reggeli dicséret

“Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.“ János evangéliuma 20. fejezet 29. vers Már a gyerekek is megtanulták a szólást: “Hiszem, ha látom.” Sosem szerettem ezt a mondatot. Ha valamit látok, abban már nem kell hinnem. Ha valamit látok, akkor azt már tudom, mert a saját szememmel megbizonyosodtam róla. Ez a szólás sosem tetszett nekem, mert hinni csak abban tudok, amit nem látok. Egyszer valaki azt mondta nekem egy buszmegállóban állva, hogy nem hisz semmiben. Fogadtam vele, hogy én bebizonyítom, hogy mégiscsak hisz valamiben. Nevetett, és azt mondta, hogy nem fog menni. Ő meg van arról győződve, hogy nem hisz semmiben. Én megkérdeztem, hogy mikor jön a busz, mire ő válaszolt. “Na látod! - mondtam - Mégis hiszel valamiben. A menetrendben hiszel!” Jézus meghalt. A tanítványok látták a kereszten, látták ahogy kínozzák Őt, és elmenekülnek. Utána néhányan látják az üres sírt, és értetlenül állnak a dolog mögött. Végül megjelenik előttük Jézu...

"A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott." Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 7. vers Ez az egyik a Biblia nehezebben érthető mondatai közül. Ebben a fejezetben Pál apostol a kegyelmi adományokról, vagy más néven a Szentlélek ajándékairól ír. Ezek az ajándékok teszik képessé az erre nyitott embereket a hitben történő fejlődésre, és a hívők közösségét arra, hogy végezni tudják azt a szolgálatot, amelyet Isten bízott rájuk azokért, akik között élnek. Ahogy a levél folytatásból kiderül, ezek az ajándékok sokfélék. Miért fontos, hogy felismerjük a Krisztustól kapott ajándékokat, és használjuk is őket? Egy mesével próbálom bemutatni. Egy napon az állatok úgy döntöttek, hogy az emberekhez hasonlóan olimpiát rendeznek. Megválasztották az olimpiai bizottságot, akik, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson a nagy megmérettetésen, összegyűjtötték az állatokat, hogy együtt eldöntsék, hogy milyen versenyszámok legyenek. A hal szájáról le tud...

"Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon." Lukács evangéliuma 12. fejezet 48. vers Az élet olyan, mint egy befektetés. Amire több időt, pénzt, energiát költesz, attól többet vársz, mint valami mástól, ami tudod, hogy “olcsó” volt.  Amikor új háztartási gépet veszel, és direkt nem az olcsót, hanem a jobb nevűt, valamivel drágábbat veszed meg, csalódott leszel, ha heteken belül tönkremegy, vagy a funkciói nem úgy működnek, ahogy azt előre ígérte. Ugyanígy van az életeddel kapcsolatban is. Az iskolától, amit választottál, amibe időt, energiát teszel bele, többet vársz, mint az esti sorozattól, amire csak véletlenül kapcsoltál át a TV-n. A házasságodtól többet vársz, mint a munkahelyi kapcsolataidtól és a gyülekezettől többet, mint a szomszédaidtól. Időt, pénzt, energiát fektetsz be és minőséget vársz cserébe. Isten pedig ennek a befektetésnek a legmagasabb szintjén működik: ő nem valamibe, hanem valakibe, valakikbe, — beléd, és...

  „Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” ( 86. Zsoltár 10-11. vers ) Nem értem – mondta egy kisfiú anyukájának, miközben hazafele mentek az istentiszteletről – a pap bácsi azt mondta, hogy Isten olyan nagy, hogy nemhogy ez a templom, de még az egek egei sem fogadhatják be. Ugyanakkor meg azt is mondta, hogy Isten a szívünkben lakozik. Ha ez így van, akkor Istennek ki kéne lógni belőlünk! Bizony, megmosolyogtat ez a gyermeki gondolkodás és megfogalmazás, de ugyanakkor hatalmas igazságot rejt. Hiszen, Isten valódi nagysága tényleg nem mennydörgésben, nem szélviharban, nem egyéb természetbeli vagy természetfeletti jelenségekben mérhető, hanem abban hogy mennyire képes átformálni szívünket, mennyire tudja lecsillapítani és átalakítani indulatainkat, hogy miként tudja megváltoztatni gondolkodásunkat. A legnagyobb csoda ez; ahogy a végtelen Is...

„De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” Lukács evangéliuma 19. fejezet 26. vers Gazdag vagy! Azt mondod, hogy nincs elég pénzed? Régi az autód? Nem a legújabb divat szerint öltözködsz? És ha ezek hiányoznak, akkor már nem is lehetsz gazdag? Jézus a fenti szövegrészletben egy hatalmas életigazságot fogalmazott meg, amit a mai társadalomban is elfogadnak és gyakorolnak még pedig azon elv szerint, hogy ha hálás vagy azért, amid van, akkor még többet kapsz, de ha elégedetlen vagy, akkor egyre kevesebb és kevesebb dolgot fogsz „kapni” és az az érzés kerít a hatalmába, hogy neked semmid sincs. Jézus fantasztikusan világít rá arra, hogy milyen az igazi gazdagság, az igazi megelégedettség. Vegyük sorba, hogy milyen ajándékokkal rendelkezel. Legfontosabb, hogy kaptál egy életet, amellyel példát mutathatsz és így vezethetsz embereket a jó irányba és elveiddel ...

„Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”  Máté evangéliuma 6. fejezet 12.verse Vajon tudatában vagyok annak, mit kérek, amikor Jézus tanítása szerint imádkozom és elmondom ezt a kérést? Örülnék annak, ha az Úr úgy bocsátana meg, ahogyan én megbocsátok? Nem fenyeget az a veszély, hogy valójában ítéletet kérek a magam számára? Min múlik az, hogy teljes szívből meg tudok-e bocsátani, amikor valaki megbántott? Látok olyan embereket, akik pontosan fel tudják idézni az őket ért sérelmeket akár évekre, évtizedekre visszamenőleg is. Olyan ez, mint amikor a bogáncs beleragad a ruhába, s alig tudod kiszedni belőle. Ismerek olyanokat is, akik nem emlékeznek vissza. Sok esetben képtelenek felidézni mi történt. Az előbbi csoport képtelen lenne a megbocsátásra? Az utóbbi csoportba tartozók biztos, hogy megbocsátottak? Nem lehet az, hogy csupán felejtéssel védekezik a lelkük a sérelmekkel szemben?   A megbocsátás tudatos döntés a túláradó szeretet mellett...

„De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Ruth könyve 1:16 A Biblia egyik leggyönyörűbb vallomása, és kapaszkodj meg, egy hölgy mondta az anyósának! Bár az anyós-viccek szinte minden esetben a férfi és feleségének édesanyja kapcsolatát figurázzák ki, viszont a valóságban inkább a két hölgy között alakulnak ki konfliktusok, a feleség és férjének édesanyja között.  Naomi elveszíti férjét és két felnőtt fiát, így Ruthnak búcsút kell intenie házastársának, sógorának valamit apósának is. Ő azonban ragaszkodik anyósához, és új népet, új Istent választ magának. Ennek az idegen (pogány) nő döntésének a következményeként pedig később név szerint bekerül Jézus nemzetségi táblázatába.  Ruth ragaszkodott néhai férjének édesanyához, az asszony Istenéhez, az igazi Istenhez, ma pedig példaként állhat előttünk, melyen ...