reggeli dicséret

"Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:  minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jeremiás Siralmai 3,22-23 Hát igen, elmúlt szeptember 23. és mi még mindig élünk. Úgy néz ki, hogy a  legutóbbi jóslat sem vált valóra.     Sz inte már nevetséges az egész! - Gondolják sokan, és talán igazuk is van, hisz nincs még egy olyan előre megjósolt esemény, ami ennyiszer nem valósult volna meg, mint a világvége, az apokalipszis. Ennek ellenére mindig vannak újabb és újabb jelentkezők, akik tudni vélik, hogy mikor lesz és az a legszomorúbb, hogy ezzel a Biblia legfontosabb üzenetét járatják le az egész világ előtt. Mert lehetünk cinikusak, szkeptikusak is, de igen, a Szentírás tanítja a világvégét, amely több okból is szükségszerű: Történelmi szükségszerűség. Gondolnánk, hogy még a lineáris történelemszemléletünk is a kereszténység legszentebb könyvén alapszik. Hiszen a legősibb elbeszélés már tanítja, hogy létünknek volt kezdete és lesz vég

„Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet, de szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek.” 1Péter 3:15. Nem esett le a tantusz! Akkor nem jutott eszembe, mit kellett volna mondanom! Csak álltam ott bambán, nem tudtam, mit mondjak! Bizonyára, Te is ismered ezt az érzést. Valakinek hirtelen válaszolni kellett volna, és leblokkoltál. Hogyan lehet mindig készen a válasz? Ha egy matematikaprofesszortól megkérdeznek valamilyen egyenletet, képletet vagy a négy alapművelet valamelyikét, azonnal tud rá válaszolni. Miért? Mert folyamatosan edz. Ezzel foglalkozik. Benne van. Kapásból válaszol. Úgy tudsz mindig készen lenni a válasszal, amikor hited és reménységed felől érdeklődnek, ha gyakran forgatod elmédben, gondolkozol rajta, benne élsz, benned él. És persze akkor, ha hiteles vagy, tényleg reménnyel gondolsz arra, amit Jézus készített neked. Szelídség, félelem, jó lelkiismeret. Ha valaki „számon kér” tőled val

„és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között,” Pál az efézusi gyülekezetnek 1:18 Láttál már 3D-s képet? Amikor először ránézel, nem látsz semmit, csak összevisszaságot, keszekusza vonalakat és foltokat, alaktalan színeket és formákat. Aztán jobban belemélyedsz, és még mindig nem látsz semmit. Az persze felettébb bosszant, hogy a körülötted lévők már mind fölkiáltanak: „Jé! Látom! Ez fantasztikus!” Azt a tanácsod kapod, hogy ne a képet nézd, hanem próbálj mögé látni, játsszál a fókusszal, csinálj úgy, mintha nem is lenne előtted a kép! Az orrodhoz rakod, és lassan eltávolítod, a szemeddel kancsalítasz, hunyorogsz, és még mindig kaotikus a látvány. Már majdnem föladod, mikor hirtelen átalakul a kép. A szín kavalkád lényegtelenné válik, és szépen kirajzolódik egy autó, egy plüssmaci, vagy valami ilyesmi. És te is fölkiáltasz önfeledten: „Jé! Látom! Ez fantasztikus!” (Próbáld

„Aki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; aki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagodni, büntetlen nem marad.” (Példabeszédek könyve28. fejezet 19-20. vers) A legtöbb keresztény szemében a gazdagság ördögtől való, elítélendő, bűnös állapot. Ebből adódóan véleményük szerint az önsanyargató, aszketikus szegénység a megszentelt élet bizonyítéka. Ám a Biblia sehol sem nevezi bűnnek a vagyont. Sőt a Biblia hithősei között megannyi gazdag ember található; úgymint Jób, Ábrahám, Jákób, stb., kiknek bővelkedő élete éppen Isten iránti engedelmességüknek és természetesen a mennyei Atya áldásának volt köszönhető. A probléma tehát nem a pénzzel, az arannyal, ezüsttel, drágagyönggyel van, hanem az ezekhez való viszonyulással. Mert a kapzsiság nem mennyiségi, hanem lelkületi kérdés. Amikor a vagyon már nem eszköz, hanem életcél, amikor elfelejtjük, hogy mi csupán javaink sáfárai, nem ped

„A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! ” Zsoltárok 19. fejezete 13. verse Az Isten szava megtartásának nagy jutalma van. Ezt jól tudja a zsoltáros is, és valószínűleg te is jól tudod. Megtartani mindent, példamutató életet élni, eljárni a gyülekezetbe, buzgón imádkozni, segíteni a rászorulón, és bőven adakozni elsőre talán soknak hangzik, de valójában ezek azok a dolgok, amelyeket a külső szemlélők észrevételeznek abból, hogy te hívő vagy. A kereszténység, és a bűn nélküli élet megélése az otthonodban kezdődik. A zsoltáríró attól tart, hogy elkövet valamilyen olyan bűnt, amelyről nem is tudatosul, hogy miféle, és ez oka lesz annak, hogy a várva várt eredmény elvesszen, az örök élet! "Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna." (Lukács szerinti evangélium 8. fejezet 17. verse). Van mit takargatnod? Talán félsz, hogy nem értené meg senki a hibáida

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Filippibeliekhez írt levél 4:6 „Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem, ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk? Pál szerint az aggódásnak nem a felelőtlenség, vagy a nemtörődömség az ellentéte. Nem arra buzdít, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni, mondván majd csak lesz valahogy. Az aggodalmat nem az győzi le, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós problémákat, hanem az, ha Isten elé visszük azokat. Imádságban, könyörgésekben hálával feltárni Isten előtt problémáinkat – ezt kéri tőlünk az Ige. Ez nem mindig könnyű, mert hitet igényel - önmegváltó módszereink feladását. Teljes átadást igényel, mert ha már oda

„Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!” Zsoltárok könyve 21:14  A te szemedben hatalmasok vagyunk. Még. Úgy gondolsz ránk, hogy mi tudjuk, megoldjuk, megválaszoljuk, megcsináljuk. Szinte mindent. Bár nap mint nap találkozol a határainkkal, látod, hogy melyikünk mennyit bír, mégis úgy tekintesz ránk, mint akik mindenre képesek. Ha az egyikünk nem, akkor majd a másikunk. Tudod, hogy az ugrabugrálásban, pörgésben, játszótéri csúszás-mászásban apa a nyerő. De ha sérülésről van szó, vagy megijedtél valamitől, esetleg kifáradtál és túl nyűgös vagy, akkor nálam találsz nyugalmat.  Tudod, hogy apa minden bogarat ki tud tessékelni a lakásból, és ha darázsveszély van, hozzá kell fordulni. Ha a futóbiciklit már nem bírom tovább cipelni, egyből rávágod, hogy apa tudja. A meseolvasást pedig szereted rám bízni, és néha ki is mondod, hogy apa arra nem képes. Apával ketten kitesszük neked a teljességet. Még. Egy darabig.  Aztán eljön