reggeli dicséret

Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és helyet foglalt egy öregkorú. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz. Dániel próféta könyve 7:9 Félelmetes belegondolni, hogy egy olyan király vezet egy országot, akinek végtelen hatalma van. Olyan király, aki abban a pillanatban, hogy valami olyant teszel ami neki nem tetszik, megbüntet, vagy akár megöl. Félelmetes belegondolni, hogy mindent tud, mindent lát, mindent hall. Abban a tudatban élni hogy bármelyik pillanatban becsaphat a villám, félelmetes. Miért akarhat ilyen életet bárki. Isten mint egy mindent tudó király, aki bármit meg is tehet, trónol egy tüzes trónon, és azt nézi, kire csapat le? Bármikor lerombolhatja a falakat ha akarja. Bármikor lerombolhatja a falakat. De akkor is megteheti, ha az a fal gátol abban, hogy én előre haladjak. Porig rombolhat egy várat egy csettintésre. Megállíthat hömpölygő folyókat egy suhintásra. Életet l

"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk." Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers Ady Endre költőnk Új versek című kötetének előhangja az alábbi sorral kezdődik: “Góg és Magóg fia vagyok én…” Gógról és Magógról a Bibliában olvashatunk először. Az ószövetségi Ezékiel könyvében Góg egy Isten népe ellen támadó uralkodó, Magóg országának a fejedelme. A Jelenések könyvében Góg és Magóg pedig az Isten és népe elleni végső háborúra induló népek összességét jelképezi. Egy másik forrás – az ókori, eredetileg görög nyelven íródott Nagy Sándor-regény – késői változatai szerint Góg egy nomád nép volt, akiktől a hódító Nagy Sándor úgy védte meg birodalmát, hogy egy völgybe szorította őket, majd falakat és érckapukat épített köréjük. Anonymus, a 12-13. századi magyar krónikás pedig ezekből a forrásokból kiindulva nevezi a magyar népet Góg és Magóg leszármazottainak. Ady Endre

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézsaiás próféta könyve 40:1-4 Jól jönne már az a vigasztalás! Izráel népe a babiloni birodalom alatt sínylődik fogságban, az elkeseredés rég nem látott méreteket ölt. Legutóbb talán az egyiptomiak alatt volt ilyen a soruk, de az is más volt, meg aztán annak már sok-sok éve vége. A hőstörténetek még fennmaradtak ugyan, gyerekek és felnőttek együtt várják az új Mózest, aki majd kiszabadítja őket. Lesik az eget, újra várják a tíz (nem lehetne most tizenkettő?) csapást, pusztuljon mindenki, aki Izráel vesztét akarta! De a sáskák csak nem jönnek

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” Ézsaiás könyve 40. fejezet 8. vers Sárguló falevelek, lehulló virágok, szürkülő táj. Ismét itt van az ősz, ismét elmúlt egy év. S bevalljuk vagy sem, a tájjal, a természettel együtt mi is halványulunk, szürkülünk, egyre gyűröttebbek, ráncosabbak leszünk, míg teljesen elhervadunk és elhalunk. Nincs tovább. Ennyi volt. Csak az Isten beszéde marad. Nem! Ézsaiás üzenete nem erről, nem a bűnös pusztulásáról szól! Ez a fejezet úgy kezdődik „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!” (1.vers) A vigasztaló üzenet pedig ez: Az akkori Babilonba hurcolt, leigázott nép, vagy mi, akiket hozzájuk hasonlóan szenvedélyeink és bűneink tartanak fogva, és a mulandóság ugyanazon béklyójában vergődünk. Nem elpusztítani akar az Isten, hanem megmenteni. Nem Izrael népének, nem a bűnös emberiségnek lesz vége, hanem „vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott” (2. vers) Persze, mindez, a megbocsátás, a megváltás

„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.  De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.„ Ézsaiás könyve 40.rész 28-31.vers „Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. ” (40,27) Vajon hányan éreztük már ezt életünk során legalább egyszer? Hányan éreztük azt, hogy életünk valahol lóg, a problémáink pedig nemhogy csökkennének, hanem csak gyarapodnak és lassan az energiánk végére érünk és nem látjuk a kiutat és….(nagy levegő) Ugye tudnád folytatni? És most kérlek, végy egy újabb mély levegőt és kezdjük előről! A fenti részlet az egyik kedvenc bibliai könyvemből való. Az egész rész nagyon érdekes, de a kiemelt fenti sorok koronázzák meg az egészet. Had mesélj

“ Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.  Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra !" Eszter könyve 4:13-14 Eszter, egy olyan király felesége lett, aki az "ellenséghez" tartozott és olyan időkben lett királyné, amikor nem volt jogi lehetőség arra, hogy megvédje hitét és meggyőződését abban az esetben, ha kitudódik, hogy milyen a nemzetisége és vallása. Eszter fiatal volt, és tapasztalatlan, de volt egy mentora, aki világosság tette számára, hogy nem véletlen az ő királynői mivolta, mert bajban van a népe. Ma pedig a zsidók évről évre megünnepli a Purimot, a szabadulás napját, mert volt egy fiatal Eszter, aki nem félt hitben megtenni kockázatos lépéseket. Fogalmam sincs, hogy mai elkényelmesedett világunkban ki az a fiatal hívő

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” János evangéliuma 14:18-21 Vajon milyen lehetett Jézusnak megélni az utolsó vacsorát? Milyen lehetett úgy jelen lenni a barátai körében, hogy ő nagyon jól tudta, ilyen formában tényleg ez lesz az utolsó. Az én elképzelésemben neki sem volt könnyű ez a páskavacsora, és nem azért, mert nehezére esett 12 pár koszos lábat megmosni, hanem mert visszafordíthatatlanul le kellett zárnia egy röpke hároméves időszakot. Ennyi volt, nincs visszaút, nem lehet újrajárni az eltelt éveket, de most van még pár viszonylag zavartalan óra, ezt kell beosztani a búcsúzáshoz. Annyi mindent mo