reggeli dicséret

"Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít." Filippibeliekhez írt levél 4:13 Van, hogy nagy szavakat használunk akkor is, amikor nem gondoljuk komolyan, vagy csak szeretnénk mi magunk is elhinni azt, amit ígérünk. Ezek a nagy szavak a mindig, a soha, az örökké és még sorolhatnánk. - MINDIG, sőt ÖRÖKKÉ szeretni foglak, amíg csak élek. - Én SOHASEM foglak megbántani. - MINDENT megteszek, amit csak akarsz. A szuperlatívuszok használata azonban veszélyes dolog. A szómagyarázó a következőt, mondja erről: Szuperlatívusz ~ a melléknév felső foka, különösen nagy túlzás, túlzóan dicsérő kifejezés, egyfajta csúcsfokozás.  Ha ezt a formát használjuk valami olyan dolgot akarunk kifejezni, ami mindent meghalad és ezért túlnőhet rajtunk. Vigyáznunk kell, mert könnyen erőnk felüli kötelezettséget vállalhatunk, ígérhetünk. Ebben a szövegben azonban Pál pontosan egy ilyen kijelentést tesz - "MINDENRE van erőm" - és mi is túlzónak érezhetjük, mert

"Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik." Példabeszédek 20:3 "Egy, kettő, három, négy, őt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz!" - ismeri? Minden gyermeknek elmondják: mielőtt elkezdenél veszekedni, számolj el tízig legközelebb! Így legközelebb tizenegyig számoltunk veszekedés előtt... Távol maradni a perpartvartól nemcsak dicsőség, hanem nehézség is sokszor. Vértes László professzor a Valóság 1956 tavaszi számában arról értekezett, hogy miért voltak háborúk az emberiség azon időszakában, amikor a föld még ritkán lakott volt,  és bőségesen álltak források az ember rendelkezésére? Hogyan lehetséges, hogy abból az időből is előkerülnek betört koponyák és erőszakos konfliktusok nyomai? A konklúziója: bizonyára az elejtett zsákmány húsának a szagán vesztek össze. Úgy tűnik, vonzódunk a perpatvarhoz természetünk szerint. Mintha predesztinálva lenne, hogy tizenegy után elkezdünk veszekedni. A Biblia tanúsága szerint az emberiség azóta, hogy

Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. A példabeszédek könyve 21:2 “Pedig jó ötletnek tűnt…” Gondolj a legutóbbi döntésedre! Mi jutott eszedbe? Az, amikor eldöntötted, hogy mikorra állítod be az ébresztőt? Hogy melyik úton indultál a munkahelyedre? Hogy mit eszel reggelire? Vagy egy friss vásárlás jutott eszedbe? A veszekedés közben kimondott, vagy éppen ki nem mondott szavaid?  Most próbáld meg megmagyarázni, mintha ott lennék melletted, miért döntöttél így! Nyilván jó ötletnek tűnt, hiszen ha nem így lett volna, nem ez a döntést hozod! Az ember döntései a saját szemében — főleg amíg az események le nem ülepedtek teljesen a gondolataiban, és nem objektíven látja a képet — általában helyesnek tűnnek. "Azért döntöttem így, mert az adott pillanatban ez tűnt a leghelyesebbnek.”"Azért, mert szükségem volt rá.” Szerinted jól döntöttél. Ugyanakkor azonban mélységesen meg tudunk sértődni, vagy éppen ellenezni tudjuk a

„Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” Péter apostol első levele 4. fejezet 8-11.vers Emberünk, Mr. Smith, New York egy szürke toronyházának eldugott irattárában, mint szürke aktatologató végzi nap, mint nap egyhangú munkáját. Évek óta minden nap ugyanakkor ébred, ugyanúgy sietve reggelizik, ugyanazzal a zsúfolt metróval megy dolgozni, ahol ugyanazok az álmos arcok fogadják. Azonban, ahogy lenni szokott, ezt az egyformaságot egyszer csak megtöri valami. Hogy mi? Egy apróság. Talán csak illúzió, de mintha ma kicsit

„Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Máté evangéliuma 14. fejezet 30-31. -„Isten jobban tudja!” – Annyiszor mondták már neked és remélem sikerült magadban eldöntened, hogy igazuk volt-e vagy sem!? -„Majd imádkozom érted!” – De te szeretetted volna már azonnal látható eredményét látni a segítségnek. -„Isten áldjon meg!” – Közben pedig ellenkezőjét érezted!? Az elkoptatott kijelentések között ezt kell meghallanod: ”Jövel!” („Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel.”) Tegyél valamit! Szállj ki abból a csónakból és indulj el! Tedd ki a lábad a vízre, és ne nézz le! Ne nézd, hogy mások hogyan bámulnak téged, csak azzal törődj, hogy merre vezet az utad. Ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak. Az a fontos, hogy te tudd mit akarsz az élettől. Tartalmatla

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. Korintusiakhoz írt első levél 10:13 Feleségemmel elmentünk egy szabaduló szobába. Egy óra alatt ki kellett jutnunk egy szobából, különböző ügyességi, és logikai feladatokat megoldva. Körülbelül ötven perce lehettünk bent, amikor minden általunk megtalált feladattal végeztünk, viszont még két doboz zárva volt, ahogy az ajtó is. Öt perc után úgy éreztük, hogy ez nem fog menni. Kértünk segítséget rádión keresztül, és mint kiderült, az utolsó kulcs végig ott volt elöttünk, csak nem vettük észre. Boldogan léptünk ki a szobából, mint a győztesek, de kimerülve. Kimentünk a sétáló utcára, és leültünk a legközelebbi padra, hogy kipihenjük a játékot. Bár egy játék volt csupán, mégis hasonlít a mindennapokhoz. Minden nap különböző nehézségekkel kell megküzdenünk, ami

„De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” Péter első levele 3:14-15  Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy nem jó szenvedni. Nem jó a veszteség, nem jó, ha valami fáj a testednek, lelkednek. Nem jó, ha mások bántanak azért, mert hiszel vagy épp nem hiszel valamiben. Nem jó, ha negatív megkülönböztetés ér amiatt, mert kiállsz egy személy vagy egy eszme mellett. Nem jó, ha a céltáblára kerülsz csak azért, aki vagy. Nő, férfi, az ország határain belül vagy épp kívül született.  Isten ma reggelre egy különleges bátorítást küld neked. Ő látja, min mész keresztül, mert veled éli át minden pillanatát! Nem vagy egyedül! A téged ért bántások neki is fájnak, és cseppet sem nézi közömbösen a könnyeidet. Nem Ő hozza életedbe a s