reggeli dicséret

"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Márk 1,11 Milyen nagy szükség van rá! Az apa megerősítő szavára. Lassan nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem kapják meg szükséges mennyiségben a dicsérő szót. Nagy baj ez, és sok oka is van... -  Az apák mintakövetése Nagyon régről látjuk a mintát, hogy a férfi a család eltartója és ezért általában a szeretetteitől távolabb végzi a munkáját. A külső dolgokkal törődik és a belső kérdéseket, sajnos legtöbbször gyermekei nevelését is, a párjára testálja. Ez a minta nagyon ragadós, talán mert kényelmes és kiszolgálja az önző gondolatokat. Hiszen ahogy a férfi dolgozik a munkában és megtesz mindent, hogy a családját eltartsa, ugyanúgy sokszor a nő is dolgozik, és éppúgy el tud fáradni a háztartási feladatok ellátásában, mint a párja. Így sokszor a gyermeknevelés, ha egyedül marad rá, nagy teher. Kettőnek kell azt vinni, mert a felnövekvő ifjúságnak szüksége van az apaképre és az a napi 5-15 perc, ami napjain

"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Máté Evangéliuma 2:2  Jézus, a Messiás csillaga egészen mást jelentett a bölcseknek és mást Heródesnek. Augusztus császár egyszer viccesen megjegyezte, hogy Heródes udvarában inkább lenne disznó, mint a fia. Ezzel arra célzott, hogy miközben az edomita-nabateus Heródes király politikai okokból felvette a zsidó hitet, és nem evett sertéshúst, így a disznók biztonságban lehettek az udvarában. Hatalomféltésből azonban kivégeztette több fiát is, mert attól félt, hogy a trónjára törnek. El tudja képzelni ennek a királynak az arcát, amikor a messziről jött bölcsek, akiket pompás audiencián fogad, megkérdezik tőle: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor felt

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." Máté evangéliuma 13:44 Mi a te legértékesebb tulajdonod? Mi az, amihez a legjobban ragaszkodsz, és amit a világért sem hagynál elveszni? Egy 1962-es Ferrari 250GTO 14 éven keresztül állt “felújításra várva” egy amerikai, Ohio állambeli földterületen. Az autót 1972-ben egy Joe Korton nevű úriember vásárolta meg, aki ahelyett, hogy vezette volna, hagyta, hogy a kertjében egye meg a rozsda, állítólag több, hasonló drága, klasszikus autóval együtt. A járműcsodákat ellepte a magas fű. Az autó motorháztetőjét a gyerekek csúszdának használták. Habár a Ferrari-gyűjtők közössége számára köztudott volt, hogy az autó ott áll és rozsdásodik, nem tudtak mit tenni az ügy érdekében. Kortont nem érdekelték az autóra tett javaslatok, még Innes Ireland autóversenyzőt is visszautasította, ak

„Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.” ( 63. Zsoltár 9 .vers) Ez a zsoltár a júdeai sivatagban született. Szerzője Dávid, éppen ki tudja hányadszor üldözői elől menekül, ám most a segítségért való könyörgés helyett a magasztalás és a dicséret hangja száll fel ajkáról. Hogyan? Hála? Ilyen helyzetben? És már megint? És még mindig? Ez a XXI. századi nyugati gondolkodás számára érthetetlen és teljesen idegen. Egyrészt, csak olyanhoz ragaszkodunk, akihez, valami érdekünk fűz, aki szeret minket, aki jó hozzánk, aki hasznunkra van. De, ha ez a valaki csak egy kicsit is ellentmond nekünk, ha csak egy kicsit is lemondással jár a kapcsolat fenntartása, nem is szólva arról, ha a másik miatt kellemetlenség ér, no akkor azonnal hátat fordítunk. Azonban, amit Dávidnál látunk az egy olyan rendíthetetlen bizalomnak és hitnek, egy olyan ragaszkodásnak a megnyilvánulása, amely minden korok hithőseiben megvolt. Ez ugyanaz a ragaszkodás, amit olvas

„Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.” Zsoltárok 119:140 „Két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd.” (Spurgeon) Néhány verssel korábban így olvashatjuk a Zsoltárok könyvében az Isten beszédéről szóló kinyilatkoztatást (Zsolt 119,130) „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad...” John Wiclyf az egyik legnagyobb reformátor volt. Az utána jövők kevesen értek fel hozzá műveltségben és a gondolatok tisztaságában; csak kevesen képviselték olyan szilárdan, és védték olyan bátran az igazságot, mint ő. Tiszta élet, fáradhatatlan szorgalom a tanulásban és munkában, megvesztegethetetlen becsületesség, krisztusi szeretet és hűség a szolgálatban - ez jellemezte az első reformátort, aki értelmileg sötét és erkölcsileg romlott korban született. Wiclif jelleme a Szentírás nevelő, átalakító hatalmáról tanúskodik. A Biblia formálta olyanná, amilyen volt. Kicsit később így olvassuk (Zsolt 119, 138) „Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az é

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. János evangéliuma 4:23 Az imádat kérdése központi szerepet játszik az egész Bibliában. Akitől, vagy amitől segítséget, megoldást, szabadítást várunk, annak megadjuk a kellő tiszteletet, hódolatot. Az imádat azonban ennél is több. Amellett, hogy kifejezzük hódolatunkat Istennek, benne van a teljes odaszánás, az életünk alárendelése az Ő vezetésének, uralmának.  Ha imádunk valakit, közben nem alkudozunk. Nem mondhatjuk azt, hogy te vagy az Úr az életem felett, de ezt és ezt a területet megtartom magamnak. Ugyanakkor a másik oldal sem járható út, amikor én török be Isten felségterületére és elbitorlom az Uralmát. Ez lett Lucifer veszte, amikor magát szerette volna látni Isten trónján. "Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegye

„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” Pál levele az efezusiakhoz 4:32   „Jól van, nem leszek a barátod, csak a nővéred!” - hangzik a dühös kijelentés a szobából, mert éppen a kicsinek is az a játék kell, amivel pont a nagyobbik játszik. Vagy mert felborította a legótornyot. Vagy mert megfogta a hosszú hajú babát.  Aztán a következő pillanatban már öleli, játékot tanít neki, táncol vele. Mintha mi sem történt volna. Percek alatt megbocsátanak egymásnak, és úgy fordulnak a másik felé, hogy nem is jelent már semmit az előző veszekedés.  Minden korosztály életében vannak ilyen kaliberű ellentétek. Elémállt a sorban, megvette az akciós termékből az utolsót épp az orrom elől, elfoglalta a számomra fenntartott parkolóhelyet, nem köszönt vissza, stb. Persze, akkor és ott rosszul esnek, de rövid idő után egy vállrándítással el tudod őket rendezni magadban, nem túl nagy kihívás a megbocsát