reggeli dicséret

”Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!” Zsoltárok könyve 80:8 Amikor Izrael elfordul Istentől mindig nehézségek jönnek. Tudni lehet, hogy valami baj vár rájuk. Isten megígérte, hogy mindaddig, amíg mellette maradnak, megtartják a törvényeit velük lesz. A nép megannyi alkalommal látta, hogy Isten állja a saját részét a történetben. A kivonulás történetétől kezdve a tenger szétválasztásán át, Jerikó falai leomlásáig minden történet arra mutatott, hogy Isten a néppel van. A baj ott kezdődött, amikor más istenek is bekerültek a választott nép hitvilágába. Elindul a lelki hanyatlás, és emiatt az ország is megborul. A környező népek támadják Isten népét. A folyamatos feszültség szétzilál egy nemzetet, és Isten ezt hagyja, hiszen nem hozzá fordulnak, hanem a fából, fémből, vagy kőből készült kis bábukhoz. Aztán eszükbe jut, hogy volt idő, amikor a Szabadító mellettük állt. Volt idő, amikor  virágzott a nemzet, mert a királynál is hatalmasabb erő v

"Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt. Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten." 2Krónika 33:12-13 Siker. Hatalom. Pénz. Manassénak minden megadatott. Édesapja, Ezékiás király, helyreállította Isten tiszteletét, és fiát is ebben nevelte. A felnövekvő herceg apja társuralkodója lesz, és sikeresen újra indította a vidéki gazdaságokat. Az olívaolaj kereskedelemből sokan meggazdagodtak, és a királyi kincstár is egyre gazdagabb. Az asszírok különleges státuszt adományoztak hűséges vazallusuknak, és ez még inkább fellendítette a gazdaságot, hiszen megnyíltak az export utak. Újraépültek a kereskedelmi utakat védő erődök. A feléledő vidéki arisztokrácia megújuló befolyása még inkább erősebbé tette a Manassé királyt. Lázadás. Lejtő. Rabság. Manassénak ezek is megadattak. A gazdasági és politikai előnyökért

"Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol." A példabeszédek könyve  3:21-24 Azt gondolom, szülőként talán nincs is nagyobb vágyunk annál, mint hogy a gyermekünk, a nevelésünknek köszönhetően teljes, boldog, és nem utolsó sorban értékes életet éljen. Ha nem így volna, a nevelésnek se volna semmi valódi értelme. Szeretnénk, ha a gyermek a szavainkból, példánkból megtanulná, hogy mi a helyes és mi nem, melyik út a járható, és melyiket kerülje el messziről. Úgy szó szerint, mint átvitt értelemben. Hálás vagyok Istennek, hogy olyan családban nőhettem fel, ahol a hit a mindennapok része volt. A szüleim megtanítottak bízni abban az Istenben, akivel őket a saját szüleik ismertették meg. Abban az Istenben, akivel aztán tapasztalatokat szereztek, és az így, lavinaszerűen gyűlő Isten-ismeret (nevez

  „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.”   ( Pál Timóteushoz írt második levele 2. fejezet 15 . vers ) Fiatalon erőszakkal elszakítanak a szüleidtől. Elhurcolnak egy idegen országba, ahol idegen nevet ragasztanak rád, majd arra kényszerítenek, hogy idegen szokásokat elsajátítva egy idegen birodalom hűséges alattvalója és ügyintézője legyél. Így indul Dániel prófétának és társainak a története, mely a becsületesség, a tisztesség és az őszinte hit igazi példája. Hiszen nemcsak Istenfélőnek vallották magukat, nemcsak annak látszottak, hanem mind a hétköznapi munkájukban, mind a hitéletük gyakorlásában maximálisan helytálltak. Azt olvassuk, hogy mindezekben irigyeik „semmi okot vagy vétket nem találhatának” (Dán.6:4) Pedig minden bizonnyal akkor is volt korrupció, helyezkedés, szervezkedés a hatalom ellen, sőt minden bizonnyal őket is felkeresték és megkísértették, de a becsület

„Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem.” Nehémiás könyve 1.fejezet 8-9.vers Olvasd el kérlek újra a fenti szöveget. Mit olvasol ki belőle? Milyen hangnemben olvasod? Halkan vagy hangosan, lassan vagy gyorsan hallod a gondolataidban? Ha kell olvasd el újra… Elmondjam én hogyan olvasom? Egy lágy hangot hallok, amely lassan, halkan szól hozzám. Úgy képzelem, hogy az Úr előttem áll és mélyen a szemembe néz. Kinyújtja a karját, megfogja a kezemet. Rám mosolyog és ezt mondja: „Tudom, hogy most távol vagy tőlem. Nem haragszom rád ezért. Szükséged van néha arra, hogy elengedd a kezem és tapasztalj. De szeretném, hogy tudd, rám bármikor s

 " Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. M egteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek – mondja az Úr –, és meggyógyítom őt." Ézsaiás próféta könyve 57. fejezet 18-19. versei Hogyan lehet megteremni a hála gyümölcsét? Hogyan lehet hálás az ember? Mit tehetek azért, hogy a szívem érezze a hálát? Közeledve a karácsonyhoz, talán nem is nehéz megérteni ezt, elég, ha megvizsgáljuk az ajándékozás lényegét. Az igazi ajándékozás a szeretetből fakad. Nem azért veszünk ajándékot valakinek, mert muszáj, ahogyan hálát sem érezhetünk kényszerből. Természetes, hogy a hozzátartozóknak igyekszünk örömet szerezni, de nem azért mert rokonaink ők. Nem azért lepem meg a feleségem, mert ő a feleségem. Ahogyan a gyerekeimnek sem azért adok valami csekélységet, mert a vér kötelez. Szeretetből tesszük ezt, nem megszokásból, tradícióból, vagy elvárásból. Az igazi szeretet pedig önzetlen. Nem azért ad

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” János evangéliuma 17:20-21 Világra jött egy istállóban, hogy láthassuk, Isten a végsőkig elmegy értünk, csak hogy megmenthessen minket. Elmondta és megélte, milyen valójában a Mindenható, aki minden nap hazavárja tékozló gyermekeit. Elmondta, hogy Ő az út az Atyához, és rajta keresztül bátran mehetünk. Leélt közöttünk harmincegynéhány évet, hogy megláthassuk, Isten valóban jó, és végre kapcsolatba kerülhessünk Vele. Hogy végre vége legyen a harcnak, a menekülésnek, és beengedhessük Őt az életünkbe. Eljött, hogy igazán Emberek lehessünk, az Ő képmásai. Hogy felismerjük a másikban a testvért, az Embert, az egyszerit és megismételhetetlent. Hogy újra egymás szemébe tudjunk nézni, és ki merjük mondani: bocsáss meg! Megbocsátottam. Szeretlek. Fon