reggeli dicséret

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;" Filippibeliekhez írt levél 4:6 Az aggodalom korában élünk. Mindenkinek nehéz a szíve, mert talán sohasem volt annyi bizonytalanság a világunkban, mint most van. Aggódhatunk a világ sorsa felől, mert gazdasági válság jön, egyik a másik után. Mert háború követ háborút és üldözés üldöztetést. Nyakunkon a globális felmelegedés, pusztulnak az állataink, változik a táj és visszafordíthatatlan minden. Aggódhatunk a személyes sorsunk felől is. Ki van ma biztonságban, kinek van ma stabil, jó állása, munkahelye? De a megélhetésen túl más gondok is aggaszthatnak. Például, mi a helyzet a kapcsolatainkkal? Megvannak még a barátaink és jól is vagyunk, mint régen? A párkapcsolatunk fejlődik, kiteljesedik? De aggódhatunk még másokért is. Szeretteinkért, gyermekeinkért, mindenkiért, aki fontos a számunkra. Aggódhatunk, de mire megyünk vele? Az orvosok sze

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek 18:21 Szavaink természetesen tartoznak hozzá az életünkhöz. Szavakba öntjük a gondolatainkat, érzéseinket, örömünket és bánatunkat. Kimondhatatlanul nagy dolog a beszéd ajándéka, a kommunikáció lehetősége a másik emberrel. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a szavak hatással vannak a beszélőre és a hallgatóra egyaránt. Amikor kibeszélheti magát az ember, önmagát is jobban megérti; amikor nevén nevezi a dolgokat, azok a helyükre kerülnek, elrendeződnek benne. Ezen túlmenően szavaink által hatással vagyunk környezetünkre is. Sokat beszélünk, nem is gondolva arra, hogy a beszédnek, - Isten e csodálatos ajándékának van egy veszélye is, mégpedig az, hogy nem mondunk semmit. Mennyi minden szóba kerül találkozásaink során egy-egy ártatlannak látszó beszélgetésben, ami nem szükséges, és semmilyen formában nem építi a másik embert, ami egyikünknek sem használ!

"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás próféta könyve 26:3 Pál apostol azt mondja, hogy Isten békessége “minden értelmet meghalad” ( Pál levele a filippiekhez 4:7 ). Ez az a “teljes béke”, amiről Ézsaiás próféta is ír. A Septuagintában, az Ószövetség görög fordításában nem véletlenül található meg ugyanaz a szó a két igében, (εἰρήνη - eiréné - béke) már a bibliafordítók is tudták, hogy itt bizony csak ugyanarról lehet szó. Ebben a békességben az a különös, hogy nem lehet megmagyarázni — ahogyan Pál erre nagyszerűen rámutatott. Mondok egy példát. Nem tudom, hogy elgondolkoztál-e már rajta, amikor buszon ültél, hogy bármikor baleset érhet téged? Nem akarlak megrémíteni, de sajnos tényleg ez a helyzet. A buszon (az autóban, a vonaton, a repülőben, a hajón) tulajdonképpen egyetlen ember kezeiben van a sorsod: a vezetőében. Meg annak a néhány száz mérnöknek és gyári munkásnak, akik a járművet, amin ülsz, elkészítették és

„Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsoltárok 55:23 A mai fiatalok energiavámpírnak nevezik azokat, akik állandóan panaszkodnak, akik nem tudnak másról beszélni, mint a nehézségeikről, betegségeikről, arról, hogy őket senki sem szereti. S nem veszik észre, hogy épp ők magányosítják el saját magukat, mert az állandó kesergésükkel elüldöznek maguk mellől mindenkit. Bizony, sokan csak azért osztják meg terheiket, hogy felmentést kapjanak mulasztásaikra, vagy hogy ezáltal kiprovokálják a társuk sajnálatát. És a problémák kibeszélése, állandó ismétlése számos esetben azt eredményezi, hogy az illető csak még inkább elakad, megreked egy önmagának kreált álomvilágban, s addig megy, addig keres, míg talál egy olyan meghallgatót, aki neki ad igazat. Mai Igénk mellé álljon itt néhány sor Ellen G. White Jézushoz vezető út című könyvének Öröm az Úrban című fejezetéből, mely szintén arra buzdít, hogy terheidet

  „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltju k: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.  Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. ” Pál levele a rómaiakhoz 8. fejezet 15-17.  Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.  (14. v.) A Lélek által Isten fiai, így az ő örökösei vagyunk, Krisztusnak pedig örököstársai. Istentől való függőségünk szemléltetésére Pál megtartja a szolgaság képét, amely alapvetően határozza meg a kapcsolatot azzal, akinek a birtokában vagyunk. De a függés belső tartalmának megértése útjából csak akkor hárul el minden akadály, ha feltárja előttünk a teljes valóságot: a Lélek nem az Isten jogos haragjától való félelem állapotába akar visszavezetni bennünket, nem rabszolgákká akar tenni, hanem Krisztus fiús

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jelenések 3:11) Mindannyian várunk valamit. Sokszor ez egy rendezvény, sokszor ez egy esemény, vagy családi ünnep. Bármi is legyen, fontos számunkra, annyira, hogy minden idegszálunkkal figyelve fel akarunk készülni rá. A Biblia előre mutat egy olyan eseményre, ami érdemes arra, hogy várjuk. Jézus Krisztus meghalt értünk, de feltámadt, és a mennybe ment. Mikor elment, ígéretet tett számunkra, hogy vissza fog jönni, és ezt érdemes várnunk. Ez egy olyan esemény, amire érdemes készülnünk. Nem tudjuk mikor történik ez meg, de egy valami biztos, hamar eljön, és ez hatalmas esemény. Olyan nagy, hogy az egész világegyetem feszülten figyeli, mikor következik be. Az esküvőmre készültem, és a feleségem, akkor még menyasszonyom egyik nap ránézett a telefonjára, és ennyit mondott: "Már csak száz napunk van az esküvőig." Én akkor azt hittem hogy az rengeteg, ma már tudom hogy kevés idő. Így vagy

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,” Máté evangéliuma 6:9   Mi Atyánk! Szenteltessék meg a Te neved, mert így hívhatunk Téged. Mert nem egy megközelíthetetlen Isten vagy, aki a véletlenre bízott minket, hanem Atyánk, aki szeret, aki nem mondott le rólunk. Mert gondod van a mennyen kívül élőkre is. Mert nem hagytál minket Édentől keletre sínylődni lázadásunk keserű levében, hanem elküldted Egyetlenedet, hogy legyen esélyünk az újrakezdésre.  Szenteltessék meg a Te neved, mert vállaltad volna az örökre elszakadást is attól, Akivel egyek vagytok, csak azért, hogy mi újra egyek lehessünk Veled. Mert ott van fenn a te székhelyed, de őszintén várod azt az időt, amikor már nem lesznek közted és köztünk áthidalhatatlan határok, és végre országod lakói lehetünk.  Szenteltessék meg a te neved, mert megengedted, hogy Fiad elszenvedje mindazt, amit nekünk kellett volna megélnünk, végignézted, ahogy elárulják, ahogy a tömeg Ba