reggeli dicséret

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33 Egy kis idei világstatisztika ( http://www.worldometers.info/hu/ ). 2011-ben a mai napig… · 45 526 200 ember halt meg és szinte minden másodpercben 2-vel nő ez a szám. Ebből 5 év alatti 6 120 000. · Ebből 27-30 ezren haltak, halnak éhen naponta. 916 903 547 fő pedig alultáplált jelenleg is. · Pedig 9 163 000 000 dollárt költöttünk idén egészségügyi kiadásokra és még nincs vége. · 849 685 217 ember nem jut megfelelő ivóvízhez, de ezeknek a száma végre folyamatosan csökken. · Mégis 1 449 800-an haltak meg a megfelelő ivóvíz hiánya miatt. · És még lehetne folytatni. Mennyi nyomorúság, pedig nem is beszéltünk a gazdasági nehézségekről, az ökológiáról és ezzel szoros összefüggésben a környezetvédelemről, vagy a háborúkról, természeti katasztrófákról. Jézus szavai igazak. Ebben a vi

„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk.” Lukács 24:46. 167 évvel ezelőtt – október 21-én – több száz ember arra ébredt fel, hogy valami csodálatos esemény szemtanúja lesz 24 órán belül. Lélegzetvisszafojtva figyeltek egész nap. Szent ünnepélyesség volt az arcokon. Végezték ugyan munkájukat, de azzal a tudattal, hogy két nap múlva már a dicsőség honában lesznek Megváltójukkal. Aztán elmúlt a nap – és nem történt semmi! Micsoda csalódás! Hasonló a tanítványok csalódásához, akik eltemették Mesterüket – és nem értették, hogyan történhetett mindez? „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, és így szólt nekik: "Így van megírva…” Isten szeretné ma megnyitni értelmünket, hogy értsük

" Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad " Mikeás 7:18 Véresre pofozták azt az arcot, amelyért Mózes könyörgött, hogy láthassa, és tilos volt látnia (2Móz 33, 19-20). A tövisek, amelyeket azért küldött Isten, hogy megátkozza a Föld lázadását, most saját szemöldöke körül meredeztek…Feküdj a hátadra!- Az egyik felemeli a bunkót, hogy mélyen beverje a nagy szöget. De a katona szívének tovább kell lüktetnie, miközben leszorítja a fogoly csuklóját. Valakinek percről percre fenn kell tartania a katona életét, mert magától senkinek sincs ilyen ereje. Ki látja el levegővel a tüdejét? Ki ad energiát sejtjeinek? Ki tartja össze molekuláit? Csak a Fiúban áll fenn minden (Kol 1,17). Az áldozat akarja, hogy a katona tovább éljen, ő ad a harcosoknak további létet. A férfi meglendíti karját. Miközben a katona a karját lendíti, a Fiú visszaemlékszik, hogyan tervez

„Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.” (Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 18. vers) Mióta ősszüleink szakítottak a tiltott fáról, a béke elérhetetlen távolságra került tőlünk. Nincs olyan másodperc a földön, hogy ne történne valami szörnyűség, tragédia, mely után ne merülne fel újra és újra a kérdés: Miért kell ennek így lenni? Miért nem tudunk békében élni? Miért, miért…? Milyen jó lenne, ha nem lennénk kitéve mások szeszélyének. Nem kellene félni a jövőtől. Nem idegesítenének önkényeskedő főnökök, munkatársak, beosztottak, rossz szomszéd, rossz gyermek… ha nyugton hagynának és senki sem zargatna. De vajon, ha meg is szűnne minden kívülről érkező negatív impulzus, hogyan számolnánk le a benső háborgásunkkal és elégedetlenkedéssel? Minél többet gondolkodunk ezen, be kell lássuk; a háborúság, természetünk alapja, és mint a gyom mindenütt megveti lábát, de az igazi békéért keményen meg kell dolgozni. Bizony, mennyire nehéz építeni, és milyen kö

„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.” Zsolt 139:7-10 Vajon hogy hatnak rám ezek a sorok? Milyen érzéseket váltanak ki belőlem? Lehet, hogy félelem fog el, mert Isten mindent lát, számon kér, büntet. Menekülnék, elbújnék előle, ahogy annak idején Jónás? Amikor a gyermekeim egészen kicsik voltak, szinte állandó jelenlétemet kívánták. Nem is kellett folyamatosan foglalkozni velük, a tudat, hogy ott vagyok a közelben, megnyugtatta őket. Ám tudtam, ahogy nőnek, önállósodnak egyre kevésbé igénylik a szülő jelenlétét, egyre szívesebben vannak a saját korosztályukkal, ezért amíg kisebbek voltak, minden lehetőséget kihasználtam, hogy közös élményeket gyűjtsünk. Aztán teltek az évek, és nekik mégsem lett ciki anya jelenléte, ellentétben barátaik

„Jó csöndben várni az Úr szabadítására.” Jeremiás siralmai 3:26 Hála Istennek, hogy régen élt emberei sokkal őszintébbek voltak, mint mi, mai keresztény utódaik. Jól ismerjük a zsoltárok íróinak minden örömét és ürömét, és miközben olvassuk soraikat úgy érezzük: milyen jó, hogy nem vagyok egyedül. Fájdalmaimat, epekedő várakozásomat, félelmeimet és tehetetlenségemet már jóval korábban, mások is átélték. Jeremiás egészen fiatalon kapta prófétai elhívását, ami rengeteg testi-lelki szenvedést hozott életébe. Tudta ő is, hogy nincs egyedül a szenvedésben, de kereste mindezek értelmét, és őszintén elmondja vívódásait. Belső párbeszédébe enged bepillantást siralmainak 3. fejezete (18-26): „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma

"Ha megtartjátok az Én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." János evangéliuma 8:31-32 Ne félj, többé nem köt magához láncaival. Szabad vagy, megmenekültél! A rémálomnak vége, hát lépj ki a fényre, és szívd magadba a Nap melegét! Szabad vagy egy új életre, egy jobb életre, emberségre. Szabad vagy arra, hogy dönts a jó mellett, hogy válaszd a jobb utat, és ne ess bele régi hibákba. Szabad vagy arra, hogy többé ne csinálj őrültséget, és ne légy a Rossz rabszolgája.  Szabad vagy, mert Ő megszabadított. Mert Isten Fia életével fizette le az árat. Nem kell többé bűnben élned, nem kell hibát hibára halmoznod, mert tettél valami őrültséget, és ebből már következik a többi. Nem kell rosszul döntened, hogy palástold az előző tévedéseidet. Nem kell a rosszat választanod a "nekem már minden mindegy" alapon.  Te már szabad vagy, hát ragadd meg a lehetőséget! Élj igazán, élj szabadon, élj Vele, a szabadítás Istenév