reggeli dicséret

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. János evangéliuma 10:10-11 Jézus gyakran használta példázataiban a pásztor, a haszonállatok és a köztük lévő kapcsolat képét hasonlatként, metaforaként. Egy alkalommal behozott egy újabb szereplőt egy juhokról szóló történetébe: egy olyan személyt, aki a pásztorhoz hasonlóan szintén kapcsolatba lép az állatokkal, bemegy hozzájuk, és szüksége van rájuk, de egészen más indíttatásból, mint a juhok gondviselőjének. Ő a tolvaj. Hallgatói valószínűleg (ezúttal is) értetlenül figyelték őt. ' Miért van tolvaj ebben a történetben? Most miért beszél egyáltalán Jézus megint a juhokról? Nyilván nem követik az állatok az idegen hangját, hiszen nem ismerik, és különben is rosszat akar nekik. De mi közöm van nekem ehhez? Persze, vigyázok a juhaimra, de ki akarja ellopni őket? Vagy én lennék a juh? Akkor mégis ki a tolvaj...

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." Péter első levele 5. fejezet 7. vers Jézus rögtön a szolgálatának elején maga mellé veszi azt a tizenkét személyt, akivel a következő három és fél évben éjjel-nappal együtt lesz. Olyanokat, akiket alkalmasnak lát vezetőnek, lelkigondozónak, és nem utolsó sorban Isten országa első földi képviselőinek, nagyköveteinek. Ők lesznek az apostolok, és közülük is az első Simon Péter, a halász, akinek Jézus a megváltozott identitás mellett új munkacélt is ad: mostantól emberek halászává válik. Akkor, a Genezáreti tó közepén halászva Péter még nem értette, mit is vállal magára, mikor bólint az új küldetésre, csak azt tudta, hogy ezt mindennél jobban akarja. Most, évtizedekkel később, mikor keresztények egy csoportjának levelet ír, már pontosan tudja, mit is jelent apostolnak, presbiternek, vezetőnek lenni. Emberek tucatjai várják az útmutatását, hiszen mindig is ő volt az egyik legdinamikusabb apostol, legalábbis ő volt az e...

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” 23. zsoltár Emlékszem, amikor összeházasodtunk a férjemmel, és beköltözhettünk az első közös albérletünkbe, az egyik legjobb dolog az volt, hogy végre valahára megszűntek a távolságok. Már nemcsak bizonyos napokon tudtunk találkozni, nem kellett kilométereket utazni, hogy egy rövid időre lássuk a másikat, hanem végre együtt élhettünk meg mindent. És egy jóadag mindent megéltünk… Ahogy visszagondolok a mögöttünk lévő évekre, és rápillantok az Ember őszülő halántékára, egyfajta megnyugvás tölt el. Nem mondom, hogy szívese...

"Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell." Ezékiel próféta könyve 34:15-16 A minap TikTokon "bekövettem" egy pásztort , aki néhány naponta válaszol a nézők pásztorkodással kapcsolatban feltett kérdéseire. Az egyik videójában arra az egyszerű kérdésre válaszolt éppen, hogy hogyan telik egy napja, mivel tölti az idejét? Ha a videó megnézése előtt megkérdezte volna tőlem valaki, hogy miből áll a pásztorélet, valami olyant mondtam volna, hogy bizonyára a kakasokkal kel, kihajtja a juhokat a mezőre, majd este vissza. Nyugodt, békés élet, tele madárcsicsergéssel és ücsörgéssel. Az egyetlen dolog, ami eddig is utalt valamelyest arra, hogy több mozgás kell, hogy legyen benne, az, hogy a vélt nyugodt életmódhoz képest nem sok túlsúlyos pásztort ismerek. (Az igazat megv...

