Most cselekedj!
Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje. A prédikátor könyve 9:12 Az éppen aktuális COVID-19 (közismert nevén koronavírus) járványt illetően jónéhány gondolat amolyan “szállóigévé” vált az elmúlt napokban, hetekben. Ilyen pl. az, hogy mossunk kezet, vagy hogy ha lehet, inkább maradjunk otthon, ne menjünk közösségbe. De talán a legjellemzőbb — és nemzetközi szinten használt — “mottó” a “Vigyázzunk egymásra!” Noha vírusok mindig is voltak, és mindig lesznek, talán most először gondolkozott el az ember (a magyar) azon, hogy amit tesz, nem csak önmagára lehet hatással. Egymás után látni Facebookon és más közösségi portálokon, hogy az emberek egy része rájött: azzal, ha nem mozdul ki otthonról, és nem megy közösségbe, nem feltétlen önmagán, hanem más embereken segít — nem válik a betegség hordozójá...