reggeli dicséret

  „Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” ( Péter első levele 1. fejezet 16 . vers ) Miután az Örökkévaló átadta Mózesnek a tízparancsolat tábláit, megbízta, hogy helyezze azt egy ládába, az úgynevezett frigyládába, amit sittim fából kellett elkészíteni, majd beborítani arannyal kívül és belül egyaránt. (lásd. 2Móz.25:10-11) Micsoda?   Ez felesleges. Minek kell egy olyan tárgyat, amit senki sem nyithat ki, és amibe senki sem nézhet bele, nemcsak kívülről, hanem belülről is színarannyal bevonni? Nem lett volna elég csak a látható részeket bearanyozni? A válasz: Nem. Miért? Mert nemcsak a tízparancsolat, hanem a maga a láda is az Isten tökéletességét mutatta be. Azt, hogy Ő teljes valójában, kívül és belül is egyformán hibátlan, azaz Szent. Erről ír Péter apostol is: „szentek legyetek TELJES életetekben” (15.vers). TELJES életünkben, azaz ne csak a templomban viselkedjünk keresztényi módon, hanem otthon és a munkahelyünkön is. TELJES életünk...

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban. 1Pét 1:13-15 Akinek a környezetében vannak gyermekek, az tudja, hogy az engedelmesség nem minden gyermek erénye. Egy ideje sokan követik azt a „nevelési elvet”, hogy hagyjuk a gyermeket kibontakozni, ne korlátozzuk az akaratát, mert ezzel érzelmi, lelki sérüléseket okozunk nekik. Ez sokkal inkább a nevelés elhanyagolása, mint elv. Megfelelő eszközökkel, a gyermek érdekében, hozzá kell őket szoktatni ahhoz, hogy bizonyos dolgokban engedelmeskedjenek, és ne mindig tegyék meg azt, amit akarnak, mert ha hagyjuk őket, sokszor helytelen, vagy akár veszélyes dolgokat fognak tenni. Péter apostol a hívő...

„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.” (Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 1. vers) Az egyház kialakulásának történelmét nézve, mindig szent irigység fog el, hogy néhány egyszerű fiatalember (halász, vámszedő, földműves, szabadságharcos) a Szentlélek vezetése melletti munkálkodása nyomán egy olyan keresztény egyház született, melynek voltak ugyan hiányosságai, de ezek eltörpültek az erények mellett. S a legnagyobb üldözések közepette is emberek ezrei fogalmazták meg: „nézzétek mennyire szeretik egymást!”. Az elpusztításukra való törekvés pedig a legnagyobb magvetésnek bizonyult, hiszen kitartásukat, reménységüket látva nem egyszer emberek ugráltak be az arénákba, „én is keresztény akarok lenni” felkiáltással. Ezzel szemben ma, bár nincs üldözés, mégis szégyen megvallani azt hogy hiszünk Istenben, hogy olvassuk a Bibliát, hogy lájkolunk vallásos oldalakat, stb. Mi ennek az oka? Hogy ...

"Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:23 Egy levélnek Pál apostol idejében is voltak formai szabályai, melynek most a záró sorait, az üdvözléseket és jókívánságokat olvashattuk. Az apostol ihletett gondolatai viszont sokkal több, mint formalitás, vagy egyszerű jókívánság. Ez egy őszinte imádság, könyörgés a hívő testvéreiért, akiknek bővölködő, teljes, szent életet kíván. Hogyan jön létre egy ilyen szent élet? Nem magunktól, nem a mi erőfeszítéseink által. Nem is az idő múlása, vagy az életkor határozza meg ezt a kérdést, hanem a "békesség Istene". Pál így folytatja: (26.v) "Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt." A megszentelőségünk és felkészülésünk Isten munkája. Ezt az egyszerű tényt könnyen el lehet felejteni, legalábbis a gyakorl...