Bejegyzések

Ne csüggedj, tedd le terheidet!

  " Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. " Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 1. verse Az élet tele van nehézségekkel, amiktől szeretnénk megszabadulni és egy jobb, szebb, nyugodtabb, "uram bocsá" könnyebb életet élni. Szerintem mindez igaz a keresztény hívő emberekre is. De mi az a teher, ami leginkább ránk nehezedik? Mi az, ami valóban meg tudja nehezíteni egy hívő ember életét. Nem más, mint az a harc, amit önmagunkkal - és az ellenséggel - vívunk üdvösségünkért. Mindannyian, akik találkoztunk már Isten kegyelmével és elfogadtuk azt, megtapasztaljuk, milyen lelkiismeretfurdalást okoznak az életünkben újra és újra visszatérő hibák és bűnök. Mennyire destruktív tud lenni számunkra az, amikor úgy érezzük, hogy már-már megszabadultunk egy rossz szokástól, már régóta nem követtük el ugyanazt a hibát és hirte...

Ami a javunkra válik

Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. Példabeszédek 21. fejezet 17. vers Első olvasásra ez az igehely, talán túl erősnek tűnik, talán a mértékletességet helyezi előtérbe. Mintha Salamon csak arra figyelmeztetne, hogy ne költekezzünk túl sokat a szórakozásra és az élvezetekre, mert akkor nagyon "megjárjuk". Valójában azonban sokkal mélyebb üzenete van ennek a néhány szónak. A Példabeszédek könyve gyakran a szív állapotát vizsgálja. Nem azt kérdezi, hogy vannak-e örömeink, hanem azt, hogy miben keressük az örömöt. Mi az, amihez újra és újra visszatérünk, ha megfáradunk, ha csalódunk, vagy ha ürességet érzünk? A társadalom, a média azt sugallja, hogy a boldogság megvásárolható: egy új élmény, egy drágább tárgy, egy különleges vacsora, egy újabb utazás majd betölti a szívünket. Az élvezetek azonban olyanok, mint a sós víz: minél többet fogyaszt belőlük az ember, annál szomjasabb lesz. Jézus egészen más utat mutat. Ő azt mondja: „É...

Valóban szereted?

Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. János 14.21 Mi történik azzal a párkapcsolattal, ahol a felek nem igazán figyelnek a másik szavaira, szükségleteire, amikor döntéseket hoznak? Mi lesz abból, ha csupán a magam módján szeretem a társamat, és nem érdekel, hogy mire vágyik, mi tenné boldoggá? Joggal mondaná, hogy valójában nem szeretem? (Szerintem igen!) Istennel vajon miért lenne másként? Örömet szerezhetek neki, ha nem foglalkoztat, hogy számára mi az, ami igazán fontos? Milyen érzések lehetnek Benne, ha azt látja, hogy bár tudom, mi az akarata, de figyelmen kívül hagyom? Jézus különleges tapasztalatokat ígér azoknak, akik valóban szeretik őt. Egyre mélyebben megismerhetik őt és egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülhetnek vele! Vágysz erre? Hajlandó lennél ezért újat tanulni, új gyakorlatokat, szokásokat kialakítani? Legyen áldott a napod!

Ennek van értelme

Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! Példabeszédek 23:15-19 Néhány hónapja a városunkban lévő gyerekkönyvesbolt egy egynapos akciót hirdetett az egyik kiadó könyveire. A harminc százalékos kedvezmény nem kicsit keltette fel az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy csak egy rövid időre benézek a boltba, lássuk, milyen kincseket találok majd ott. Veszélyes terep egy könyvesbolt az ember pénztárcája számára, ha szereti a könyveket. Itt pedig nemcsak a kínálat volt fantasztikus, hanem a kiszolgálás is. Nagyon kedves volt az eladó, jót beszélgettünk, és utólag már biztosan állíthatom, hogy szuper könyveket ajánlott. De itt még nem állt meg. Volt egy kötet, amiből csak a helyi raktárukban lapult néhány példány, és mivel ő volt egyedül aznap az üzletben,...

Boldogok, akik látatlanul is hisznek

Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. János evangéliuma 20:29 Krisztus feltámadásának napján magdalai Mária volt az első, aki találkozott a feltámadt Úrral. Ő volt az, aki továbbadta a jó hírt a tanítványoknak, akik a nagyhét eseményei után életüket féltve gyülekeztek zárt ajtók mögött. Ezek után pedig maga Jézus Krisztus jelent meg a tanítványok között, akik azonnal felismerték őt szavairól, viselkedéséről, és a kezein és oldalán szerzett sebeiről. Sőt, nem csak megmutatta nekik, hogy feltámadt, hanem megajándékozta őket a Szentlélekkel is. Tamás azonban lemaradt minderről. Ő éppen nem volt ott a szobában, és csak utólag, a többiektől tudta meg, hogy Krisztus személyesen köszöntötte a többieket, erővel ajándékozta meg őket, és neki mindebből semmi nem jutott. A többiek ezáltal sokkal közelebb kerültek Jézushoz, Tamás pedig látszólag az utolsó helyre került. Ezért—féltékenységből—nagy szavakkal kijelentette, hogy márpedig ő csak akkor ...

Az ország titka

Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt. Lukács evangéliuma 13. fejezet 20-21 Egyszer valaki elhatározta, hogy a disznót megtanítja arra, hogy ne menjen a pocsolyába. Elküldte az egyetemre, ahol szakképzet professzorok foglalkoztak vele. Sikerült is eredményesen elvégezni. Boldogan ment hazafele, öltönyben, nyakkendőben. Útját állta egy pocsolya. Mit tett hősünk? Jól meghentergett örömében.  Egyszer valaki azt vette észre, hogy egy kígyó ég a tűzben. Nem teketóriázott, odanyúlt, hogy kimentse. De a kígyó megmarta, így visszaesett a tűzbe. Ekkor emberünk egy bottal próbálta megmenteni. Valaki látta ezt a jelenetet és elkezdett nevetni. „Hisz megmart!” – mondta.  Igen, mert a kígyónak ilyen a természete, de az enyém nem olyan, ezért mentettem meg.  Kígyó, disznó vagy ember… teljesen mindegy. A természetünk, a legmélyebb énünk. Ha eldöntjük, hogy aprá...

Madarat tolláról...

Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! Példabeszédek könyve 22. fejezet 24-25. versek "Madarat tolláról, embert barátjáról" tartja a közismert mondás, nagyon helyesen. Azt is szoktuk mondani, hogy hasonló a hasonlót vonzza (még ha az ellentétek is vonzzák egymást, de ebbe most ne menjünk bele). A közvetlen környezetünk, a barátaink viselkedése ezek szerint közvetlenül befolyásol bennünket is. Talán észrevettük már, hogy mikor sok időt töltünk el valakivel, vagy egy bizonyos társasággal, egy idő után átragad ránk is az, ahogyan beszélnek, ahogyan gondolkodnak, vagy amit tesznek. Erre hívja fel a figyelmünket ma a Példabeszédek könyve bölcse, aki azt mondja, a heveskedővel, haragos természetűvel jobb egy lépés távolságot tartani, mert különben könnyen olyanná válhatunk, mint amilyen ő és ennek eredményeképpen – hiszen magunk is haragosakká és türelmetlenkedőkké válunk – a körülöttünk...