reggeli dicséret

„ Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” (Ézsaiás 65:17-19) Ki ne ragaszkodna ehhez az élethez? Ki ne aggódna földi javai, egészsége, boldogulása miatt? Sokszor túlságosan is „földhöz ragadtak” vagyunk. Gondolkodásunk, tetteink, életszemléletünk túlságosan e világ dolgai körül forognak, mert itt, ebben az életbe szeretnénk megtalálni a boldogságot. De biztosan jól van ez így? Sikerült már ez valaha valakinek is? Ézsaiáson keresztül Isten valami fontosat üzen nekünk. Az Úr elmondja, hogy ez a világ már nem alkalmas arra, hogy a boldogságot, békességet, biztonságot megtaláljuk benne. Isten újat készít! Ezt a világot már túlságosan megrontotta a bűn, a szenvedés, a nyomorúság. Isten nem foltozgat, javít

„Hallgass az Úr Isten arca előtt, mert közel van az Úrnak napja…” Sofóniás 1:7. Légy csendben és figyelj! Eszembe jutott, hányszor álltam kint a repülőtér teraszán. Vártam valakit. Több gép is landolt abban az órában. De az én gépem, amit én vártam, az a KLM volt. Amikor végre feltűnt a logo a gép oldalán, a szívem hevesebben dobogott. Vajon látja, hogy itt állok? Én nem látom őt a pici ablakon keresztül, de ő láthat engem. Minden figyelmem az ablakokra irányult, hátha feltűnik valamelyiknél. Gyenge hasonlat ez ahhoz képest, amit az Úr üzent a fenti Igében. Közel van az Úr napja! Figyelj Jézusra, mint vezetőre! Figyelj az Igére! Figyeld a jelzéseket! Ha éjszaka utazol, a városhoz közeledve egyre több lesz a fény. Jelzi, hogy ITT egy város következik. Jézus eljövetele előtt is egyre több jelzés mutatja, hogy közeledik Ő. Figyeld a próféciákat! Megdöbbentő, ahogy teljesednek! Légy csendben az Úr előtt, mert hamarosan Ő lesz a főszereplő!

"A népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.  Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.  A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe." Jelenések könyve 21:24-27  Ez a történet vége? Nem! Ez az eleje! Bár volt egy 7000 éves hosszabbítás egyetlen harapás miatt, de ez egy új kezdet, ami a boldogságról, az örömről és a szeretetről szól és Arról a megöletett Bárányról, Aki mindezt lehetővé tette. Nincs elmúlás, nincs félelem, nincs szenvedés a hibáink és a mások bántása miatt. Nincs háború, nincs vérontás, nincsenek tisztátalan és hazug emberek. Kristálytiszta a levegő, a víz, a föld minden káros anyagtól mentes, csodálatos és tökéletes gyümölcsök teremnek a fákon és az állatok békében élnek egymással. Nem azért makulátlan ez a hely, mert nem él

„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers Bár a Biblia majd minden oldala egy-egy meghívás az örökkévalóságba, a mennyországba, mégis, ha mint konkrét helyről szeretnénk megtudni többet, nagyon kevés információt találunk. Bizony csupán szimbolikus leírásokra vagyunk utalva azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan fog kinézni; „minden csupa arany”, „drágakő alapok”, „üvegtenger”, „egy Krisztus trónjától fakadó folyó”, stb. Aztán ott van az a Krisztusra vonatkozó Bibliavers, melyet az Új földdel kapcsolatban is idézni szoktunk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:9) S hogy miért van ez így, miért nincs pontos leírás a kezünkben a mennyről? Egy lelkipásztor egyszer így magyarázta: „Az embereknek sok kérdése van az örök élettel kapcs

„Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet, megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.” Zsolt.98,7-9. „Jajj! Nem hiszem el! Újra egy tragédia történt! – kiált a tenger a sziget erdejének. Nem bírom már elhordozni ezt a sok olajat! Egy újabb tankerhajó kezdett szivárogni, és teljesen megfertőz mindent! Hihetetlen mit kell kibírnom! Szörnyű látnom a sok halat és vízi állatot, amely bennem sínylődik! Segítségért kiált, de nem tudok semmit tenni. Meddig fertőz még az emberiség???   ” Óh, neked még könnyű elviselni mindezt! De én mit szóljak? – válaszol az erdő. Hallod ezt a fülsüketítő hangot? Csak ritkítanak, vágnak ki minden fát belőlem! Ezért, hogy nekik jobb legyen. Közben nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát… Nem tudom miért, de az utóbbi időkben teljesen értelmetlen dolgokat tesznek az emberek. Nem veszik észre, hog

  „De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.” Apostolok Cselekedetei 9:22-25 Amilyen keményen üldözte Pál a keresztényeket, olyan kemény próbákat kellett neki is kiállnia. A volt hittestvérei árulónak tekintették, megpróbálták végleg elhallgattatni. A keresztények kezdetben nagyon bizalmatlanok voltak vele szemben, nehezen hitték el, hogy tényleg megtért. Egyetlen fegyvere az volt, hogy valóban találkozott Jézussal. Pál nagyon okos, tanult ember volt, magas, befolyásos körökben mozgott, de most nem politizál. Ahogy feleszmélt a nagy találkozás után, ahogy visszanyerte látását, megy és beszél Jézusról. Amikor azt látja, hogy ez mű

"És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia." Apostolok Cselekedetei 9:18-20 Igen, Uram. Most már látok. Látlak Téged, és nekem ez elég. Nem tudom most megérteni, hogyan lesz jobb, sőt, igazából el sem tudom fogadni, hogy egyszer jobb lesz, de Rád nézek, és a szívemben béke van. Nem tagadom, hogy fáj, de szemeim téged követnek, bármerre is kell, hogy menjek, és tudom, eljön a nap, amikor te fogod róluk letörölni az összes könnyet. Uram, most már látlak. Látlak annak, Aki vagy, de legalábbis közelít a kép a valósághoz. Látom kegyelmedet, ahogy lehajolsz hozzám, és átérzed minden problémámat. Látom szeretetedet, bár nem tudom felfogni. Látom kitartásodat, hogy nem fáradsz el újból és újból megkeresni, alakítani, irányítani az eseményeket, h