reggeli dicséret

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél. Zsoltárok könyve 8:4-7 A családja juhait őrizve a fiatal Dávid kint éjszakázott a nyájjal a szabad legelőn. A békés csendben, ahol a tücsök ciripelését, a fák leveleit zörgető szellő neszezését, és néha egy-egy bárány bégetését lehetett csak hallani, Dávid felnézett a tiszta, felhőtlen égboltra. Látta a megannyi ragyogó csillag végtelen sokaságát, és mellettük a lyukacsos felszínű telihold még nagyobb fényét is. Ő még nem tudott annyit a bolygónkon túli világról, mint amit mi, évezredekkel később megtudtunk, és még megtudhatunk, de érezte, hogy ez a végtelen látkép valami sokkal több annál, amit a földön maga körül valaha is megtapasztalhat. Gondolatai azonnal a teremtő Isten felé fo...

...úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Zsidókhoz írt levél 9. felyezet 28. vers Szerető családban nőttem fel egy apa és egy anya középső gyermekeként. Úgy neveltek, hogy nincs Isten. De teljesen természetes volt, hogy a karácsony egy fogyatékos felnőttek intézetében kezdődik, és ha egy gyermeket kivert a részeg apuka, akkor ő nálunk aludt. Teljesen természetes volt, hogy egy cigány iskolába járok és a legjobb barátom sem magyar. Tinédzser koromban az egyik kedvenc filmem a Hair volt. Volt abban kábítószer, harekrisna és még egy csomó minden, amivel ma már nem tudok egyetérteni. De az alaptörténet krisztusi. Mr. Berger, hogy az újdonsült barátja együtt tudjon lenni menyasszonyával, levágatja hosszú haját (egy rockernek a haja a mindene), és szerepet cserél vele. Azonban közben jön egy mozgósítás, és már mennek is Vietnámba, ahol Berger meghal a barátja helyett. E...

Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. Zsoltárok könyve 118:22-23 Nem mind arany, ami fénylik – és nem mind fénylik, ami arany. Noha némelyek úgy gondolják, (és én gyakran viccelődök is ezzel) hogy egy jó lelkésznek mindenhez értenie kell, meg kell vallanom, hogy én sok mindenhez nem értek. Noha vettem már részt építkezési munkálatokban, az építőipar például távol áll tőlem. Annál, ami ragadt rám, semmivel nem tudok többet arról, hogy hogyan kell szakszerűen felhúzni egy falat, szigetelni egy épületet, vagy éppen betonozni. Önmagamtól nem tudnám megmondani egy tégláról – vagy kőről – hogy az jó alapanyag volna-e az épületbe, ezért a kérdésben igyekszem szakemberekhez fordulni. Ám a szakemberek is tévedhetnek néha, van, hogy a jó kő kikerül a törmelékbe. A mai igénket az Újszövetség több könyvében (Máté evangéliuma 21:42, Apostolok Cselekedetei 4:11, Péter első levele 2:7) Jézus Krisztusra értelmezi: Ő volt az a kő, ami a...

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 9. verse Annyi mindenbe bele lehet fáradni, amit teszünk! Még akkor is, ha jó az. Bele tudunk fáradni szülőként a kisgyermekeink nevelésébe. Mert türelmünket felőrlik a rosszalkodások, a hisztik, erőnket a kialvatlansáng, lelkesedésünket a felőlük áradó ellenállás. Bele tudunk fáradni tanárként a tanításba. Mert túlterhel minket az állandó adminisztráció, módszereinket eredménytelenné teszi az együttműködés hiánya, vagy a neveletlenség. Álmainkat összetörik a túlzott szülői elvárások, akik azt gondolják nekünk, az iskolának kellene helyettük is embert faragni a gyermekeikből. Belefáradunk a szegények megsegítésébe. Mert sokan kihasználnak bennünket és csak annak tettetik magukat. Vagy mert azt látjuk, hogy amit adunk, adni tudunk kevés, mert néha ugyan a tüzet eloltja de minden segítség csak egy csepp a problémák tengerében és nem jutunk el azok valós me...

De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét. ‭‭ Jeremiás‬ ‭könyve 17‬. fejezet 7-8. vers Szokták mondani, hogy "áh, én még magamban sem bízok, nemhogy egy láthatatlan Istenben.„ Tulajdonképpen, amilyen megnyugtató az Istenbe vetett bizalom, épp olyan veszélyes is. Elmondom, hogy miért. Az Istenbe vetett bizalomnak két útja van: bízunk és minden úgy alakul, ahogy szeretnénk vagy bízunk és a tökéletes ellentéte történik annak, amit szeretnénk. De vajon mit jelent ez a bizalom részünkről és mit jelent Isten részéről? Számomra egy bizalmi kapcsolat nem csak annyit jelent, hogy elvárom a másik fél hűségét, lojalitását, hanem egy olyan elköteleződést mutat meg, ami részemről azt jelenti, hogy történjen bármi, vétsünk hibákat vagy tegyünk nem jó dolgokat, de...

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Máté evangéliuma 5:13     Jézus nem véletlenül a sót választja képként. Az ő korában a só nemcsak fűszer volt, hanem kincs és szükség. Megőrizte az ételt a romlástól, konzervált egy olyan világban, ahol nem volt hűtés, ezért értéket, biztonságot, önfenntartást is jelentett. A hit világában is jelen volt, az áldozati szertartásokban tisztító jelként használták, mintha azt üzenné, hogy ami Istené, az legyen tiszta és maradandó.   És akkor jön a mondat, ami megüt. „Ha a só megízetlenül…” Jézus korában a só sokszor nem volt tiszta, hanem keveredett földdel, ásványokkal. Ha a valódi sótartalom kioldódott belőle, maradt egy fehér, sósnak látszó, de hatástalan anyag. Kívülről még „olyan volt”, de már nem tartósított, nem tisztított, nem adott ízt. Ezt tényleg kidobták, gyakran az utakra szórták, ahol eltaposták.   Jézus nem fenyeg...

Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. Példabeszédek könyve 8:33-35 Vannak emberek – igen, én is csak hírből hallottam róluk –, akik nehezen tudnak döntésre jutni, és miután egy végtelenségnek tűnő idő elteltével mégiscsak meghoztak valamilyen elhatározást, azon kezdenek el rágódni, hogy vajon tényleg jól döntöttek-e. És nemcsak az elkövetkező 1-2 órában, hanem akár napokkal, hónapokkal, évekkel később is egy csettintésre képesek szorongva azért a múltbeli döntésért marcangolni magukat. Sok esetben vakon kell választanunk. Csak a jelen egy bizonyos szeletét látjuk, nem birtokoljuk az összes információt, és azt, hogy milyen hatásai lesznek az adott lépésünknek később, évek múlva, arról halványlila elképzelésünk sincs. De döntenünk kell. Mai igénk Isten bölcsességéről szól. Az egész fejezet...