reggeli dicséret

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. 43. Zsoltár 5. vers Keresztény, John Bunyan, Zarándok útja című könyvének főszereplője épp csak útnak indult szülőhelyéről, Romlás városából a Mennyei Jeruzsálem felé mikor a csüggedés mocsarában találta magát. Mivel önmagát kihúzni nem tudta, egy darabig ide-oda evickélt, majd kezdet egyre mélyebbre süllyedni az iszapban. Ám ekkor megjelent Segítő, aki kihúzta, mire az elbeszélő részéről a következő kérdés hangzik el: „ Uram, mért nem tétetik járhatóvá azon út, mely Romlás városától a szoros kapu felé vezet, hogy a szegény utasok biztosabban juthatnának oda? Ő így felelt nekem: ezen iszapos mocsárt nem lehet soha járhatóvá tenni. Azon posvány ez, melybe mindennek mocska és tisztátalansága, mint mely a bűnről való meggyőződéssel mindig együtt jár, – ömlik, s épp ezért nevezik Csüggedés mocsarának. Mert mihelyst a vétkes az ő elveszett állapotának t...

“De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” Zsoltárok könyve 66:19-20 Bizonyos tetoválásoknak különleges jelentésük van. Persze most nem a könnycseppre gondolok, vagy egyéb börtön tetkókra. Vannak olyanok, amik fontos életeseményre emlékeztetnek. Némelyik egy gyerek születését, vagy egy családtag elvesztését. Másikak világnézetet, vagy hitet. Számomra az egyik legszebb üzenetet hordozó tetoválás egy borzasztó egyszerű jel. Egy pontosvessző. A pontosvessző jelentése: Ahova Isten vesszőt tett, te ne tegyél pontot. A történetnek még nincs vége. Bármennyire kilátástalannak tűnik egy helyzet, a történeted még nem ért véget. Jellemzően a mentális betegségekkel, depresszióval küzdők, vagy szeretteiken látható ez a jel. Amikor a kétségbeesés begyűrűzik az életünkbe, és már úgy érezzük, hogy nem tudunk talpon maradni, akkor két út előtt állunk. Az egyik, hogy feladjuk. Az egyik, hogy nem küzdünk, é...

 "Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel." Zsoltárok könyve 77:15 Elmúlt az éjszaka. A hajnal első fénye aranylik a keleti látóhatáron. A napfény megcsillan a víz tükrén, az ablaküvegen, az utakon megjelenő egyre sűrűsödő járműveken. Lassan beindul az élet, a nyüzsgés. Kis idő múlva nyoma sincs az éjszaka csendjének, rezdületlenségének. Egy-két óra múlva már eszünkbe sem jut, és szinte már el sem tudjuk képzelni, milyen mozdulatlan, sötét és zajtalan volt az éjjel. Ehhez hasonlóan, egy mozdulatlan, sötét és zajtalan éjszakán nehéz felidézni a nappal világosságát, lármáját, eleven forgatagát. Különösen akkor igaz ez, ha álmatlanul fekszem az ágyon és nem tudok elaludni. Nem lehet mit tenni, nincs akihez odafordulhatnék, akit megszólíthatnék. A nyomasztó gondolatok, az élet nyugtalanító kérdései is könnyebben találják meg ilyenkor az elmét. Olyan távol van még a reggel, hogy szinte úgy tűnik, többé nem is fog eljönni. De akármilyen sötét és hoss...

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” 42. Zsoltár 12. verse Különbözően reagálunk a változó élethelyzetekre. Vannak, akik a legkisebb nehézséget látva is megtorpannak, lefagynak, s vannak, akik hősként viselkednek igen súlyos, veszélyes helyzetekben is. Nem csupán egymástól különbözünk ebben, hanem sokszor mi magunk is másként reagálunk, akár ugyanolyan helyzetekben is. Mindannyian átélünk olyan tapasztalatokat, amelyek során küzdenünk kell a reménységért, képletesen szólva, küzdenünk kell azért, hogy a fejünk a víz fölött maradjon, ne fulladjunk bele a problémákba… Ebbe a lelki küzdelembe pillanthatunk be a zsoltár segítségével.  Ahogyan a zsoltár írója megkérdezi önmagát – „miért csüggedsz el, lelkem?” - úgy kell beszélnünk saját lelkünkkel. Meg kell kérdezni magunktól, hogy valójában mi a bajunk, miért keseredtünk meg, vagy miért vagyunk zaklatottak. Szembe kell néznünk a problémákkal, majd biztatni...

