Önmarcangolás helyett
Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. Példabeszédek könyve 8:33-35 Vannak emberek – igen, én is csak hírből hallottam róluk –, akik nehezen tudnak döntésre jutni, és miután egy végtelenségnek tűnő idő elteltével mégiscsak meghoztak valamilyen elhatározást, azon kezdenek el rágódni, hogy vajon tényleg jól döntöttek-e. És nemcsak az elkövetkező 1-2 órában, hanem akár napokkal, hónapokkal, évekkel később is egy csettintésre képesek szorongva azért a múltbeli döntésért marcangolni magukat. Sok esetben vakon kell választanunk. Csak a jelen egy bizonyos szeletét látjuk, nem birtokoljuk az összes információt, és azt, hogy milyen hatásai lesznek az adott lépésünknek később, évek múlva, arról halványlila elképzelésünk sincs. De döntenünk kell. Mai igénk Isten bölcsességéről szól. Az egész fejezet...