reggeli dicséret

Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Jelenések 3:12 Filadelfiát – az itt található gyülekezetnek íródott a levél – nem egyszer pusztította súlyos földrengés, lakói ezért gyakran elhagyták a várost, az újjáépítések után pedig többször a település nevét is megváltoztatták. A keresztény közösség úgy jelenik meg a levélben, mint aki nem túl erős, de hűséges Istenhez és az evangéliumhoz. A kísértés órája vár a gyülekezetre, a keresztényüldözés már elkezdődött, de még nem érte el tetőfokát. Lehet, hogy számunkra furcsa ez a fenti ige, hisz ki szeretne egy örökkévalóságon át oszlop lenni egy templomban, de a természeti katasztrófák és az üldözés árnyékában élő hívek számára igazán bátorító lehetett ez a metafora. A győztesek Uruk nevét és az új Jeruzsálem nevét viselve oszlopként állnak majd Isten tem...

Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. Lukács 2:29-32 Volt már olyan érzésed, hogy éppen MOST egy ünnepélyes és várva várt pillanat érkezett el? Jól emlékszem arra, hogy milyen érzés volt az, amikor az első fiunkat vártuk, és egy éjszakai ébredés után azt mondta a feleségem, hogy: „Itt az idő, induljunk” (a szülészetre)! Ez a MOST egy nagyon különös, ünnepélyes érzés volt. És három óra múlva megszületett. Ehhez hasonló, csak jóval enyhébb „most” érzéssel járó élmények voltak, amikor eljött az életében az első óvodai, aztán iskolai nap. Gyermekeink születéséhez hasonlóan nagy MOST élményt éreztem, amikor a menyasszonyommal megjelentünk az anyakönyvvezető előtt, és amikor egy álmokban és egyéb módon Isten által előre jelzett esemény bekövetkezett. Talán mindenkinek vannak ilyen élményei. Simeon...

  “Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” Korinthusiakhoz írt második levél 4. fejezet 16-18. vers “Hiszem, ha látom.”—tartja a közmondás. Sőt, sokan vallják, hogy ezen elv szerint élnek. Én, személyesen, következetlennek tartom ezt a fajta gondolkodást, hiszen az élet sokkal több annál, mint amit a látásunk, vagy akár mind az öt érzékszervünk megmutat nekünk. A dolgoknak van egy belső, rejtett értelme, lényege, és hiszem, hogy ezek felismerésének képessége tesz minket elsősorban emberré. Sokszor elég, ha egyszerűen csak az értelmünket használjuk ahhoz, hogy lássuk a láthatatlant. Ha regényt olvasunk, csupán betűket és írásjeleket látunk, mégis megelevenednek előttünk a szereplők...

"Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny." Zsoltárok könyve 19:2 Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. — Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra (részlet) A fákról már hullanak a zöldből vöröses-sárgás-barnás színűre változott levelek, a virágok elhervadtak, az út szélén mindenütt vadgesztenye-halmok sorakoznak. Az összegyűjtött avarban kutyák hemperegnek, a gyermekek iskolatáskák súlya alatt görnyedeznek. Az ég hol világoskék, hol szürke színű, a felhők jönnek-mennek. A nap ereje már nem a régi, de még éppen megmelegíti az arcodat, ha felé fordítod. A hangulat magával ragadó, még ha nem is feltétlen mondjuk Petőfi Sándorral együtt, hogy az ősz a kedvenc évszakunk. Ez az évszak, mint szimbólum mindig is az elmúlást jelentette: a tavasz és a nyár elmúlásával, életünk őszét követi a borongós, hideg tél, ami aztán véget érve örök álmot hoz. És még ebben a kevésbé vonzó évszak...

  „ Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék. Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt. ”   ( Prédikátor könyve 3. fejezet 14-15. vers ) A szolgálati lakást, ahol most lakunk, egy héttel a beköltözésünk előtt vásárolta meg az egyház. A tulajdonos egy testvérpár, két középkorú férfi volt, akik nemrég elhunyt édesanyjuk után örökölték meg és rögtön el is adták az ingatlant. Az adásvételi szerződés aláírásakor az volt a kérésünk, hogy lehetőleg ürítsék ki a lakást, de mindenképp vigyék el azt, amire szükségük van, hiszen a teljes körű felújítás miatt minden a hulladéktelepre fog kerülni. Hogy mit vittek el? Azt nem tudjuk, de hogy mi maradt azt igen. Megdöbbentő volt látni, hogy a sok régi, használhatatlan kacattal együtt itt hagyták a régi családi fényképeket, szüleik egymásnak írt szerelmes...

Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!  Pál levele a rómaiakhoz 6:9-11 A világ legtermészetesebb dolga egyben a legfájdalmasabb is: minden, ami él, egyszer meg fog halni. Igaz ez fűre, fára, igaz ez állatra és emberre is. Egyszer mindennek vége szakad, legyen ez bármilyen jó, vagy rossz hír a számunkra. Egyszer egy nagy gondolkodó azt mondta, hogy az életnek a halál ad értelmet. Ha nem lenne halál, úgy pocsékolhatnánk életünk minden napját, ahogy csak akarjuk, hiszen nincs tétje, mivel töltjük: végtelen van belőlük. Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja: az életnek az örök élet ad értelmet. Jézus Krisztus, aki a Biblia leírása szerint öröktől fogva létezik ( János evangéliu...

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.”   (23. Zsoltár 4. vers) Egy felmérés szerint az emberek 25%-a 40 évesen teszi először komolyabban mérlegre az életét, újrafogalmazza céljait, vágyait. A 60 éveseknek már 50%-a, azaz fele gondol gyakran a továbbélés esélyeire. A 70 év felettiek 90%-ánál pedig szinte minden nap jelen van az elmúlás gondolata. Bizony, az évek múlását jelzi az is, hogy már nem esküvőkre, hanem temetésekre járunk, egyre több barátunktól és ismerősünktől veszünk búcsút, ahogy többször szembesülünk az halállal, és egyre többször jut eszünkbe, hogy mi lesz, ha már nem leszünk… Persze erről nem szabad beszélni, mert még azt gondolnák, hogy hatalmába kerített a depresszió, a hitetlenség, a félelem. S közben mindannyiunkat ott feszít belülről, először a tiltakozás, az egyezkedés, majd a belenyugvás. A Biblia legismertebb zsoltára arról szól, hogy...