reggeli dicséret

Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet,a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. Példabeszédek könyve 8. fejezet 13. vers Első olvasatra talán nem úgy tűnik, de ez egy gyakorlati tanács, útmutató arra nézve, hogy mit is jelent félni az Urat. Számomra ez a kifejezés sokáig idegennek és érthetetlennek tűnt: féljem Istent, de mit is jelent ez? A reggel első óráiban sok mindenről döntünk. Az ébredés első pillanatai, az érzések, amelyeket érzünk, a gondolatok, amelyek azonnal elborítják az elménket és a természetesen a teendők listája, ami kiapadhatatlan. Sok minden hatással van arra, hogy hogyan telik el egy napunk és a jó hír az, hogy bár nem minden felett van uralmunk, azt eldönthetjük, hogy melyek azok az érzések, gondolatok és tevékenységek, amelyek közelebb visznek Istenhez és nem eltávolítanak. A mai Ige emlékeztessen bennünket arra, hogy az Urat félni, az nem félelmet és rettegést jelent Istentől, hanem bizalmat, hitet és mély tiszteletet. Ha fontos s...

De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában. Máté 26:29 Jézus az utolsó vacsorán, az ünnep hagyománya szerint elfogyasztott négy pohárból az utolsót nem fogyasztotta el. “A Talmud szerint a négy pohár a négy kifejezést jelenti, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ: “Én vagyok az Örökkévaló és (1) kivezetlek (hocéti) benneteket Egyiptom szenvedései alól és (2) megmentelek (hicálti) titeket rabszolgaságukból és (3) megváltalak (gáálti) titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel. És magamhoz (4) fogadlak (lákáchti) benneteket népül és Istenetek leszek…” (II. Móz. 6, 6-7 – Hertz)”¹ Jézus ezzel irányította tanítványai figyelmét a jövő eseményére, amikor megváltottai hazaérkeznek az atyai házhoz, és sor kerül a “bárány menyegzőjére”. Isten gyermekei számára minden korszakban ez volt az éltető reménység, amely lelkesítette őket, s amelyért készek voltak áldozatot is vállalni. Jézus szám...

Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Máté evangéliuma 10:32-33 Ha igazán ismersz valakit, ismered a történeteit, persze, nem az összeset, de a számára jelentőseket. Ismered a céljait, amiket megosztott veled, az elveit, az eszméit, az életét mederben tartó törvényeket. Ismered más ismerőseit, talán egy-egy családtagját. Tudod, mi a hobbija, milyen tartalmak iránt szokott érdeklődni, mi a véleménye egy-egy fontos és hangsúlyos kérdésben. Ha ennek az embernek igazán jó barátja vagy, akkor biztosan vannak metszéspontjai az érdeklődési területeiteknek, vannak hasonlóságok a gondolkodásotokban, bizonyos kérdésekben osztjátok egymás véleményét. Persze adódnak olyanok is, amikben nem értetek egyet, ekkor pezsgő viták bontakoznak ki köztetek, ahol megesik, hogy egyikőtök véleménye sem változik, de igazán megismerhetitek a másik érveit. Ha sz...

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. Példabeszédek könyve 22:6 Bárki, aki valaha felelős volt valamilyen élőlényért—legyen szó a saját gyermekéről, egy háziállatról vagy akár egy szobanövényről—tapasztalhatta már, mekkora felelősség az, amikor egy rajtunk kívül álló életet kell gondolnunk, táplálnunk, nevelnünk. Persze egészen más egy emberpalántát nevelni, mint egy kiscicát vagy egy muskátlit, néhány univerzális igazság mégiscsak kimondható a nevelésről. Először is az, hogy a nevelés célja a növekedés. Elengedhetetlen, hogy mi gondoskodjunk az ehhez szükséges táplálékról, legyen az anyatej, bébiétel, cicatáp, víz vagy éppen tápoldat. Másodszor fontos, hogy olyan kereteket állítsunk fel, amelyek segítenek abban, hogy a ránk bízott élet megtalálja a helyét a világban. Segítsünk kifejleszteni gyermekünk erősségeit, talentumait; megtalálni, mi az a tevékenység, amelyet kisállatunk a legjobban szeret; megmutatni növényünknek a nap éltető er...

Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít? Mózes negyedik könyve 23. fejezet 19. vers Sokan látták akkor és ott Jézust, a Krisztust. De a többség úgy nyilatkozott, hogy “nem volt ábrázata kívánatos… “(Ézs. 53:2). De volt valaki, aki egyike volt a legkegyetlenebb helytartóknak. Ránézett és csak ennyit mondott: “íme az ember”(Ján. 19:5) Tehát alapjában véve a nagybetűs Ember… az „nem olyan”.  Ellen Nitt, egy észt költő így ír egyik versében: “Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó a tenger, s hogy rejtett aranyszemecskék kincsével tele az ember.” Isten az Embert, EMBERNEK teremtette. Úgy nagybetűvel. Ez azt jelenti, hogy a saját képére formálta. „ 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.” (Zsolt 8:6). De a bűnbeeséskor valami megváltozott. Eltorzult a képmás, és lassan „...az ember az állatok alja!”(Radnóti Miklós: Nyolcadik ecloga) lett. És tén...

Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt. Példabeszédek könyve 16. fejezet 19. vers Értékeink ritkán a szavainkból derülnek ki. Sokkal inkább a döntéseink árulják el, hogy mi fontos számunkra. Amikor választanunk kell a gyors siker és a tiszta lelkiismeret között, a könnyebb út és a helyes út között, akkor mutatkozik meg az igazi értékrendünk. A Példabeszédek könyve különös képet fest elénk. Az egyik oldalon ott állnak a gőgösök: sikeresek, győztesek, zsákmányt osztanak. A másik oldalon az alázatosak: nem feltétlenül gazdagok, nem feltétlenül ünnepeltek, de szelíd lelkűek. Salamon mégsem habozik kimondani, hogy az utóbbiakkal jobb együtt lenni. Jézus egész élete ezt az értékrendet tükrözte. Nem a hatalmat kereste, hanem a szolgálatot. Nem a maga dicsőségét építette, hanem az Atyáét. Aki Őt követi, előbb-utóbb maga is rájön: vannak győzelmek, amelyek valójában vereségek, és vannak lemondások, amelyek örök nyereséget hordoznak. Ma talán neked...