reggeli dicséret

“Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!” Jeremiás próféta könyve 12. fejezet 5. vers A 4. emeleten lakunk. Amikor beköltöztünk jó erőben voltam. Pár naponta felszaladtam a lépcsőkön, mert a lift épp nem volt lent, én meg nem akartam megvárni. Mára már ellustultam. A második emelet táján már lassítanom kell, a harmadikon már lihegek, és mire hazaérek, leizzadok, és le kell ülnöm. Régen a lift volt a verseny partnerem, most a lustaságom is elég.  Te hogy edzel? Mivel erősíted magad? Nem csak a fizikai erőnlét számít. A Bibliában látunk rengeteg olyan embert, akiknek a fizikai állóképessége nem volt tökéletes, és mégis hadseregekkel szálltak szembe. Gondoljunk Dávidra, aki egy óriást győzött le, de nem bírta el a király páncélját! Gondoljunk illésre, aki bár már nem volt fiatal, a szekér előtt futott a királynőhöz, hogy hírül vigye a pogány

"Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." János evangéliuma  8.fejezet 12 .vers A szobrok ledőlnek. Ez nem egy politikai aktivista mondat. Ez egy ténymegállapítás. A szobrokat bűnös és gyarló emberekről formázzák a történelemnek azon pillanatában, amikor nekik kedvez a közhangulat. Azután a történelem változik, vagy épp megváltoztatják, vagy épp rájönnek az emberek, hogy hőseik nem is voltak olyan tiszták és szépek, mint ahogy egy-egy jó tulajdonságukat felnagyították. És a szobrok ledőlnek... "Minden fakul, minden romlik,  Márványvár is összeomlik.  Bíborleplek ronggyá málnak,  Dicsőségek füstbe szállnak." (Gárdonyi Géza: Írás a Bibliába) Jézus Krisztus tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz! Jézus a világ világossága! Jézus Krisztus marad! Jézus nem porlad el, nem omlik össze és nem dől meg. Mert akárhánys

"Azonban minden illendően és rendben történjék!" Pál első levele a korinthusiakhoz 14:40 Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres - dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes. (József Attila) Azt, hogy mit jelent ez a mai ige, azt csak te tudod. A te életed. A te munkád. A te problémáid, a te helyzeted.  Azt viszont én is tudom, hogy félmunkát, “tessék-lássék” módon elvégzett feladatot, felszínesen végzett szolgálatot nem érdemes végezni. Még akkor sem, ha nincs kedved, nincs elég erőd, nem fizetnek eleget, vagy ha valaki más aratja le a babérokat! “Ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!” A csillagot pedig Isten helyezte oda, és évezredek óta ugyanolyan szépen “megy az égen”. Az isteni precizitás legyen a mérce a mai napodhoz! Minden illendően és rendben történjék, és nagy baj nem lehet! 

„Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.”   ( 27. Zsoltár 11. vers ) Nem sok emlékem van gyermekkoromból, de az igen, ahogy 6 évesen hisztizek az általános iskolai tanévnyitón és szüleimnek azt ismétlem: ’Nem akarok iskolába járni! Nem akarok tanulni!’ És őszintén szólva, a hagyományos magolós, poroszos tanítási módszer később sem nyerte el a tetszésemet. Nem szerettem és nem akartam iskolába járni és tanulni. Aztán valahogy mégiscsak túléltem a nyolc évet, és kegyelem kettesekkel átbukdácsoltam a középiskolába, ahonnan pedig már egész jó eredményekkel mentem tovább a főiskolára, meg egyetemre. No persze ez utóbbiak már mások voltak, hiszen ott már azzal foglalkoztam, amit szerettem, így ezt már nem is tanulásként (bár volt egy-két nem szeretem tantárgy ott is), hanem sokkal inkább kikapcsolódásként éltem meg. No és mi a helyzet az Isten iskolájával? Mi van azokkal a dolgokkal, amikre az Úr akar megtanítani?

„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” Mózes ötödik könyve 30. fejezet 19 .vers A napokban több olyan videó is szembe jött velem az interneten, ahol különböző praktikákat   mutattak be a sikeresebb meggyőzés érdekében. Úgy gondolom nem mondok újdonságot azzal, hogy ezek a praktikák, trükkök, fortélyok időnként visszacsapnak. Mi történik akkor, ha egy olyan dologra, üzletre vagy döntésre vetik be ezeket a fortélyokat, amik később sikertelenné válnak vagy épp az ellenkező hatást eredményezik? Természetesen ez egy nagy támadási felület az elkövetőnek, az elszenvedő pedig olykor nem tud mit tenni utólag. Milyen jó, hogy Isten nem emberi fortélyokkal működik… Köztudott, hogy az emberek rendelkeznek a szabad választás jogával. Oda mehetünk, ahova szeretnénk, azzal, akivel szeretnénk. Olyan házat veszünk, amilyenre vágyunk, azzal élü

"Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is." Mózes ötödik könyve 30. fejezet 15. vers Biztos téged is frusztrálnak azok a helyzetek, amikor nincs választásod. Mintha mostanában egyre több ilyen helyzet lenne, ugye? Itt volt a karantén-helyzet, ami érthető okokból nagyon lekorlátozta a lehetőségeinket. A gazdasági okok miatt többen elvesztették eddigi, biztos munkájukat, másoknak felére csökkent a munkaideje, de így a fizetése is. Amikor szorult helyzetben vagyunk az mindig nehéz. Nagyon rossz, hogy nem választhattunk. Ezek a helyzetek mutatják meg nekünk, milyen nagy dolog is a választás szabadsága. Amikor választhatunk sem mindig könnyű. Néha látjuk, sejtjük előre, melyik döntés milyen következményekkel jár, de ez sincs mindig így. Az élet tele van bonyolult helyzetekkel, amikor nincs tisztán előttünk az út. Van, hogy szándékkos a ködösítés. Még a mondás szerint is vannak, akik szeretnek a zavarosban halászni  és ezért olyan helyzet

„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Máté evangéliuma 13:45-46  Mindent hátrahagyott azért, hogy megtaláljon, és újra összetartozzunk. A tökéletes világot, megannyi lény hódolatát, engedelmességét, a végtelent, a határtalant, a szabadságot. Otthagyott egy makulátlan szeretet-közösséget, az övéit, akikkel időtlen idők óta egyek voltak, korlátok közé szorította magát, és vízben-vérben megszületve Emberként jött a világra.  Közöttünk nőtt fel, velünk élt, ismerve a fájdalom teljes skáláját. Gyűlölték, üldözték és megölték, mint egy utolsó bűnözőt. De Ő vállalta mindezt az övéiért, értünk, akiket szeretetből alkotott a maga képmására. A világ Teremtője az életével fizetett érted és értem. Mi ez, ha nem minden? Neki semmi sem volt túl drága azért, hogy kaphassunk még egy esélyt mi, a lázadók, és élhessünk majd igazán, szabadon, bűn nélkül, örökké.