Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 4, 2009
Köszönet a testvéri segítségért 13Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. 14Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban. 15Azt pedig tudjátok ti is, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor eltávoztam Macedóniából, az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban, csak ti egyedül, 16mert egyszer-másszor Thesszalonikába is küldtetek szükségleteimre. 17Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. 18Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. 19Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Flippibeliekhez írt levél 4, 13.-19. ) Pál apostolt sokszor úgy képzeljük el, mint aki magányos harcosként végzi az evangélium hirdetését távoli tá
Mennyei tanács „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Jelenések könyve 3:18 A Jelenések könyve Jézus Krisztus üzenete, kijelentése, amit János apostolon keresztül juttatott el hozzánk (Jelenések 1:1-2). Az egész könyv annak az isteni személynek a hozzánk intézett üzenete, Aki a golgotán életét adta értünk. Az idézett bibliaszövegben Jézus három megdöbbentő tanácsot ad nekünk. (1) A gazdagság nem a vagyon, a pénz, esetleg az arany birtoklását jelenti. Az igazán gazdag, akinek az aranya Jézustól való. Ez az arany pedig nem más, mint az Istenben való mélységes HIT. „…a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál…” (1Péter 1:7). Ha igazi gazdagságra vágyunk, akkor higgyünk Istenben! (2) Az elegáns ruha nem méregdrága üzletekben vásárolható.
Az Úr kegyelme felemel „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!” (113. Zsoltár 5-9. vers) A hétvégén elnéztem a gyülekezetben, ahogy egy 1 éves kislány tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal csüngött édesapja minden mozdulatán. Hát igen, gyermekkorunkban mindannyian csodálattal néztünk szüleinkre. Emlékszem, óvodásként többször azon vetélkedtem a többiekkel, hogy az én apukám a legerősebb, a legügyesebb, az én anyukám a legszebb, és ő főz a legjobban. Hogy mikor és miként múlt el ez a csodálat bennem? Nem emlékszem. Egyszer csak megfordult minden. Észrevettem, hogy szüleimnek is vannak hibái, nehézségei melyekkel nem tudnak megbirkózni, és az anyukám által főzött étell
Isten mindenhol – Isten a szívünkben? „Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR. „ (Jeremiás könyve 23, 23-24) Mikor néhány éves volt a kislányom, még csak eltolta a kezem, amikor jelezni akarta, most ő következik, és ne segítsek neki. Mostanában már ilyen mondatok hangzanak el: „Jaj apa, ezt már egyedül csinálom”. Tudom, eljön a nap, amikor a jelenlétem nemhogy szükséges nem lesz számára, de egyenesen zavarónak ítéli majd. Hogy ez jól van-e így, arról most nem szeretnék írni, döntse el a kedves olvasó. Az azonban bizonyos, hogy az emberi természet az Édenben, azon a bizonyos napon lett önállóbb a kelleténél. Híres önállóságunkat egyenesen bujkálássá fejlesztettük. Mi lettünk az eltűnés mesterei. „Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember
Istennek minden lehetséges "Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.” „ (Márk 10:27) Még mindig nem tudunk igazán mit kezdeni az üdvösséggel. A Bibliát nem olvasó ember nem is érti a szó jelentését, így nem is foglalkozik vele. Az istenfélő emberek bár talán értik miről van szó, de nem mindig értik hogyan lehet az övék. Pedig egyszerű a kérdés, csak azt nehéz elfogadni, hogy ezt nem mi „szerezzük meg”, hanem Isten adja ingyen kegyelemből. Hívő családban nőttem fel, ennek minden előnyével és árnyoldalával. Sok keserű tapasztalattól óvott meg az Isten, de sajnos az a gondolkodás engem is sokáig elkísért, amit a teológia nyelvén „cselekedetek áltani megigazulásnak” neveznénk. Ezt azért így nem mondtam ki soha, de sokszor vezérelt a bűntudat, a büntetéstől való félelem, vagy a bűn következményeitől való félelem. Mindig igyekeztem engedelmeskedni, „jó fiú lenni”, megfelelni a követelményeknek és elvár
A gyászolók vigasza „Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.” Ézsaiás könyve 61:3 Egészen csapnivaló vigasztalók vagyunk mi, emberek! Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban milyen mondatokat hallottam – most hogy megnőttem én is továbbadom őket a hagyomány végett. „Katonakorodra elfelejted!” Dehogyis felejtettem el… „Fújok rá egy puszit és begyógyul.” Azóta is megvan a hege. Felnőtteknél persze jobban megválogatjuk a mondanivalónkat: „Majd az idő begyógyítja!”, de az idő ellenünk dolgozik. A helyzet az, hogy soha egyetlen problémát sem sikerült teljesen megoldanom. Egyetlen törött csontot sem gyógyítottam meg, de különben is, ha meg is gyógyítom, csak összeforr a törött csont. És ha össze is forr, akkor is meg fog halni egyszer a beteg… Sem a bölcsek köve, sem a szent Grál, sem egyéb csodaszer nem került még elő az ember kezéből! Jézust egyszer meg