reggeli dicséret

"Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.” Mózes második könyve 15:2 Amikor Mózes ezt énekli, még csak próféciákból ismeri a messiási történeteket. Amikor erről énekel, számára Isten az a szabadító, aki megmentette Egyiptomból, aki kivezette a népet, aki átvezette őket száraz lábbal a tengeren. Az az Isten, akitől az utasításokat, parancsokat kapták, aki megmondta mit és hogyan tegyenek. Aki óvta őket, de el is várta az engedelmességet. Amikor az év ezen szaka eljön, mi már úgy állhatunk, mint akik tudják ki volt Jézus, mit tett értünk. Tudjuk földi életének kezdetét és végét. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elolvashatjuk a Megváltó életének különböző állomásait, és nem kell kétségbe vonnunk, hogy ki volt Ő, elvégre a Biblia írja. Mózes a azt mondja, hogy az Úr, a Teremtő az ő ereje. Azért énekel, mert egy hatalmasabb lény, a világ leghatalmasabbja megszabadította egy kis fáraótól. Énekel, mert felismerte

"Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen." Ezékiel könyve 18. fejezet 23. vers Egy asszony a hosszú munkanap után késő este fáradtan ült be az autójába, hogy elinduljon a körülbelül ötven kilométer távolságra lévő otthonába. Felhajtott a közeli autópályára, és nyugodt tempóban haladt. Egyik autó a másik után haladt el mellette. Egyszer mellé ért egy kamion is, de ez meglepetésére nem előzte meg, hanem lelassított, és beállt mögé. Ez még nem is lett volna baj, de elkezdett dudálni és villogni. Nem tudom, ti mennyire szeretitek, ha egy teherautós ezt csinálja. Vannak, akiket már az is feszélyez, ha az övénél jóval nagyobb járművek haladnak mellette vagy mögötte. Aki pedig úgy viselkedik, mint ez a sofőr, arról bizonyára elég rossz véleményt mondanánk – és szerintem finoman fogalmaztam. Ez az asszony először nem értette, mi történik, aztán egye idegesebb lett. Azt gondolta, hogy a lassú tempó

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire. Zsoltárok könyve 105:1-5 John Goldingay a 105. Zsoltárt tanulmányozva a "Zsoltárok Mindenkinek" ( Psalms for Everyone ) című kommentárjában egy nagyon kedves szokásról ír, amit minden évben, adventi időszakban megismétel a gyülekezetében, ahol szolgál. Az évnek ebben a szakában kioszt a gyülekezet tagjai között egy papírt, amin négy kérdés található: 1. Miért vagy különösen hálás az elmúlt évből? 2. A keresztény hitedben mit találsz a legépítőbb és legbátorítóbb dolognak ebben a pillanatban? 3. Milyen kérdéseid vannak a keresztény hiteddel kapcsolatban? 4. Milyen szövetséget (fogadalmat) kötsz a jövő évre nézve

  „ Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? ”   ( 56. Zsoltár 11-12 . vers ) Bárka? Özönvíz? Ne viccelődj Noé, hiszen még eső sincs! Elhagytad őseid gazdag városát egy olyan földdarabért, amit sose láttál, és ami sosem lesz a tiéd, hanem csak majd valamikor az utódaidé? Ez nevetséges Ábrahám! Lassan száz éves vagy és egyetlen gyermeked sincs! Dávid, te lennél Izrael felkent királya? Te, akit Saul halálra keres, és aki itt Gátban, Góliát szülőhelyén nyáladzol, mint egy őrült, s közben Isten ígéreteiről énekelsz? Látjátok, hogy milyen vörösen izzik az a kemence? Majd mikor ott bent lesztek, és a láng átjárja a testeteket; na, akkor mondjátok, hogy „Isten ki tud szabadítani”, meg azt „hogyha nem tenné is!” József, te tényleg elhiszed, amit Mária mond? Messiás? A Szentlélek által? Gondolod, hogy épp titeket választana ki az Isten? Látszik, hogy még a próféciát sem olvastad. Ez nem Betlehem

„Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.” Jób könyve 28.fejezet 28.vers A bölcsesség vagy a tudás utáni vágy már évezredek óta ott van az emberben. Olyan kérdésekre keresik a választ, mint „Mi az élet értelme?” vagy „Mi van a halál után?”. Tudósok, filozófusok, kutatók keresik az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre a választ. A könyvek általában jó barátaik, hiszen a legtöbb gondolkodó, aki felfedezett már valamit, papírra vetette, leírta, hogy fennmaradjon az utókorra. Azonban az igazi bölcsesség, az nem a könyvekben van. A bölcsességet egyedül Isten ismeri. Ő, aki megteremtette a világot a semmiből, válasszal tud szolgálni a kérdéseinkre. Hogy nem ad választ? Nem úgy adja és akkor, amikor várnánk? Hogy is van ez akkor? Az életünk egy út, mégpedig egy hosszú, néha rögös, néha veszélyes, kérdésekkel, kételyekkel teljes, de semmiképp sem magányos út. Isten eltervezte azt az utat is, ahol megtalálhatjuk a bölcsességet. Ez az ú

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” Királyok második. könyve 23. fejezet 3. verse „Az csak egy papír” – hallom néha az érvelést a házasságkötéssel szemben. Nem értek ezzel egyet, még akkor sem, ha sokan, sokféleképpen éltek már vissza az ünnepélyesen, tanúk jelenlétében tett fogadalmukkal. Szükségünk van az ünnepekre, az emlékoszlopokra, a kimondott szóra, az elköteleződésre. Ezek sokszor kapaszkodót jelentenek, keretet biztosítanak a szürke hétköznapokban. Más súlya van annak, ha valamire gondolok, s más annak, ha azt ki is mondom, sőt ünnepélyesen elkötelezem magamat rá. A teljes szívből tett elhatározást is megerősíti, ha szavakba öntjük. Nem véletlen, hogy a Biblia több helyen is szól Isten és ember közötti ü

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” Ézsaiás könyve 11:1-2 „Lakva ismeri meg az ember a másikat”. Valóban. Mert ez több, mint a hétvégi és ünnepi találkozások, amikor tökéletes frizurával, kipihenten, vasalt ingben társaloghattok egy-két órát. Még akkor is, ha nem minden alkalommal jön össze a tökéletes külső, és igen, beüthetnek a rossz napok is. Mert ebben benne vannak ugyanúgy a vidám, felhőtlen órák, mint azok, amikor semmi nem jön össze, amikor megtörténik az, amire álmodban sem mertél számítani. Amikor nem sikerül egy hullámhosszon lenni, amikor elbeszéltek egymás mellett, és veszekedésbe torkollik a nézetkülönbség, amikor a másik még mindig nem javította meg a csöpögő csapot, ugyanakkor te sem szedted össze a dolgozószobádban maradt tányér- és bögrehegyet. Ebben benne van az egészség és a lázas, ágyból felkelni sem bíró bet