reggeli dicséret

Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza . Példabeszédek könyve 11:27 Valljuk be, általában sokkal jobbak és tehetségesebbek vagyunk a rossz keresésében, megtalálásában, mint a jóra való összpontosításban. Hamarabb vesszük észre a rosszat az egyes helyzetekben, szituációkban, sőt még az emberekben is. Afölött, ami jó, ami értékes, hamar elsiklunk, de könnyen fennakadunk azon, ami nekünk nem tetszik, amit negatívan értékelünk. Különösen igaz ez akkor, amikor olyasvalakivel találkozunk, aki hozzánk képest más, idegen: eltérő a kinézete, kultúrája, a szokásai, az életfelfogása, stb. Talán azért van ez, mert sokszor mi sem vagyunk elégedettek önmagunkkal, vagy csak nem tudjuk, mi lenne a helyes döntés egyes élethelyzetekben; így azzal védekezünk, hogy kritizáljuk azt, ami ettől eltér. A Példabeszédek könyvén keresztül Isten arra mutat rá, hogy amit keresünk, azt vonzzuk be. Ha a rosszat keressük, ha a negatívat vesszük észre először más emberek különb...

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János 3:17 Amikor olyan helyen vagyunk, ahol sok ember van együtt, akaratunkon kívül is halljuk, hogy miről beszélgetnek – ha éppen nincs bedugva a fülünk. Én úgy figyeltem meg, hogy elég általános a panaszkodás, az elégedetlenkedés, meg az, hogy negatív véleményeket fogalmaznak meg másokról. A meccseken gyakran „hülye a bíró”, a sportoló meg ügyetlen, „béna”, nem veszi észre a helyzeteket, amiket a lelátóról az ügyes szurkolók és a riporter kapásból kiszúrnak, és persze jól meg tudják mondani, hogy ezt kellett volna tenni. Mi gyakran elítélünk másokat, úgy, hogy fogalmunk sincs arról, hogy miért mondta vagy tette azt, amit; sőt, olyan is megtörténik, hogy még azt is meg tudjuk mondani, hogy mit gondolt, amikor azt tette. De nem mindenki így viselkedik, és igazán üdítő élmény ilyen emberekkel beszélgetni. „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot...

“Ha pedig értenétek, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Máté 12.7-8 A jól kialakított rutin, az egyértelmű határok, a kiszámítható következmények biztonságérzetet nyújtanak, igazodási pontokat biztosítanak egy zűrzavaros világban. Ugyanakkor magukban hordják azt a veszélyt, hogy türelmetlenekké, sőt ítélkezőkké válunk, amikor valaki megzavarja a “jó rendet”. Könnyű ilyenkor szem elől téveszteni az embert és felháborodni a megszegett szabályok miatt. Isten kétségkívül a rend Istene, de nála a rend nem cél, hanem mindig eszköz: az életet szolgálja. Többre becsüli a szívből jövő, szeretetből fakadó engedelmességet, mint az áldozatot (vö. 1Sám. 15.22). Arra vágyik, hogy befogadjuk a szeretetét és az ő szemével lássuk a körülöttünk élőket, hogy ne egyszerűen kárhozatra méltó bűnösöket lássunk, hanem olyan embereket, akiket üdvösségre hív kegyelme által. Jézus földi élete tükröt tart elé...

“Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?” Máté evangéliuma 7. fejezet 3. vers Egy anekdota szerint egy busz sofőr szerette megviccelni az utasait. Egy alkalommal a busszal már jó előre beállt a megállóba, majd leszállt. Amikor az emberek elkezdtek felszállni, felhúzott egy napszemüveget, és egy fehér botot vett a kezébe, felszállt, és beült a vezető ülés mellé, mintha egy vak utas lenne. Amikor már jó pár perce el kellett volna indulniuk egyszer csak felpattant a székből, és felkiáltott: "Rendben! Akkor majd én vezetek!" Hogy szedhetném ki a másik szeméből a szálkát, ha az enyémben egy gerenda áll? Persze sehogy, mert valószínűleg ha egy gerenda van a szememben, semmit sem csinálok már, de értjük a lényeget. A gerenda eltakar mindent, hogy látnám már azt az apró szálkát a másik szemében? Jézus sosem szerette a képmutatást. Amikor a tömeg körbeveszi, elmond egy példát ami szürreális. Teljesen értelmetlen, mert lehete...

“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 15-16. vers A mondás úgy tartja, hogy kibicnek könnyű. A focival is a legnagyobb probléma, hogy akik értenek hozzá, csak a lelátón szurkolnak, és pontosan tudják mit kellene csinálni a játékosoknak. A pálya mellől bekiabálni egyszerű, de lent játszani nem az. Minden máshogy néz ki a fotelben ülve mint a pályán rohanva a labda után. A másik embert szemlélve sokszor állapítjuk meg, hogy mennyire rossz úton jár, mi teljesen másképp döntöttünk volna a helyében, és milyen jól tettük volna. Mindig könnyebb kintről nézni a dolgokat. Távolról szemlélve sokkal egyszerűbb döntést hozni, sőt akár ítélkezni. A baj, hogy ez közel sem olyan objektív mint gondolnánk. Saját véleményünke...

