Háború mindenhol...
Erre ő így szólt hozzám:Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Zakariás könyve 4. fejezet 6.vers 1918.november 11-én írta alá Németország a vereséget elismerő fegyverszünetet és ezzel véget ért a négy évig tartó első világháború. Az emberiségbe valamilyen megmagyarázhatatlan okból beleivódott a háború, a kínzás, az erőfitogtatás léte. Lehet, hogy én vagyok túl naiv, de nem igazán értem, hogy mi abban a jó, ha emberek embereket ölnek halomra, miközben lerombolnak maguk körül mindent? Talán a hatalomvágy, talán az elnyomástól való félelem, ami végül is elnyomóvá tesz?! Ma nincs világháború, vagy legalábbis nincs kimondva, de van valami más, ami bekúszott és hasonló egy háborúhoz. Ma nem fegyverrel, vért ontva, de szavakkal, tettekkel és könnyekkel folyamatosan háborúzunk. És hogy hol? Hát itt…mindenhol…a családban, a közösségben, a barátainkkal, a munkahelyen. Háború van mindenhol és miért mondom ezt? És...