reggeli dicséret

És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. Malakiás könyve 4. fejezet 2. vers Amikor megláttam ma ezt a kifejezést ’az igazság napja’, akkor egy vizsgához, egy számonkéréshez, egy bírósági tárgyaláshoz hasonló kép jelent meg előttem. Amikor ott állok az Isten és a világmindenség bűntelen lényei előtt, majd előkerülnek és mindenki számára ismertté válnak a rólam készült mennyei feljegyzések. Levetítik az életemet, mint egy filmet. Ott lesz mindaz, amit valaha is tettem, hallhatóvá lesz mindaz, amit akárcsak fülbe súgva mondtam, sőt még a gondolataim és a szándékaim is nyilvánvalókká lesznek. Félelem és rettegés fog el, ha erre a napra gondolok. Aztán, mikor többször elolvastam Malakiás sorait, rá kellett döbbenjek, hogy ’az igazság napja’ nem rólam szól és nem is az én, vagy a mások sötét titkaiban való vájkálásról, hanem az Örökkévaló szeretetéről, az Ő gyógyító kegyelmér...

„...Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.” Apostolok cselekedetei 9:19/b-25 Pál apostol a Krisztussal való személyes találkozása és az ezt követő három napi vaksága után azonnal hirdetni kezdte, hogy Jézus az Isten Fia. Nagy zavart okozott ezzel azok között, akik számítottak rá, hogy segít nekik fellépni Krisztus követőivel sze...

“Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!” Mózes második könyve 20:8 Egész nap rohanunk. Nem vagyok elég idős hozzá, hogy messzire nézzek a múltba, de nincs is szükségem rá, mert még az én életemben is látszik, hogy mennyire felgyorsult a világ. Ez alatt nem azt a sablonos közhelyet értem, amivel dobálózni szoktunk, hanem egyszerűen megállapítom, hogy ma sokkal kevesebb fér nekem egy napba, mint mondjuk öt-tíz éve. Minden nap, a felkeléstől a lefekvésig rohanok, végzem a feladataimat, és úgy állok le este, hogy csak abbahagyni tudtam, de befejezni nem. Ha ez állandóan így menne mindenki életében, az ember elég hamar kimerülten esne össze és kihalna az emberiség. Még jó, hogy nem ez az alap terv. Isten nem véletlen találta ki a hét napos ciklust. Úgy lettünk megalkotva, hogy hetente egy nap pihenés kell. Volt körülbelül egy hónap, amikor ezt nem tudtam megtenni. Bárhogy igyekeztem, nem volt egy nap szünet sem, minden nap valamit dolgoztam. Egy hónap után a fele...

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.” (Jelenések könyve 1. fejezet 7-8. vers) A szószékről többször feltettem már a kérdést: szoktatok azon gondolkodni, hogy milyen lesz az a pillanat, mikor megláthatjuk Jézust, milyen lesz ott állni előtte, belenézni a szemébe, megérinteni a kezét? S milyen furcsa, sokan nem szoktak, sőt nem is mernek erre a pillanatra gondolni. Miért? Mert annyira hihetetlen, annyira elképzelhetetlen, hogy a szerető Isten keblére akarja ölelni a hozzátérő bűnös embert. Hát igen, aki csak megszokásból vallásoskodik, aki csak ünnepi, vagy hobbi keresztény, az Jézus gyűlölőivel együtt legszívesebben elkerülné ezt a találkozást. Bizony én sem szívesen lennék Heródes helyében, akinek annyi gyilkosságért kell majd akkor számot adni, v...

„A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” Lukács evangéliuma 2:20 A ködös, reggeli tájat kémlelve, kezedben egy csésze forró teával összeadsz és kivonsz, osztasz és szorzol, és reméled, hogy a vége pozitív lesz. Az év végéhez közeledve kell, hogy számot vess magadban, hogy végignézz a mögötted álló időn, és újragondold az életed.  Tudom, sokszor nem értetted Őt. Nem értetted, mit miért hagyott, miért nem lépett közbe úgy, ahogy szerinted jó lett volna. Miért adott és miért vett el, miért szólt vagy miért hallgatott? Szemed a keleti égboltot kémleli, hátha meglát egy jelet, valamit, amit követve eljuthatsz te is a régi csodák színhelyére, és találkozhatsz igazán Istennel, hogy feltehesd neki a benned oly régóta szunnyadó kérdéseket.  Ma reggel itt a lehetőség, hogy megtedd ezt az utazást. Ma reggel elindulhatsz, mint a bölcsek és a pásztorok, és találkozhatsz I...