegyünk akkor? Esküdjünk inká...