  „ Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. ” KNV   ( Korinthusi második levél 13. fejezet 5 .vers ) Sokszor gondolkodtam azon, milyen jó lenne visszamenni az időben és saját szemeimmel látni, átélni, ahogy az első században élt keresztények missziója nyomán a római birodalom egész területén robbanásszerűen jönnek létre gyülekezetek. Milyen jó lenne hallani, ahogy Pál tanít, vagy, ahogy épp levelet diktál Timótheusnak, Titusznak, ahogy Apollós és Silás prédikál, ahogy Lídia, Szoszthenész, Epafrász, Onézimusz, Akvilla és Priszcilla, és a többi munkatárs saját tapasztalataikkal bizonyságot tesznek Krisztusról! S milyen jó lenne beülni egy akkori gyülekezetbe! Részt venni egy korabeli istentiszteleten!   Vagy mégsem? Pál leveleit olvasva talán még Filippiben el lennék, de a galaták törvényeskedése, a thesszalo...

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” 1Timótheus 4.16 „Futása stabil, irányítani igazából nem is nagyon kell, oda megy, ahová nézek.” - így jellemezte ismerősöm a tesztelt kerékpárt egy cikkében . Ilyen a keresztény élete is: oda megy, ahová néz. Az van rá döntő hatással, amit szemlél. Ezt a fontos lelki, gyakorlati tanulságot bízza rá Pál apostol fiatal munkatársára, Timótheusra. Akkor tudja eredményesen végezni a szolgálatát, elősegíteni önmaga és mások üdvösségét, ha folyamatosan szeme előtt tartja Isten Igéjének a tanítását, amelyet először a saját életében alkalmaz, s azután tanít rá másokat. Nagyon könnyű elkövetnünk azt a hibát, hogy amikor a saját életünkről gondolkodunk, akkor kibúvókat keresünk, megmagyarázzuk a hiányosságainkat, amikor pedig a bibliai mércét szemléljük, akkor eszünkbe jutnak a környezetünkben élők hibái, számon kérjük őket és/vagy megbotránkozu...

„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Rómabeliekhez írt levél 14:13) Mások élete sokkal érdesebbnek tűnik, mint a miénk. Kívülről nézve olyan jó szakértőivé válunk a párkapcsolati, vallási, erkölcsi, gyermeknevelési, pénzkezelési és egyéb életviteli kérdéseknek. Első ránézésre rátapintunk a lényegre, és egy-két ütős mondattal úgy helyére tesszük a másikat, hogy mozdulni sem tud. Aztán azzal is szembesülnünk kell, hogy a másokba felfedezett és olyan utálatos bűnök, ott vannak a mi életünkben – és talán épp ezért olyan utálatosak. Ha már mi nem tudunk megbirkózni vele, legalább ne lássam másban. Jézus nagyon találóan mondta: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Mát...

"hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,..." Filippi 1,10 Mi emberek könnyen ítélkezünk. Persze nem mindenki és nem mindenkor, mert vannak kivételek és tanulunk a hibáinkból is. A mai leckénk is pontosan ebben szeretne segíteni nekünk. Pál elmondja, hogy óvatosnak kell lennünk, mert az ítélkezésünk, a döntéseink hatással vannak a jellemünkre és így a jövőnkre is. Azt már máskor is olvastuk, hogy a jó dolgok pozitívan, a rossz dolgok negatívan hatnak ránk, de itt most többről van szó. Arról, hogyan befolyásolja a jellemfejlődésünket az, hogy mit tartunk igaznak,  mit helyesnek, mit tisztának és mit nem. Sokan, főleg azok, akik keresztény háttérrel rendelkeznek, gyorsan rávágják, hogy ez egyszerű. Minden jó, amit Isten igéje annak mond és minden rossz, ami ebbe nem tartozik bele. A törvény, a tízparancsolat, az egyházi szabályok segítenek bennünket. Mai korunk embere azonban nem tudja elfogadni ezt az ...

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”   (Máté evangéliuma 7. fejezet 1-2. vers) FIGYELEM! Az alábbi pár sor csupán a képzelet szüleménye. Az élethelyzetek kitaláltak. A valósággal történő bármiféle egyezés csak a véletlen műve! Sosemvolt gyülekezet, sosemvolt tagjainak soha el nem hangzott mondatai: Már megint nekem kell nyitni! Nem is tudom mi lesz, ha már nem leszek! Nézd, már megint késve jött! Az hagyján, de milyen ruhában! Most mond meg! Még ezek után van képe eljönni a gyülekezetbe! Ez a darab tele van nyújtott ritmussal, meg mindenféle szűkített akkorddal, ez nem illik ide Isten házába. Tessék, itt van ez a kantáta, majd ha ezt szépen megtanuljátok, akkor szolgálhattok. Ezt a verset én is el tudtam volna így mondani! Hát nem igaz, hogy nem lehet azt a gyereket megnevelni! Bezzeg az én fiam, mikor ekkora volt ott ült mellettem, m...

„Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.” Máté evangéliuma 19:28 Vannak dolgok, melyeknek még nem jött el az ideje. Mezítláb futni a nyári réten, barackot szüretelni nyakig ragacsosan az érett gyümölcsök levétől. Versenyt úszni a Balaton vizében, késő délután is a nap ragyogó fényében sétálni az ódon házfalak között. Ezekre még várnod kell, de addig is sétálhatsz az esőben, amikor mindenki inkább behúzódik a négy fal közé. Gyönyörködhetsz a tó türkiztiszta színében, amit még nem kavartak fel a hajócsavarok és a strandoló nép. Várnod kell meg a nyárra, a hosszú nappalok üdítő varázsára, de addig is megannyi dolgot tartogat számodra a lassan búcsúzni kényszerülő tél.  Ugyanígy az ítélkezésnek sem jött még el az ideje. Ma ez nem tartozik sem a te sem az én feladatkörömbe. Ma nem ...