reggeli dicséret

" Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. " János 6,68-69 Mire mennénk az életben kérdések nélkül? Meggyőződésem, hogy a folytonos válaszkeresés viszi előre a világot, formálja nem csak a személyes életünket, de mindannyiunkét is. Sokszor egy jó kérdés elvezet bennünket a kialakult probléma gyökeréhez és segít megtalálni a helyes választ és így eligazít, helyre tesz minket. Példának okáért amikor bajban vagyunk és egyik gond jön a másik után, a legfontosabb kérdés a miért. Miért történik ez velem? Megtalálni a történések okát. Hasonlóan segít ugyanez a kérdés akkor, amikor valami irdatlan ostobaságot műveltünk. Miért tettük ezt? Miért tartunk ott ahol épp vagyunk? Aztán később, mikor tudjuk már, hogy mi lenne a jó, de még téblábolunk, húzzuk az időt valamiért, valami kényelmetlenség vagy kellemetlenség miatt, vagy csak önsajnálatból és v

„ Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!” ( 2Krón 20:20 ) Mai igénk két dologra helyezi a hangsúlyt: hinni Istenben, valamint hinni az Ő prófétákon keresztül kinyilatkoztatott szavában, a Bibliában. Egyik a megmaradásunkat, a másik a boldogulásunkat eredményezi. Hinni Istenben alapvető dolog, hiszen hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni, tudjuk meg a Zsidókhoz írott levélből ( Zsidók 11:6 ). A mai szöveg azonban azt jelenti, hogy a prófétai írásoknak is tekintélye van, méghozzá isteni tekintélye. A próféta ugyanis Isten szócsöve, akin keresztül az Úr akarta jut(ott) el hozzánk emberekhez. Az igazi próféta ugyanis nem saját kútfőből beszél, nem saját maga szült gondolatait adja közre, hanem Isten rá bízott igéjét. Péter apostol ezt így fejezi ki: „E gészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsill

„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” ‭‭ Zsoltárok‬ ‭könyve 23:6‬ A 23. Zsoltár a legismertebb és legkedveltebb zsoltár az összes közül. Tucatnyi módon dolgozták már fel Dávid király szavait, aki sokunknál jobban tudta, mit jelent az, hogy Isten jósága és szeretete kíséri élete minden napján. Bízz istenben, mindentől függetlenül! Az élet soha nem egyszerű, ezt mindannyian nagyon jól tudjuk. Lehet, hogy egyik pillanatban még jól mennek a dolgok, de majdnem biztosak lehetünk benne, hogy rövid idővel később már a gödör mélyéről siránkozhatunk azon, ami elmúlt. A valaha élt legbölcsebb király, Salamon Istentől “középszerű” életet kér: "Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” ( Példabeszédek könyve 30:8-9 ) Mi a baj az egyik, vagy a m

„Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az Egyiptombeli Fáraó királynak kezéből.” Mózes 5. könyve 7:8 Bár nem tudunk sokat az özönvíz előtti világról, de biztos, hogy gazdagabb, nagyobb tudású, jobb faipari szakértelemmel rendelkező emberek is éltek ott és akkor, mint Noé. Tehát jöhet a kérdés; Akkor miért éppen őt választotta az Isten? Aztán ott van Ábrahám. Nem kérdés, hogy jómódú volt, de biztos voltak nála is tehetősebbek, olyanok, akiknek nem egy-két, hanem 10-15 gyermeke (lásd; Jób) is volt, akik tovább vihették volna az áldásokat. Mégis az Örökkévaló valamiért Ábrahámot választotta. És ott a nép; rabszolgák sokasága, szemben a sokkal hatalmasabb, az ókori világot meghatározó nagy civilizációkkal (Egyiptom, Babilon, Kína, stb.) szemben. Miért éppen őket választotta és szabadította ki ’erős és kinyúj

„Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.  Ő k térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk.” Zsoltárokkönyve 20:8-9. A bizalmi kapcsolat egy speciális emberi tapasztalat és akkor működik, ha aktívan törődnek velünk és mi is másokkal. Képzeljétek el, ha a feleségem megbízna bennem, de én ezt nem viszonoznám! Miféle kapcsolat lenne az? Milyen kapcsolat az olyan, amikor Isten megbízik bennem, de én benne nem? Ha én csak időnként fordulok hozzá, hogyha csak akkor szólok neki, ha kell valami... Egy alkalommal egy volt külügyminiszter tartott előadást valamelyik csúcstalálkozón tanácsadóként. Azzal kezdte az előadását. „Nem ez az első alkalom, hogy ezen a helyen tartok előadást, de mégis úgy érzem, hogy minden megváltozott –szürcsölt bele a műanyag poharába. Amikor legutóbb ide jöttem, első osztályon repültem, és egy sofőr várt rám a repülőtéren egy táblával a kezében, amire az én nevem volt írv

"Így fognak visszatérni azok, akiket az Úr kiváltott, és ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." Ézsaiás könyve 51:11 Isten sohasem hagy reménység nélkül. Amikor a legsúlyosabb ítéletet kell kihirdetnie, akkor is megszólaltatja a reménység üzenetét mindazok számára, akik elfogadják a feddést és visszafordulnak a rossz útról. Ésaiás prófétán keresztül Isten az Asszír és a babiloni hódításról ad hírt. Világossá teszi, hogy a hűtlenség miatt, fenyítésként engedi meg ezeket a pusztító támadásokat. A célja azonban nem az, hogy elveszítsen, hanem, hogy megmentsen. Ezért a pusztítás üzenete mellett megszólal a helyreállítás, a visszatérés ígérete is. A szabadítás, ahogyan hazaviszi a foglyokat hasonló lesz ahhoz, ahogyan Egyiptomból kiszabadította népét. Ez a prófécia nem csupán a babiloni fogságból való szabadításra utal, hanem előképe annak a végső szabadításnak, amikor Jézus

„Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött.” Zsoltárok könyve 95:1-3  Ülök borongós kedvvel a kiságyon, te pedig apró lépteiddel közelítesz a behajtott ajtóhoz, betolod magad előtt, odatipegsz hozzám, és teli szájjal mosolyogsz rám. Mindegy, hogy 10 perccel ezelőtt üvöltöttél pelenkázás közben, mert épp korlátoztam a mozgásteredet, és ez neked végképp nem tetszett. Mérges voltál. Nagyon. De most már itt vigyorogsz, és találtál magadnak egy új játékot. Ki-be tologatod az ajtót, egyszer kikukucskálsz a nappaliba, egyszer vissza hozzám. Arcodról soha nem tűnik el a mosoly, akárhányszor rám nézel. Hiába, élvezed az életet.  Mindennek tudsz örülni. Nevetsz és ugrabugrálsz, amikor hazajön a nővéred az oviból, vagy apa a munkájából. Örülsz, bármilyen ebédet teszek eléd, mert végre te is kaphatsz abból, amit mi eszünk. Örülsz egy pohár