reggeli dicséret

"Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." Kol 4,6 A kommunikáció alaptörvénye, hogy a beszélgetésben sokkal többet jelent a szavaknál az, ahogyan beszélünk. Milyen a hangszínünk, milyen a testbeszédünk? Valaki szól hozzánk és azonnal magával ragad dallamos, fülünknek tetsző beszéde. A partnerünk odaadóan figyel ránk, teljesen felénk fordul és issza szavainkat. - Ugye mindkettő ismerős? Nem mindegy nekünk sem, hogyan beszélnek velünk, de az sem, mi hogyan tesszük ezt. Pál ebben akar segíteni, ezért három tanácsot ad: 1. Legyen a beszéded kedves! A kedvesség erény, mely arra tesz képessé, hogy szeressünk és szeretetre méltóak legyünk. A kedves ember mosolygós, közvetlen, figyelmes, udvarias, nyitott a másik ember felé. Ezzel a viselkedéssel kedvessé tehetjük magunkat mások előtt. Isten előtt kedvesnek lenni azonban többet jelent ennél. Ehhez szükségünk van Isten kegyelmére. Mert csak Jézus értünk ho

Ma reggel egy gyönyörű imát olvashatsz. Azonban lenne egy kérésem. Ezt az imát Dániel mondta el több mint 2500 évvel ezelőtt. Neki akkor, ott ez volt az aktuális. De neked ma talán át kéne fogalmaznod a szavakat. Arra kérlek, mondd el Dániel alábbi imáját ma reggel, mielőtt elindulsz a munkahelyedre, az iskolába, vagy ügyeidet intézni, de vonatkoztasd teljesen a saját körülményedre. Saját városodra, otthonodra, vagy bármire, ami számodra fontos. Kérlek, éld bele magadat! Képzeld el, hogy Isten tényleg képes meghallgatni, és tud is, fog is rá válaszolni. Íme Dániel imája: „Én Istenem! Fordítsd felénk füledet, és hallgass meg minket! Nyisd ki szemedet, és tekints pusztulásunkra, és a városra, amely a te nevedet viseli. Mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd könyörgésünket. Uram! Hallgass meg! Uram! Bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj – önmagadért, én Istenem, mert a te nevedet viseli a te városod, és a te néped.

"Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az."   Prédikátor könyve 12:13-14          Emlékszem, fiatalkorom egyik félelmetes filmje a “Tudom, mit tettél tavaly nyáron” című tinihorror volt. Már csak a címe is hátborzongató, hiszen az ember sokszor még arra sem emlékszik, hogy mit csinált egy héttel, néhány nappal, sőt, van, hogy még néhány órával ezelőtt is… Hát még arra, amit tavaly nyáron! A film legfélelmetesebb aspektusa pedig pontosan ebből fakad. Bár a főhősök úgy gondolták, hogy senki nem látta őket a bűntett közben, hiszen látszólag nem volt szemtanú, mégis egy rejtélyes valaki tudja, hogy mi történt azon az éjszakán. De nem a film a fontos... Hiszen talán a legtöbbünknek nincs olyan rejtegetni valója, mint a film karaktereinek, de mindannyian éreztük már úgy, hogy “de jó, hogy ezt nem látta senki”. Egész

„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.” (Prédikátor könyve, 11. fejezet 4. vers) Hajnal van, fekszem az ágyban, hallgatom, ahogy erőteljesen kopog az ablakpárkányon az eső. Telefonon böngészem az időjárás előrejelzést, 3 fok, 15mm eső, 15km/h-s északi-északnyugati szél. Brrrr, már most kiráz a hideg, ilyenkor kimenni, futni… De ott a cél, néhány hónap és egy régi vágyam teljesül; maratont futhatok álmaim helyszínén. Az edzésterv szerint ma menni kell, ha esik, ha fúj… Jó jó, - nyugtatom magam – nem kell ezt olyan véresen komolyan venni. Számomra ez elsősorban úgyis az élményről szól majd. Csak hobbifutó vagyok, magammal küzdök, nem mással. És ha ezt a mai csúnya reggelt kihagyom, nem történik semmi, legfeljebb nem lesz meg a tervezett idő, többet kell majd belesétálni, szenvedős lesz a vége... Végeredményben nem az életem múlik rajta. Vagy mégis? Hiszen, ez a halogató gondolkodás olyan, mint egy vírus. Ma engedsz neki, és holnap,

„Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.  Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.”  Zsoltárok könyve 139. fejezet 5-6. verse Ez az egyik kedvenc zsoltárom. Biztonságot ad, megnyugtat annak ellenére, hogy felfoghatatlan az a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket. Néha úgy érzem magam, ahogyan Newton is megfogalmazta (nem tudom pontosan, de valahogy így hangzik): „olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat gyűjtöget, miközben az igazság hatalmas óceánja ismeretlenül tárul elém.” Amikor a feleségemmel töltöttük első közös nyári szabadságunkat Horvátországban, akkor nagy élményekben volt részem. Nemcsak azért, mert ez volt az első közös tengerparti kirándulásunk, hanem azért, mert olyat láttam, amit azelőtt még sohasem. A búvárszemüvegek egy új perspektívába helyezték a tengert számomra. Az élővilág oly gazdag volt és annyi sok örömet szerzett nekünk a sok apró lény, hogy leírhatatlan. Másoknak lehe

"Nem késlekedik az ígéret Ura, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hanem hosszan tűr értetek, mivelhogy nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson." Péter 2. levele 3.9 Jézus Krisztus második eljövetele Isten szabadító közbeavatkozásának ígérete. Arra a napra irányul(t) minden kor hívőinek vágyakozása. A kitörő öröm napja lesz az a nap, mint amikor a vőlegény és a menyasszony örül az esküvő napján.  A visszatérésre vonatkozó ígéret már olyan rég elhangzott. A világ nyomorúsága, az emberi fájdalom és szenvedés már oly régóta szabadításért kiált. Okkal tehetjük fel a kérdést: Miért nem jött még el Jézus? Miért késlekedik? Nem volt még elég a bajból? Az ígéret Ura nem késedelmeskedik vagy vonakodik. Komoly oka van arra, hogy még nem jött vissza. Jézus arra figyelmeztetett minket, hogyha készületlenül ér bennünket az a nap, akkor eljövetele olyan lesz számunkra, mint amikor tolvaj jön és kifoszt (vö. Luk. 12.35-40). Jele

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Pál levele Tituszhoz 2:11-14  Ő lépett először, és nem azért, hogy mattot adjon neked. Keresett az Éden fái között, keresett a Paradicsomtól keletre, és utánad ment, hogy tudd, nincs minden veszve. Igen, hibáztál, de Neki akkor is fontos vagy. Ő felelősséget vállalt érted, és hiába tépted ki magad a kezéből, Ő nem mondott le rólad.  Feláldozta érted a Legdrágábbat. A te bűnödért, a lázadásodért. Ő halt meg, hogy neked legyen esélyed másként dönteni. Meghalt, hogy megismerhesd Isten valódi arcát. Azét az Istenét, aki képes