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” 42. Zsoltár 6. vers Jézus Krisztus a tettek embere volt. Hogy honnan lehet ezt tudni? Megmutatom. A Biblia újszövetségi része tele van olyan történetekkel, ahol Jézus csodát tett. Fontos kiemelnünk, hogy ezek a csodák kivétel nélkül megváltoztatták emberek életét, sőt olyanra is van példa, hogy visszaadta az életet, ezzel is bizonyítva, hogy beszédei nem csak üres szavak, amelyek elvesznek amint kimondta őket, hanem azoknak valós erejük van és szavaival emberek életét változtatja meg. Ilyen történet az is, amikor egy hatalmas tömeg érkezett Jézushoz a Genezáret-tó partján. Ahogy ott tartózkodott meglátott két hajót, amelyek a part mentén voltak, mert épp megérkeztek az éjjeli halászatból, csakhogy semmi fogásuk nem volt. Abban a korban és azon a vidéken pedig a halászat feltétele volt az életben maradásnak. Jézus oda ment az egyik hajóhoz, ami ...

„De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.” Pál második levele Timóteushoz 3. fejezet 14-15. vers Hétről hétre események tömege tesz próbára téged. Jönnek, és megkérdőjeleztetik veled az Istenbe vetett hitedet, az arról szóló meggyőződésedet, hogy az életnek igenis van értele, hogy számít valakinek a létezésed, és szükség van rád. Megingatják az elhívásodban való bizonyságodat, és időről időre megszurkálnak azzal a felvetéssel, hogy állj fel az asztaltól, és keress magadnak valami más hivatást. Újból és újból ott kopogtat az ajtódon a „nem vagyok elég jó” gondolat, ami próbálja veled elhitetni, hogy nem vagy elég jó Istennek, a társadnak, a gyermekeidnek. Félre ne érts, fejlődni mindig lehet, törekedni kell a jóra. De Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni, Ő azt ingyen adja nekünk önmagáért, me...

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!" Zsoltárok könyve 42:6  "Hiányzol!" - mondja a kislány az apjának a videóhívásban. "Hiányzol!" - súgja a telefonba a szerelmes a párjának. "Hiányzol!" - mondja a gyermek az anyjának. Éreztél már így? "Hiányzol!" - énekli az ember Istennek a mai zsoltárban. Az, hogy Isten hiányzik, nem csak azért rossz, mert érzelmi stresszt okoz. Isten hiányzik, amikor a természet erői megvadulva emberi életeket ontanak ki. Isten hiányzik, amikor a megtört kapcsolat könnyét morzsolgatjuk. Isten hiányzik, amikor aggodalmak között beteg szerettünket kísérjük a kórházba. Isten hiányzik, amikor a rohamrendőrség veri szét erőszakkal a tömegeket, vagy amikor a tömegek verik szét a várost. A zsoltáros felsóhajt: "Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!"  Zsoltárok köny...

A 118. Zsoltár a hála és öröm éneke. Hálaadás Isten szabadításáért, oltalmáért, örökké tartó szeretetéért. Amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, ezt a zsoltárt idézte fel ujjongó kiáltások között az őt kísérő sokaság. A korábban megvetett, elutasított megváltó győzelmének, diadalmenetének hirdetése jelenik meg a 19-24 . versekben: „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak! Ez az Úr kapuja: igazak mehetnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” Ezután szólal meg a kérés: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!” , majd folytatódik az öröm megszólaltatása. Miért fontos ez a kérés az örömmámor idején? A szabadítás átélése könnyen elfeledteti velünk rászorultságunkat, kiszolgáltatottságunkat. Szomorú, de gyakran előfordul, hogy a lelkesítő tapasztalatok időszakát a csüggedés, sötétség ideje...

"Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.” Jónás próféta könyve 2. fejezet 8. vers   Te mire gondolsz, amikor elcsüggedsz? Jónás próféta három napos csodálatos “utazása” alatt bizonyára nem egyszer érezte reménytelennek a helyzetét. Nem mindennapi dolog az, hogy egy hajóból kidobva egy nagy hal gyomrában, a vaksötétben gondolhatja végig az ember, hogy hol is ronthatta el az életét. Ebben a környezetben mondja el azt az imát, amit Jónás könyve 2. fejezetében olvashatunk. A fenti, rövid szakaszból négy dolgot tanulhatunk a prófétától azokra az esetekre, amikor átvitt értelemben (vagy mint Jónásnál, szó szerint) összecsapnak fejünk felett a hullámok: “amikor elcsüggedt a lelkem” — Általános keresztény tévhit, hogy Krisztus követőjeként nem csüggedhetünk el, vagy nem lehet rossz a hangulatunk. Ez azonban nem csak hogy hamis, de igen veszélyes gondolat is lehet. Hiszen Istent követve is kerülhetünk, és kerülünk n...

"Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!" Zsoltár 43,5 Volt már, hogy erőt vett rajtad a csüggedés, hogy azt érezted: vége a világnak? A belsőd háborgott a sok igazságtalanság miatt, ami téged ért és ami ellen nem tehettél már semmit? Ugye ismerős érzés ez, a depresszió előszobája. Mi jelenti ilyenkor a kiutat? A szerző, aki a zsoltárt írta minden valószínűség szerint egy fogoly volt. Azok közül való, akiket Kr.e. 587-ben, a templom elpusztítása után Nabukodonozor király elhurcoltatott Babilonba. Lehetséges, hogy Lévita volt, egy Korah fiai közül, aki az ostrom előtt maga is szolgált a zenészek között, sőt több zsoltárt is szerzett. (Egészen biztos, hogy a 42. zsoltárnak is ő a szerzője, hisz ott is szerepel ez a kijelentés két versben is.) Teljesen érthető, hogy a fájdalmát dalban fejezi ki Istene felé. Számára ez az imádság, ez az istentisztelet, ami után kesereg is, amit igazságta...

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” Zsoltárok könyve 42:12 Igen, könnyű kétségbeesni. Talán a legkönnyebb válasz a bajban. Kapsz egy rossz hírt, vagy még ez sem jutott el hozzád, csak az az idegtépő csend vesz körül, amikor nem tudsz mást tenni, mint várni és várni.  Ekkor egy kis vezérhangya keresztülrágja magát a józanság védőbástyáján. Csak egy apró gondolat, ami átfért a szűk résen. Csak egy halvány, negatív talány, ami felébreszti benned azt a hideg érzést. Félelmet.  A hideg egyre erősödik, egyre több és több oldalról támadnak a sötét gondolatok, és egyre vadabb víziókat tárnak eléd, míg végül elveszíted az irányítást, és engeded, hogy magával ragadjon a csüggedés és az aggodalom. Képzeleted elszabadul, mint egy megvadult ló, riadtan vágtat egyre csak előre, és semmi sem tudja megállítani.  Úgy érzed, mindennek vége, az álmaid, a jövőd romokban hever, és nincs erőd...

Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!  Ézsaiás könyve 40,28-31 Ha tartósan fent áll egy nehéz helyzet, amiből nincs kiút vagy szinte nincs, akkor szívesen megkérdeznénk a jó Istent, hogy akkor ezt, vagy azt miért engedi meg? Még olyan messzire is el tudnak menni a gondolataink, hogy szívesen adnánk egy szemüveget is, hogy Isten jól lássa a helyzetünket, mert minden bizonnyal azért engedi meg bizonyos fokig a szenvedéseinket, mert nem látja jól az adott helyzetet. Már sokszor hallottunk prédikációt, vagy templomban, vagy a szomszéd nénitől-bácsitól, hogy az Isten a javunkat akarja. Ilyenkor gondolju...

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek"  Zsoltárok könyve 42:12 Ábrahám több volt, mint csüggedt, amikor az akkorra már egyedül maradt fiát kellett vinnie az áldozati oltár felé. De ő volt a legboldogabb, amikor az oltár lángja fellángolt, de egy kos égett rajta a fia helyett. A sareptai özvegy bizonyára nem ugrándozva, hanem mélységes szomorúsággal mehetett tüzelnivalót gyűjteni az utolsó vacsorájukhoz, ami után egyetlen reménye az maradt, hogy meg  halhat a fiával. Talán még akkor sem tudott a csüggedtségnél egyebet érezni, amikor Illés azt kérte tőle, hogy az utolsó marok lisztecskéből és néhány csepp olajból neki készítsen ételt - ugrás a semmibe. De Isten láthatatlanul megsokszorozta a keveset - ameddig kellett elég volt. A halál helyett egy isteni csoda átélője lehetett. Kár volt szomorkodni. Dániel és társai több, mint biztos, hogy elcsüggedtek, amikor fogolyként kerültek...

„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” (Ézsaiás 35:1-4) Ezen a világon nagyon sok nyomorúságot élünk át, sok szenvedést látunk magunk körül. Ha bekapcsoljuk a TV-t, és megnézzük az esti híradót, belőle részletes beszámolót kapunk arról, hogy mit tett aznap Sátán. Sokan elcsüggedve, életkedvüket elveszítve élnek máról holnapra. Nem hiszik, hogy lehet valaha jobb, szebb az élet. Ezek a versek tavaszt hoznak a télbe, arról biztosítanak bennünket, hogy hamarosan eljön az a világ, ami merőben különbözni fog a mostanitól. Bánat helyett öröm, szomorúság helyett vígság, ny...