„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” János 10.16 Ezt a bibliaverset olvasva a következő kérdések jutottak eszembe: Hogyan gondolkodsz a „más akolba” tartozó juhokról? Megvan-e benned az, ami Jézus juhait jellemzi? Kész vagy-e befogadni másokat is, és közösséget alkotni velük? Jézus a világ megváltója. Őt nem lehet kisajátítani, áldozata minden ember számára áldást hozott. Miközben fontos a közösség, megvan az a veszélye, hogy kirekesztő gondolkodásúvá válunk. Olyan könnyen alakul ki bennünk felekezeti büszkeség és előítélet... Jézus nem hagy kétséget afelől, hogy szíve nyitott minden embercsoport felé, ő valóban minden embert szeret, s arra vágyik, hogy minden ember üdvözüljön. Az Istenhez tartozást nem biztosítja a születésünk (csak az újjászületés), a felekezeti hovatartozásunk. Jézus egyetlen...

„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.” János evangéliuma 10:16 Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. A mennybe vezető utat Jézus lábnyomai jelölik ki nekünk. Az út lehet, lankás, vagy meredek, rögös, sziklás, vagy egyenes, de azon Jézus már keresztül ment, és mutatja az utat. Így tesz egy pásztor. Jézus olyan helyeken járt előttünk életében, ahol azelőtt még ember nem járt, és olyan dolgokat tett, amelyeket korábban senki. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott.  Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együtt érző szív, ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszege...

"Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért." Zsoltárok 23:1-3 Különleges foglalkozás pásztornak lenni. Kicsit szelíd, kicsit vad, mindig két világ, az emberek és a természet, az állatok világa között él úgy, mint aki egyszerre tartozik mind a kettőhöz, de közben egyikhez sem. Kalauz a két világ között, aki harmóniát, békét teremt. Azok, akiket ismertem közülük, valóban különlegesek voltak. Nekünk, civilizációban élőknek, nomádoknak tűntek. Az életmódjuk sokszor radikálisan kötött, mégis rendkívül szabad. Korán reggel kelnek, mikor még mindenki alszik. Hajnalban indulnak útnak, ki a természetbe, mindent maguk mögött hagyva, ami bennünket az emberek világához köt. Úgy ismerik a dombokat, erdőket és mezőket, mint a tenyerüket. A fák, a bokrok, a virágok kedves ismerőseik. Értik az állatok nyelvét. Tudják, mikor...

„Kerestem az Urat, és meghallgatott engem, minden félelmemből kimentett engem” Zsoltár 34:5. Kérlek, ma reggel hallgasd meg ezt a gyönyörű dalt, és engedd, hogy egész nap a füledben csengjenek szavai! http://www.youtube.com/watch?v=lH1P9uR8nrI Ne félj, mert megváltottalak Neveden szólítottalak Karjaimba zártalak Örökre enyém vagy Viruló réteken át, hűs forrás felé vezetlek   Pásztorod vagyok, elveszni senkit nem hagyok Karom feléd tárom, kiárad áldásom Nem rejtőzöm el, szeretet lángom átölel Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet Nem taszítalak el, amikor vétkezel Irgalmat lelsz a szívedben Örök feléd a hűségem Amerre jársz, védlek, nyomodba lépek Nem rejtőzöm el, szívem a szívednek felel Ne...

 "Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor."     János evangéliuma 10,16 „Jézus újból megtalálta az utat hallgatói értelméhez, számukra jól ismert példák segítségével. A Lélek befolyását a hideg, üdítő vízhez hasonlította. Úgy mutatkozott be, mint aki a világosság, az élet forrása, öröm a természetnek és az embernek. Most gyönyörű pásztorképben mutatja be kapcsolatát a Benne hívőkkel. Hallgatói számára nem találhatott volna ennél ismerősebb képet. Ez Krisztus szavai által örökre összekapcsolódott személyével. Sohasem nézhették a tanítványok a nyájukat terelő pásztorokat anélkül, hogy ne emlékeztek volna a Megváltó tanítására. Minden hű pásztorban Krisztust látták. Minden gyámoltalan, tehetetlen nyájban önmagukat látták… Jézus egyénenként ismer minket, és megindul gyöngeségeink láttán. Ismeri a házat, melyben lakunk, s mindegyik la...