Velük együtt

"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." 1 Thesszalonika 4,16-17 Bánatunkban látjuk-e az örökkévalóságot? Fájdalmunkban felfigyelünk-e Isten gondviselésére, szeretetére? A gyász az egyik legnagyobb próbánk. A seb, amit kapunk, olyannak tűnik, mint ami sohasem fog begyógyulni. Egyedül maradtunk és amíg a másikat sajnáljuk, tulajdonképpen magunkat is siratjuk. " A halál lehetetlenné teszi a kapcsolat folytatását, végtelennek tűnő elszakadás " - gondolják sokan. Akik nem akarják átélni, megtartják szerettük hamvait a szoba díszhelyén, hogy még sokáig beszélgessenek. Mások szentélyt emelnek az elhunyt szobájából, tárgyaiból, ami úgy marad, ahogy utoljára hagyta. Jelezve ezzel is, hogy bármikor vis...